Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

atyai gondoskodása alatt a* combridgei kir, col­legiumban végeztem 's tisztább világosság derül­vén föl bennem, az angol egyházba bekebleztet­tem. — Első missióutamat, melly a' zsidókhoz Palaesiina-, Aegyptus-. Mesopotamia-, Persia-, Krim-, Georgia- 's török birodalomba vezetett, 1821-ben elkezdve, 1826-ban végeztem el. Vé­reim közti közelebbi munkálkodásom Anglia-, Skótország-, Irland- 's a' földközi tengerre ter­jedett ki 1826-tól 1830-ig. Aztán Törökország­ot, Persiát, Turkestant, Bokharát, Afghanistant, Cashmirt, Hindostant 's a' veres tengert utaztam be 1831-töl 1834-ig" 1835-ben már megint Abyssinia- 's Arabiába utazott, hol, mint péld. Bokharában, a' legnagyobb bántalmaknak tevó ki magát. 1837-ben Amerikába ment. Mivel kö­vetkezett évbeni visszatérte után parochiája An­gliában csak 29 ft st. jövedelmezett évenként (nejének, Georgine ladynek, saját Vagyona van), miként tudva van, arra ajánlkozott, hogy újra Bokharába elmegy, ott az angol tiszteket kisza­badítja vagy legalább sorsukról biztos tudósítást szerez,— mit meg is tön. Útját Athene-, Konstan­tinápoly-, Trapezunt-, Persián keresztül vevé. Azonkül el nem mulasztá magáról egész keleten beszéltetni, mindenütt előre tudatván megérkezése hirét, nagyon szembeötlöleg hosszú papi ruhába öltözködvén 's a' bibliát kezéből soha le nem te­vén. „Egész utamat" így beszéli ö maga, „a' ten­gertől Bokharáig teljes papi díszöltözékben vé­geztem, mert föltettem magamban, hogy egy mul­lah állása lebegend mindig szemem előtt, mitől, miként észrevevém nem sokára, megszabadulásom egyedül függött. A' bibliát nyitva tartám kezem­ben; érzém, hogy egész hatalmam e' könyvben fekszik 1 s csak annak ereje tarthatott meg. E'szo­katlan-nemü föllépés Schaher Islamból nagy em­bercsapatokat csábított Bokharába, mi czélomnak annyiban kedvezett, hogy ha halálra ítéltetem, ennek híre messze elterjedett 's a' következmé­nyek magára az emirre nézve is nagyon komoly­természetüek lehettek volna." Csak „a1 nagy derwischnek Angliából" nevezték öt. (S. K. Z,) Statlstikai adatok. F. év elején a' pápa Mezzo­fand bibornoktól, ki most, miként tudva van, Lam­bruschini helyett tanulmányok ministere, hivata­los tudósítást kívánt a' tartományi városokban ugy, mint maga Rómában most csaknem kirekesz­töleg a' Padri della Dottrina cristiana által kezelt elemi oktatásnak mibenlétéről, a* közép 's legal­sóbb néprétegek férfinemü ifjúságát illetőleg. A' kivánt tudósításhoz mellékelt statistika szerint az egyházi birodalomban a' népoktatás korán sincs ollyan karban, miként azt óhajtani 's várni kel­lene. Kiviláglik többi közt, hogy a' községek ál­tal fizetett világi papoknak az egész országban nincs több 18 tanállomásuknál* Ezek közöl Rómá­ban van 4, a'tartományokban 14. A' rómaiak ezek: Trinita dei Monti 300 fiúval, San Salvatore in Lauro 360 fiúval, Madonna dei Monti 740 f., Ma­donna degli Angeli 500 árvával. E' 4 intézetet, valamint a' Borghese hg által alapított ötödiket is, 54 tanító kormányozza. Tartományi állomások ezek: Tivoli 170 fiúval, jóllehet 200-nál sokkal többnek volna oktatásra szüksége; Viterbo 6 szerzetes-és 300fiúval; Orvieto 24 szerz., köz­tök 16 ujoncz- és 300 f.; Bolsena 4 szerz. 's 28 f.; Corneto 4 szerz. és 170 f.; Spoleto 7 szerz. és 290 f.; Foligno 4 szerz. és 110 f.; Loreto 4 szerz, és 170 f.; Sinigaglia 4 szerz., kik egy ár­vaintézetet kormányoznak; Nocera 3 szerz. és 110 f.; Ancona 8 szerz. és 270 f.; Benevento 7 szerz. és 120 f.; Velletri 6 szerz. és 230 f.; Castelgandolfo 4 szerz. és 100 f.. Innen kitűnt, hogy jelennen még nagyon sok, névszerint kisebb tartományi helyen, nem kevés számú, iskolába járható fiú minden elemi oktatás nélkül nő fel; 127 tanító csak 4285-öt oktat. (A. Sch* Z.) Gyermekek rabszolgasága. A' legkeserűbb sze­génység és roppant gazdagság, királyi pompa 's legpiszkosb koldússág, fényes paloták és össze­omlással fenyegető vityillók, a' világon legtisztább 'slegékesebb, egyszersmind a' legsötétebb és leg­sárosabb utczák ellentéteihez, mik Londont kitün­tetik , csatlakozik a' szabadság és zsarnokság szomszédossága is, melly ott nagyobbnak mutat­kozik, mint másutt bárhol* Spitalfield, Bethnal-Green és While-Chapel városrészek Londonban celtaféle várost képeznek. Franczia kézművesek, a' nantesi edictum visszavétele után hónukból ki­űzetve, ir proletárok, Irlandból évenként éhség által kikergetve, és zsidók Európa minden részé­ből az angol népességgel képezik a' száműzöttek törzsét Spitalfield és Bethnal-Green közt hétfőn és kedden 6 és 7 óra közt gyermek vásár tartatik. A' szülők 8—9 éves, mindkét-nemü gyermekei­ket oda viszik vásárra, hogy bérbe adják őket. Ha pang a' tözsérkedés, e' vásárban sokszor 300 kis munkást lehet találni; ha ismét növekedik a' kal­mári munkásság, 50—60-nál többet egyszerre összegyűlve találni nem lehet. Meglevén az alku, kibérlöje azt tesz a* gyermekkel, a' mit akar, munkásul, futnokul vagy szolgául használja őt; a' gyermek kirekesztőleg övé napjában 12—15 óráig, mert a' szülök e' szerencsétlenek számára nem kívánnak szolgálhatásnál más nevelést. A1 szegények gyermekéből, mihelyt ez lábain állhat 's karjait mozgathatja, így csinál fizetett gépet a* mai társaság.Londonon kivül nincsEuropában hely, hol illyesmitörténnék. A' bethnal-greeni vásárt a' bazárokkal lehet összahasonlítani, hol eladásul rabszolgák állíttatnak ki: de Afrika középéig kell mennünk, hogy népeket találjunk, mellyek közt 'a rabszolgákat saját szülőik viszik a' vásárra.(A. Sch. Z.) Schweiz. St. Gallen canton elkezdé liberal né­zeteit a' római egyházügyekre alkalmazni. Elő­ször is az új st. galleni püspökség alapító bullá-

Next

/
Thumbnails
Contents