Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

kétség-leien haszonnal alkalmazhatónak. 9. Váncsodról a1

lelkész lemondván, 's a' váncsodiak e' lemondást elfogadván : a' váncsodi lelkész és hallgatók közötli pernek vége szakadt, mellynek hiteles, a'lelkész és egyháztagok kölcsönös megegyezéséből eredett, Írásban levő erősítése a* közgyűlésnek bemutattatott. 10. Fölbontatván a' gyámintézeti pénztárnok választására négy híján beküldetett minden szavazatok, 's átalános többséget senki sem nyervén: a'legtöbb szavazatot nyert négy egyén új szavazás alá bocsáltatni rendeltetett. 11. A* bihari egyház javadalmait.illető kezelés útbaigazítása végett kineveztetett küldöttség munkálata megtermette ohajtott gyümölcsét ^ mert, mint a' küldöttségitagok jelenték, tisztában van az egyház állapota. A' közgyűlésen egy világi ülnökön kivül minden ülnök jelen volt; — közlelkészek igen kevesen. KönyvesJános, n. váradi ref. prof. Válaszok Szilágyi Antal ságvári lelkész úr Néhány szavára. I. Mást beszél Bodóné, mikor a' bor árát kérik. A' Prot. Egyh. és Isk. Lapot ez évben két czikkel gazdagítá a' fentisztelt lelkész úr. Az elsőben, melly a* 17-ik számban látott világot, a' külső-somogyi egyházmegye, folyó évi rendes közgyűlésének érdekesb ponljait tárja az olvasóivilág elé; a* másodikban, melly a' 38—ik szám lapján páváskodva kaczérkodik, illy czím alatt handabandáz: Néhány szó a' külső-somogyi egyházmegyének özvegy-pénztárt tartalmazó indítványa mellett és ellen. Ez utóbbira szándékom válaszolni, ugy azonban, hogy amazt se hagyjam annyiban érintetlenül, mennyiben a' kettőnek összevetéséből csak világosb lesz az értekező fogalom-zavara, s mennyiben annak némelly kitételei világosítást, részint czáfolást várók. Két czikkre kellvén egyszerre felelnem, — még pedig az értekező szavainak idézésével felelnem, — bár mint akarnám, rövid nem lehetek. Azt mondja hát tudósító, első czikkében, a' löb bek közt : Szőnyegre jött ama nevezetes, 's már tán az egész egyházkerületben tudvalevő, itt pedig részletesen gyakorlatba is vett indítvány, a' kegyelem-évre, miszerint minden, akár pap halálával, akár elköltözésével, egyházba lépő egyén, elsőbb esetben ugyan az özvegynek, utóbbiban pedig a' pénztárnak tartozzék fizetni középár szerint felszámított jövedelmének felét — Ezt, hosszú prologja után, így változtatja második czikkében: „Akarok szólni a' külső-somogyi egyházmegye özvegy-pénztári indítványárói,azon özvegy-pénztári indítványáról, mellyet ezelőtt két évvel Csepelen tartott gyülósébenfogalmazott illyformán : minden, akár pap halálával, akár elköltözésével, egyházba lépő egyén tartozzék fizetni, elsőbb esetben ugyan az özvegynek, utóbbiban pedig a' pénztárnak, jövedelme felét." — Imé ! a' mit értekező elébb kegyévi indítványnak vallott be : azt, néhány szavában, özvegy-pénztárnak kereszteli. A* mit elébb indítványnak nézett, 's nézetni eröködött : annak, pár sor után, akaratlanul megadja illető nevét, midőn egy fájdalmas felkiáltása után ezt mondja: „Az egyházmegye maradt elébbi határozata mellett." Van-e kerek földön zavart fogalom, ha ez nem az? Mert azt csak nem fogja értekező állíthatni, hogy kegyév 's özvegypénztár egy, — (tán azért, mert a' változó pap hivatal-utóditól járandó fizetés az özvegypénzfárba tétetni rendeltetett), — holott kegyév-díjt az elárvult egyház űj papja fizet egyszer-mindenkorra, előde özvegyének, — és senki más: az özvegy-pénztár pedig édes mindnyájunké, *s belőle, mint közösből, minden özvegy, minden évben, fizetendő. Azpedigszinte megfoghatlan, mikép tarthatja az indítványt határozatnak, a' határozatot viszont indítványnak, — holott a' kettő lényegesen különbözik egymástól. — Igy hát az értekező, hogy vele együtt én is Iatinizáljak : in ipso limine peccat. Minek nagyobb világosságául álljon itt egészben a' töredékben idézett határozat: «) Gyönk, 1844. apr. 10-én 32-ik szám alatt: Szőnyegre jött a* kegyév, jelenlegi ferde alakjá-I ban, előadatván,mikép az,l-ör az egyháznak akaratától föltételeztetik, holott az özvegynek 's árvának járandó fizetés egyenesen a' szolgálatot tevő pap fizetéséből szakíttatik el, nem pedig az egyház által fizettetik külön; 2-or a' kegyév fizetése csak azokat a' hivatalosokat terheli, kik, — és annyiszor, mennyiszer meghalt papnak lettek hivalal-utódi; azokat pedig első belépésükkel kik máshová elhelyzett pap helyébe lép— sem, tek: — az elsőre végzésileg kimondatott, hogy mivel a' kegy-év megadása iránt csak azért volt szükség megkérdezni az egyházakat, mert az eddigi gyakorlat szerint kegyév alatt kápláni, vagy papihelytartói szolgálattal láttattak el, — melly nemű szolgálatot rájuk, beleegyezésük nélkül, erőtetni igazságosan nem lehete. Miután már az egyházvidékben annak gyakorlatba vételével, hogy legújabb időben a' megürült egyházi hivatalok, a' mellett, hogy az özvegyeknek kegyév Ítéltetett, egyenesen rendes lelkipásztorokkal töltettek be, — a' fölebb említett ok önként megszűnt: megszűnt azzal együtt a' kegyév meg- vagy nem adásának az egyház akaratátóli függése és föltételezése is, annyival inkább, mivel, — mi figyelembe veendő, — a' kegyévi jótétemény nem az egyház pénztárából, rendes papja fizetésén felül, hanem egyenesen ennek fizetéséből levonva fizettetik, — következéskép az egyházmegye jogosítva látja magát, kegy-évről előforduló alkalmakkal szabadon rendelkezni. — Mi a' második pontot illeti: az osztó igazsággal megegyezőnek ítéli, 's annálfogva határozza az egyházvidéki gyűlés, hogy