Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

bár tudom, hogy itt sokan nem tartanak velem — hogy a' ven. klérus meggyőződésből bugókodott a' reá-bízott szent ügy érdekében ; mert valóban, a' r. kath. papság folytonosan fenálió nevelési 's képezési rendszere mellett, csodálatos skepticus főnek kellene annak lenni, ki az éveken által mindennap egyformán hallott, magos tekintélyek által ajánlott, az ellenkező vélemények ragályá­tól gondosan elzárott, 's szép jövővel bíztató ta­nítmányokiiak hivő lelkébe befolyást ne engedne, 's azokat meggyőződéssé ne érlelné, és vérré ne változtatná mintegy magában! Következésképen én önként elhiszem, hogy a* tisztelt klérus nem­csak pro focis, hanem pro arisis buzgókodik; — és én ezen buzgalmat teljes lelkemből becsülöm. Csak egy van ezen buzgalomban, mellyet, ma­gának a' ven. klérusnak érdekében is, helybe­hagyni nem lehet. A' ven. klérus t. i. nem elég­szik csak azzal meg, hogy egyházának reá-bízott hitkincseit őrizze, híveit a' tévelygésektől meg­óvja : hanem mindazokat, kik az általa ápolt egyházhoz nem tartoznak, kellemetlen megtáma­dásaival háborgatja. Ezt bizonyítani felesleges volna; élő bizonysága ennek a' protestantismus 300 éves históriája, élö bizonysága ennek a' na­pok, mellyekben élünk. De felesleges volna ezt bizonyítani annyiban is, mert ezt a1 tisztelt klérus maga is nyíltan bevallja. Elég legyen ez úttal — fátyolt vonva egyebekre — a' századok óta ho­nunkban megtámadott protestantismusnak egy vérző oldalát mulatnom fel; elég legyen n* ven. klérusnak a' protestantismus minden oldalaira irányzott ostromai között azon egyre hívnom fel j a' közfigyelmet, melly szerint a' protestánsokat védő törvények választattak ki megtámadás czél­pontjaiul. Minden történet-olvasó tudja, hogy a' magyar- | honi protestánsok egyházi szabadságát nevezetes békekötési szerződések, sarkalatos törvények biz­tosítják. Mit tett a' ven. klérus ezen békekötési szerződések, törvények erőtlenítésére: az is min­den tárgyavatott előtt eléggé ismeretes. Hosszura terjedne értekezésem, ha mindazt elősorolni akar­nám ; így a' Magyarhon történeteit, főkép a' XVII-dik század kezdetétől fogva, nagy részben le kellene írnom. Mellőzve tehát ezt is, szólok csupán a' ven. klérusnak azon lépéseiről, mellyeket a' közelebb lefolyt három év alatt a' magyarhoni protestán­sok ellen tenni jónak látott. Tekintve az 1791-dik év óta lefolyt időket, mellyekben a' közbe-jött felsőbb rendeletek az 179°/! : 26-ik sarkalatos törvényezikket remény­lett áldásaitól nagyrészben megfosztották, nyert — tagadhatlanul sokat nyert a' m. honi prote­stantismus az 184%: III—dik lörvényczik 11. ti­szaiban : noha, tagadhatatlan más részről az is, hogy, tekintve az 1608, 1622, 1647-dik évek­ben hozott vallástörvényeket, mellyek átalános vallásszabadságot adnak a' m.honi protestánsok­nak, az említett legújabb törvény-adta jogok csak egy részben lehetének kielégítők. Azonban a' protestánsok örömmel, hálával fogadának ennyit is a* törvényhozás kegyességétől; örömmel, há­lával fogadák ezt, mert hitték egy részről, hogy az új törvényben gyógyszer rejlik, sok eddigi sérelmeiket enyhítő : más részről reményiették — fejedelmi szent szózat, és a* törvényhozó ren­dek kedvezö-irányu törekvései által biztosíttatva reménylelték — hogy a' még eddig ki nem elé­gített igazságos kivánataik későbben teljesedést nyerendenek. Es midőn illy nyugtató hitben 's reménységben élnének: csak hamartapasztalniok — szomorúan tapasztalniok — kelletett, hogy azok, kik a' pro­testánsok nyereségét saját veszteségökkel ugyan­azonosnak tartják: a' törvényben nyert kedvez­ményt megsokallották, 's tisztöknek tartották, hogy a1 gyakorlati élvezet édességét a* hatalmukban álló eszközök használásával lehetőleg megkese­rítsék. Ostromok készültek, a' legújabb vallástör­vényt részint közvetve, részint közvetlenül meg­támadok Soha eddig eszébe nem jutott a' ven. klérus­nak, roszalását nyilvánítani a' tény felett, ha prot. lelkész katholikus kisdedet megkeresztelt. 'S ba­jos dolog is átlátni, hogy, ha különben a' keresz­telő prot, lelkész a1 keresztelt gyermek nevét 's a' talán kezébe lefizetett keresztelési díjt az il­lető parochushoz átküldölte — mit tenni felsősé­gének rendelete szerint köteleztetik — : mi bünt követett el a' szegény protestáns pap olly cse­lekvény által, mellynek végrehajtására egy pro­testáns — hogy ne mondjam, zsidó — bábaasz­szony is, r. katholikus dogmával, 's felsőbb ren­delettel egyezöleg, jogosítva van. — És ime a* lefolyt három évi időszakban hány prot. lelkész vonatott kérdőre azért, hogy a' vallásos nevelés­re semmi befolyással nem levő keresztelést vég­rehajtani merészkedtek ?! Voltak felsőbb szabályok, mellyek, törvény el­lenére, a' r. kath. növendékeknek protestáns is­kolákban tanulhatását, előbb csak egy részben, utóbb átalánosságban tilalmazták. De, hogy pro­testáns iskolák tanítói az őket megkereső katho­likus tanulókat tudományos próbatét alá ne ve­hessék, s azoknak bizonyítványokat ne adhassa­nak: illyet kívánni, illyet kimondani, a1 prote­stánsokat illy lealázó bántalommal illetni soha még senki sem próbálta; nem,—még a'protestantismus leggyászosabb korszakában is. Még azon szomo­rú-emlékezetű időben is, midőn a' protestánsok törvényes jogaik türelmi parancs alá temetkeztek: a* protestáns iskolák Magyarhonban minden fe­lekezet növendékei előtt, mint köz-használatuak, nyitva tartattak; 's az ott kiállóit prőbatétek, az onnan kiadott iskolai bizonyítványok érvényes­sége soha kétségbe nem vétetett. És íme most

Next

/
Thumbnails
Contents