Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

Iával megürült egyházba lépő egyén fizet: fizessen az is, ki az elköltözött helyébe lép. Quod uni justum, alteri aequum. Tovább — bocsánat! — bizony indítvány-melletti okokkal a' legszivesb készség daczára sem szolgálhatok már, e' kettőt is hosszas fejtörés után sikerült előhalászhatnom; mert, mi tagadás benne, e1

tárgyat illetőleg, a1 somogyi kisded, csak tízből álló egyházi ellenzék zászlójához szegődtem, következéskép radical tárczámban, liberális okoknál 's eszméknél egyebek helyet nem foglalhatnak." Hát csak rájött értekező, — bár nehezen, — arra, hogy igazságos fizetni a' kimozdult pap helyébe mentnek! De hát ez nem elég ok ? Hát olly csekély-becsü előtte az igazságosság, miről még a1

pogány bölcs is így itélt : Justitia virtus omnium est domina, et regina virtutum. — Justitia, omnium virtutum eausa; — az igazságosság, miről jelentékeny példabeszéddé vált: Fiat justitia, aut pereat mundus; az igazságosság , miről azt mondja a' nagy-tapasztalásu bölcs Salamon, hogy felmagasztalja a nemzetségei; — az igazságosság, melly egyik legszebb tulajdona az istenségnek, 's mit olly jelesen kiemel a' Krisztusban, az öt jellemző lelkes apostol : Szerelted, — úgymond, — az igazságot, és gyűlölted a' hamisságot; a. o* kent meg tégedet az Isten, a' te Istened, örömnek olajával, a' te társaid fölölt; — az igazságosság, miről egy ellenzéki paptársunk, amaz edzett-tollú 's lelkületű férfia egyházunknak, világosan 's elvitázhatlanul mondja : A'jog 's törvényhozás, sőt maga az ezek szerinti intézkedés is, csak igazságra épülhet; — az igazságosság, minek reménye teszi sokakra nézve elhordozhatókká pályájuk terheit, édes hitté a' sírontúli életet 's végitéletet ? ! — Hát olly fáradságába került ezt is, mint okot előhalászhatni? Jaj ! nem csuda ; mert mit az ember ritkán keres, rá nehezen talál. Hát radical tárczájában a' liberális okok közt, az igazságosság nem foglal helyet? — Gonosz egy radical tárcza, — bizony nem sok irigylendő van benne. De az szomorító, hogy egy keresztyén, mi több, egy protestáns pap, illy tárczával, — mit, — ha ugy dugták volna is zsebébe, — rég ki kelle vala dobnia, — még dicsekszik. Illy tárcza mellett, biztosan jóslom, a' somogyi tízből álló ellenzék, képzelt ellenének épen nem félelmes, 's nem fog szert tenni babérra. Mellesleg mondva, ha én azon ellenzék volnék, nem köszönném meg az olly ismertetést, minővel azt jellemzi, szegődött társa e' szavakban : „E* tárgyat illetőleg, (mert ebben van a' szó ereje) a' somogyi ellenzék zászlójához szegődtem." így nem társa, nem barátja , csak ellene jellemezheti vala azt. Mert annyi, mintha mondaná : én azokhoz szegődtem, kik, bár igazságos, fizetni nem akarnak, — kik, az igazságosság daczára, önzők. Az illy nem adózunkféle embereket, kiket a' megyei életben mindennek inkább neveznek, mint ellenzékinek, így írja le egy jeles író (saját szavait igtatom ide , csupán az ellenzék iránti kiméletességböl, hogy ne mindenki értsen bennünket: Végoisme est sa passión dominante, el un vil intérét le principal mobile de presque toutes leurs actions. Voulez vous savoir d'avance, quelle sera leur conducte dans les diverses occurrences de la vie ? ne demandezpas ce, que leurs devoirs exigent: mais examinez ce, qui peut favoriser leur vanité, ou leur avarice. — Ismét : II est des personnes , qui sont toujours á Vaffut des soupcons , des regrets, des piaint es; elles prétendent tout obtenir, sans jamais rien accorder, et s'étonnent de ny

étre pas aimées, lorsqu' elles ne font rien pour s* en rendre dignes. Incapables de soutenir la moindre contradiction, elles contredisent sans cesse, prennent plaisir á rous accuser, á vous convaincre. Ne répondezvous pas ? c'est les confirmer dans Vopinion d& vos torls : repondez-vous ? c'est pire encore, el Vopposition la pius modérée se titre d'insolence, de témérité, et d'outrage impardonnable. Quelquefois elles avouent leurs torts; mais ce nest point pour s' en corriger, c'est seulement un caprice de pius, ou une ruse pour donner moins de price aux reproches des autres. (Principes Phílosophiques, politiques, et moraux, par le Colonel de Weiss.) Hogy az özvegypénztári indítvány csak indítvány, tökéletesen igaz. De nem is erre, hanem a' kegy-évi határozatra vonulólag követel az egyházmegye kötelezvényt, — miért?! az errei felelettel nem akarok, noha több tekintetből jó volna, adós maradni. Hajdan az egyházmegyének olly emberekkel volt ügye, kik előtt szent volt az adott szó, 's megszokták pontosan teljesítni azt, mire köteleztettek. Ezek kötelezvény nélkül is fizettek. Ujabb időkben, de kivétellel, más emberekkel lett dolga. Történt jelesen, hogy egy paptársunk, noha az 1840-ik év jul: 20-án az egész gyűlés színe előtt önként, még pedig az árvák 's özvegyek sorsán ugyancsak könyörületesnek mutatkozva, 's ünnepélyesen ajánlkozott előde árváinak kegyévi díjt fizetni; majd azon év sept. 25-én ajánlását levélben ismételte; nov. 29-én pedig fizetés határnapjául az 1841-ik év sept. 29-ét önkényt kitűzte : mégis (nem említve azt, hogy már a' másik év nov. 3-án egyházával, azzal az egyházzal, melly annak idejében a' kegyévet maga megajánlotta, — akart takaródzni — 's ha az akarja, — érteni kell! — csak ugy fizetni; hogy majd később nem készpénzzel, de kötelezvénynyel kívánt fizetni; hogy csak magát az esperesi hivatalt harmincz egynehány levélnek részint Írásával, részint olvasásával, az ártatlan, útba-eső egyházakat pedig ugyanannyinak ide-oda szállításával terhelte) öt egész év lefolyta alatt egy krajczárt sem fizetett. Söt midőn az egyházmegyei gyűlés, a' követelő fél sürgetésére, jó hosszú ha-