Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

minden, JZ egyházvidék kebelébe belépendő pap fizessen, akár holtnak, akár más helyre helyzetinek utódja leendett, első esetben az özvegynek 's árváknak, másodikban a' deficiensek pénztárába. Hogy pedig az illynemü fizetések annál czélírányosban intéztessenek el 's hajtassanak be: minden termékí jövedelmet közép-árban véve, pénzben ki fog számíttatni, mellyik egyház új, azaz, belépő papja mit fizessen vagy özvegynek, vagy pénztárnak. E' fizetés aztán, mindkét tekintetben, az egyházvidék pénztárnoka által lesz behajtandó, 's az elsőbb esetben ismét kifizetendő; mit ha az illető paptól tüstént év elteltével be nem vehetne, ellene keresetet indítni útasíttatik. /?) Csepel 1845-ik év, apr. 15-én. Olvastatott az 1844-ik évi közgyűlés jegyzőkönyvéből, d. alatt 32-ik szám, mellyben megrendelt kegyévi fizetések, a' terméki jövedelmek közép-árbani vételük mellett, kiszámíttatni határoztatnak. — Az e' tárgyban működött megyei választmányi gyűlés ide vonuló munkálata fölolvastatott és nagyrészint helyesnek találtatott; azonban az, a1 netán a' jövedelmek egyenkénti pontos nem ismeréséből származható fogyatkozások kiigazítására nézve köröztetni azért rendeltetik, hogy mindenik lelkész, mint ki a' maga jövedelme mennyiségét leginkább tudhatja, az iránt, vájjon nincs-e jövedelme többre vagy kevesebbre téve, véleményét adja, 's n. t. fő-esperes úrhoz beküldje, mindenik arra figyelmeztetvén, hogy jövedelmét ne nagyítsa, 's a' személyére netán kizárólag tett javításokat be ne számítsa. Az idézett jegyzőkönyvi kivonatból kitetszik 1-ször: hogy az egyházmegye nem özvegyi pénztárról, hanem kegyévről, — 's nem indítványozott, hanem határozott; 2-szor: hogy a' tudósító, — noha nagyon bőrében állott, — a' határozatot fel nem fogta, vagy inkább felfogni nem akarta. „Tüzes vita folyt, — mondja ő, — szinte egy óráig a' tárgy fölött. A' zöld asztal helyhatóság jogait emlegette, közrendű paptársaink égalitét kiáltottak; amaz" etc. — Igenis, tisztelt úr! bírnak az egyházmegyék helyhatósági joggal, mit az egyházkerület is folytonosan elismert, — bár mint eröködik azt, — mert érdeke így hozza magával, — egyetlenegy ellenzéki társával tölök elvitatni,— 's ezzel éltek, élnek's élni fognak. E' helyhatósági jogát használta az illető egyházmegye a1

kegyetek szemeit szúró határozatban, — még pedig az egyházkerület megsértése nélkül, — miről, ha a' statutumok közt forgatni nem restel, meggyőződnie nem lesz nehéz. És higyje el kegyed, higyjék el ellenzéki társai, hogy ez a' helyhatósági jog nem olly veszélyes, mint hinni szeretik; söt ez vala egyszer-másszor hatalmas palladium, az egyesekre, vagy egyházakra felülről nehezült önkénykedés ellen; nem is tengeri szirt, melyen a' józan haladás és tökéletesedés hajója összezúzik, vagy bizonyos fövénytorlat, mellyen nolle velle, fönakad. Nézzen csak figyelmesen szét, egyebeket nem említve, a1

külsősomogyi egyházmegye 1838-ik 's azótai jegyzökönyveiben. — Azt pedig ne higyje, hogy a' tarkaság liturgiánkban, — mig az vallásunk szelemében létezik, (de minek ellenkezőjét aligha udná kegyed megmutatni), — olly szemet-szúrólag, olly botrányosan tűnnék föl. — De azt ismét higyje, hogy az általa indítványnak erötetett határozat, a' mellett még, hogy azt az alsóbaranyai egyházmegye magáévá nem tette, lehet jó, 's jó is. Mert hisz a1

mi nem jó egyiknek, nem következik, hogy ne legyen jó a' másiknak; mert hisz az egyházmegyék külön-álló, autonómiával biró, egymás mellett — nem fölött — álló testületek, miknek a* vidék- 's népnél fogva külön érdekeik, 's ezeknél fogva, ugyanazon tárgyban, különböző határozataik lehetnek, 's vannak, — 's egyik határozata nem vár a' másik sanctionálására. — Hogy kegyed közrendű paptársai égalitét kiáltottak, meglehet; és azt vagy a' kegyed saját-magukkal tisztában nem volt ellenzéki társai tehették, — nem látván fától az erdőt, — ok nélkül; mert hisz épen a' határozat akar égalitét, midőn mind a' holt, mind az élők után hivatalt foglaló papot fizetteti : vagy a' határozatot értő, 's a' törvénynek engedni szokott papok tehették kegyetek, mint daczolók ellen. — Hogy a1

határozat története elbeszéltetett, az is igaz; *s hogy a' maga helyén itt is elösoroltassék, — mit más alkalommal teendek, — nem felesleges. — Azt pedig mikép tehette volna az egyházmegye, hogy a' kegyed által, néhány szavában, elősorolt, állítólagosán torony-magasságra halmozott ellenokaikra, mik a' piszkos önérdek radical tárczájából kerültek, igazságra, méltányosságra alapított határozatától elálljon?! De tett, mit tehetett, midőn pro aris et focis fáradhatlan tüdejüknek, maguk kibeszélhetésükre, (mert ott más ügyektől az időt, kegyetek szeszélyeért, el nem foghatta) egy választmánynak, minek tagjaivá kegyedet, "s ellenzéki társait is kinevezte, e' tárgybani kiküldésével alkalmat nyújtott. És ezzel csak azt mutatta meg, hogy Ioyalis, hogy nem követelő. A' miből csak a' következik, hogy érzi, tudja, mikép : Nihil est simul et invenlum, et perfeetum; hogy : Rien n'est parfait, et les institutions les plus sages ont leurs cótés faibles: de nem következik ám az, mit tán egynémellyik következtetni szeretne, — hogy hát nem kell fizetni. Mert feltéve , hogy a1

határozat változni fog: annak visszaható ereje nem lehet; hogy pedig annyira változzék, hogy jövőben is fizetni ne kelljen, — szinte lehetlen. Mi a' szökdécselő Néhány szót illeti, mellőzve annak fönhangu nyitányát, következőkre szorítkozom: „Igazságosnak látszó, — ezek az író szavai, — az indítványban az, hogy ha a' pap halá-