Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

tárnapot tűzött neki, 's ha addig is meg nem fizetne, világi bíróság általi executiót határozott: azt, csupa tiszteletből, egy kocsis-modorban irott fenyegető levéllel jutalmazta meg, öt évig iránta mutatott kíméleteért, — utoljára is özvegye, egy tiszteletre, *s akkori állapotjában részvétre méltó nő, kényteleníttetvén hordozni a' fizetés terhét Ez csak egy példa; de hozhatnék fel többet is, — azokét, kik mindent Ígérnek, később, hogy semmit fizetniök ne kelljen, mindent elkövetnek. — Ez az oka, hogy most már kötve hisznek a' komának ; és mivel az esperesi hivatal, mire néz, többek közt, az illy határozatnak végrehajtása, illyforma emberek szeszélyének játéka nem lehet; de miattuk az egyházmegye sem vesztegetheti a' drága gyűlési időt 's pénzt: az esperesi hivatalnak az, hogy senkinek, míg az kegyévi tartozásáról, mint világos adósságról, a' formula szerint kötelezvényt nem ad, consensust ne adjon, tisztjébe tétetett. E' határozatnak egyik okozóját, tudom, nem kárhoztatják a' nevezett ellenzék némelly tagjai; mert ez sem akart fizetni, mint ők nem akarnak: de bezzeg kárhoztatnák, ha tudnák, hogy azért nem akart fizetni, mert nem látta igazságosnak, hogy ö fizessen akkor, mikor egy másik, krajczár fizetésére sem szoríttatott. Ez kiabálta ám igazán az égalitét! — Mí a' triariusokat, a' potentzírozott quantitásokat illeti: azok annak idejében megtették a' magukét ;'s törvényszabta kötelességeiket most is hívebben teljesítik, mint sokak azok kőzöl, kik minden csekélységnek dobot szoktak ütni. Attól pedig semmit se tartsanak a' hastatusok, hogy az általuk ültetett fáknak ezek szednék le álmáit; mert először, azok elébb elfognak halni, mint a' fák,miknek ültetésökre a1 hastatusokban semmi hajlam sem mutatkozik, felnőnének 's gyümölcsöt hoznának; mert, másodszor, sokkal szerényebbek, mint hogy egyvagy másik nyakán élődni kívánnának. Az pedig, mit az igazságosságon alapuló törvény közös kútfőbe szivárogtat, azon joggal illeti őket is, mint egyebeket. Hogy nunquam dormit diabolus, azt tapasztalni némelly egyéneken a' külső-somogyi egyházmegyének sokszor volt már szerencsétlensége. Megtörténik, 's megtörtént az is, — de nem a' gyanúsított határozat miatt, hogy néhány száz forint birtokában levő, — söt — én többet mondok, — a' megkerítendő egyház utáni virtualitással bíró egyének kevés képességgel képesebbek lettek, és lesznek hivatalra, mint más okos, jól készült, de szegény Simonidesek. De ez ismét nem az egyházmegye hibája 's míve; mert ez az illyforma választásoknál csakpassiv szerepet játszik. — Hogy a' kegyévi határozat simoniára vezetne, nem látom; mert szerinte nem azért kap valaki egyházat, mert fizet: hanem azért fizet, mert hivatalt kapott. Am mondja meg az értekező, ha tudja, mellyik tisztviselő zsebéből kukucsál ki a1

simoniacus pénz ? Hogy azonban simonia, — de nem az egyházmegye részéről, — gyakoroltathatik, gyakoroltatik is, nem tagadhatom; mert habemus exempla : de ezt nem lehet az egyházmegyének hibául betudni ; mert az eíFóleknek rendesen olly későn juthat tudomására, mint annak , hogy egyvalaki, már hivatalban levő, olly üres egyházban, hova csak a' vele egy kézre dolgozott káplán által hivatott meg az egyház képében, — az egyház által, — miről pedig ez semmit sem tudott, — állítá magát próba-predikálásra meghivatottnak lenni; mint ezt a' kezemnél levő oklevél tanúsítja. — Hja! a' világ fiai okosbak a' világosság fiainál! Hogy káros a1

határozat oeconomiai tekintetben, tagadom. Mert igaz, hogy egy ifjú papnak négyötszáz forint kifizetését kiheverni nehéz: de (mellesleg említve, hogy értekező bizonyosan örömestebb fizet, ha már csakugyan meg kell lenni, négyötszáz, mint egyszáz forintot) a' kifizetett summának egyszer-akkor megtérüléséről épen a' határozat biztosít; holott különben fizettünk a' nélkül, hogy kiadott pénzünk csak egy részbeni megtérülését is bizton remélhetők. Mert a' régi rendszer mellett, az özvegy 's árva csak ugy kapott valamit, ha az egyház akarta. Hogy podig ez, ha akarná is, ne mindég akarjon, némelly radicalok, kivált jelenben, ki tudják vinni. A' régi rendszer mellett kapott a' gazdagabb egyházban megholt pap özvegye 's árvája, ha nem olly nagyon volt is rászorulva: de az öreg bábonyi, a' berényi, kikre igazán rájok fért volna, a' nélkül maradtak. Most, különbség nélkül, minden kap, még pedig igazságosan kap. Nem erötleníti pedig a' határozatot az, hogy o' kiköltözés által ürült egyházakba rendelt papok forintjai még nem súrlódnak a' tractualis ládd fenekén. Ugyanis a' határozat keletkezése óta csak Székely és Ságvár töltetett be megüresedés utján; így, mivel a' határozatnak visszaható ereje nincs, nem levén, ki fizessen, nincs minek súrlódni. De fizessen csak a* ságvári és székelyi pap: mindjárt lesz,mi súrolja a' szövetség ládája fenekét. Ennek aztán az a' jó eredménye lesz a' nevezett lelkészekre, hogy leendő özvegyeik egy felöl bizonyosan megkapják a' kegyév-díjt: más felöl az ők *s a' velek egy categoriabeliek fizetésével öregbült özvegy-pénztárból jóval többet húznak évenként, mint mit a' mostani özvegyek *s árvák húznak. Kérdi az értekező, hogy „ha, posito sed non concesso, megfizetnék ők— t.i. az ellenzék — a' rájuk yetett summát: özvegyeik kitől kapnák azt vissza? tán a' tractustól, tán inkább a' succedens paptól,'s mikor? tán mikor annak legkönnyebben esnék lefizetnie, vagy tán sohasem ? mert, úgymond, hog-y m egyházmegye brachiumot használna még legkétesb esetben is egy paptársa ellen, ezt hinni avvagy csak a' tractus loyalítása, 's k. humanitása sem engedik,® — Hogy a* suc-