Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

beteg ágyánál megjelenni, hogy búcsút vegyen attól, kit éltében forróan szeretett. Holt tetemei 27-kén, magyar 's szláv szónoklat mellett, több tiszttárs és nagy sokaság kíséretében tétettek sírba. Teremjen az a* jó, a' mit ö számtalanok szívébe csepegtetett, áldott gyümölcsöt! Nyugalom hamvaira! — 11. Tanítók díjjavítása. Pest, dec. 8-dn 1847-ben. Sietünk a' t. közönséggel tudatni a' pesti prot. ev. gyülekezetnek nemes-szivü jótékonyságát, a' mellyel, a' legközelebb muló évben, kebelebeli tanítói iránt viseltetett. Ezen tanodánál ugyanis, a' tanítás és nevelés nagyszerű feladatával megbízott hivatali személyek — mind a'mellett, hogy a* fővárosban laknak , és mind a' mellett, hogy hivatalukigen is terjedelmes és nagy-feladatu,— ők, a' hazának netalán más, e'-nemü intézeteihez arányítva, vajmi csekély tiszti fizetésben részesülnek ! *) azért, mert a1

pesti prot. gyülekezet maga is csak fiatal még, és még nem sokkal több, mint félszázad leforogta alatt, három-nyelvü istentiszteletet állíta fel, ugyanannyi lelkészi hivatallal; felállíta több-águ fi- és leánytanodákat, és ezekben nyolcz rendes, három szak- és két rendkívüli tanítót foglalkoztat,mindnyájukat községegyéni erejéből fizetvén, — meg nem említve még egyébkénti költekezéseit ; e' nemes gyülekezet mégis, a' midőn a' f. évben a' fővárost, ugy mint hazánk egyéb vidékeit, a' drágaság nyomasztó terhe meglátogatta, a' nélkül, hogy a' rendes hivatalnokok kereset- és jövedelem-forrásaik megszaporodtak volna, — e' nemes és jótókonyan-érezö gyülekezet, feláldozó indulattól ösztönöztetve, egy évi drága sági segélylyel járult a' tanítók fizetésének emeléséhez, ollyképen, hogy a' rendesek egyegye 40 pftot, a* fizetéses szaktanítók pedig 20 pengöftjával élvezhették a* jótékonyságot. Nem szabad illy tanúsítványnak homályban maradnia, legkevésbbé akkor, a" midőn az, mint a' jelen esetben, a1

nevelés előmozdítása érdekében, a' nevelő-tanítók segélyezésére történik. Bár szolgálna ez buzdító és utánzó például másoknak is! Némethonban számtalan azon intézet, a* hol ezen évben hasonló jótékonyság, vagy netalán erkölcsi kötelesség teljesíttetett. — A* pesti prot. tanítóknak az őszes gyülekezethez benyújtott köszönet-levelök épen e' napokban fordult elő a* közgyűlésen e1

szavakkal : „Tisztelt esperességi gyülekezet! Alulírtak, tanítói a* helyb. prot. ev. tanodáknak, mélyen érzett és köznyilatkoztatásrafakadó hálára érzik magokat lekötelezve azon leghumánusabb gondoskodásért, a' mellynek nyomán a' t. gyülekezet, egyedül magasan-érző keble sugallatát követve, a" tanítókata' közelebb-múló *) Egész fizetésök kimutatását közti a' jelen évi tanodai hirlemény, melly a' tanoda egyéb állapotáról is szól. (Az igazgatónál és Geibel könyvárusnál 10 p. kr. megszerezhető.) T. L. szük évben megvigasztalni kegyeskedett. Ezen nemes tett űj bizonyságot teszen ; rról, miszerint gyülekezetünkből az evangyéliomi szellem, melly e1

tanintézetet létre-hozá, tágílá és jelen virágzatáig fölemelé, — melly azelőtt, mintegy 31 évvel, hasonlóan nyomasztó évben, hasonló, saját ösztönzetileg nyújtott segélyre felszólítá, — söt, az előtt még csak 8 évvel is, új tanosztály nyitása alkalmakor általános díjemelésre birta, — e' gyülekezetben még folyvást éber és még folyvást munkás és tettben nyilatkozó! E' szellem éberlétéröli meggyőződés az, melly nekünk is folytonos ösztönzőül szolgál arra, hogy e1

nemes gyülekezet bizodalmát teljes mértékben folyvást kiérdemelhessük, és minden erőnk és törekvésünket, bár melly gyenge legyen is az, oda irányozzuk, miszerint működésűnk gyümölcsei, a' kezíinkrebizott növendék seregben,a1

ns.gyülekezet méltó dicséretére, és általa az egész hazának és az emberiségnek üdvére váljanak. A' mélyen-érzett hála újbóli kifejezése mellett, maradtunk" 'stb. Aláírva 10 tanító,'s ezek nevében közli az igazgató. Dr. Tavassy Lajos. Az egyetemes névtárhoz az illétö adatokat legelső küldötte be nt. Sztehlo J. esperes úr , a' bács-szerémi esperesség részéről. Székács J. K ü 1 föl cl r ; Wolff. Igen érdekesek a' viszonyok és viszontagságok, mellyeket az ismeretes missionar WollF az általa kiadott: „Sendung nach Bokhara 'stb." könyvben életéről közöl. 0 maga beszéli : „Életemet mint zsidó kezdém. De már jókor ismerkedém a' tiszta ker. egély tanaival meg, előbb a' felvilágosodott Stollberg Fridrik Lipót gr. oktatása, aztán a' kitűnő r. kath. püspök Sailer János Mihály,FrintBécsben, Z?o/sanoPrágában, és munkák által, minők Feneionéi, Pascal- és Bossuetéi. Aztán a' jeles pápa VII. Piusnak,Like bibornoknak 's a' mostani bibornok Osfininak mutattatám be 's a' Collegio Romanó-ba, utóbb a1

római Propagandába vétettem föl. Jóllehet a' Propagandában tanulhatolt némi jókért iránta le vagyok kötelezve 's untalan lekötelezve tartandom magamat benső hálával beszélni VII. Pius és Like bibornok felől: mindazáltal némi nézeteket hallék s annyi sokféle szokást láttam az egyházban, mellyek ellen lelkiösmeretem fölzúdult,hogy kénytelen valék az ellen nyilvánosan tiltakozni, mi VII. Pius pápát és Like bibornokot arra bírta, hogy száműzetésemet Rómából elhatároznák. A' val sainti conventben, Schweiczban, a' congregatio Sanctissimi Redemptoris rendének szerzetesei vagy az ugy-nevezett ligorianok közt még inkább meggyőződtem, hogy nézeteim a' r. egyházéitól eltérnek, 1819-ben tehát Cambridgebe mentem, ott Lee oktató vezérlete alatt persa és arab nyelveket tanultam, istenészeti iskolapályámat az érdemes férfi, Simeon Károly, valóban