Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

bár tudom, hogy itt sokan nem tartanak velem — hogy a' ven. klérus meggyőződésből bugókodott a' reá-bízott szent ügy érdekében ; mert valóban, a' r. kath. papság folytonosan fenálió nevelési 's képezési rendszere mellett, csodálatos skepticus főnek kellene annak lenni, ki az éveken által mindennap egyformán hallott, magos tekintélyek által ajánlott, az ellenkező vélemények ragályától gondosan elzárott, 's szép jövővel bíztató tanítmányokiiak hivő lelkébe befolyást ne engedne, 's azokat meggyőződéssé ne érlelné, és vérré ne változtatná mintegy magában! Következésképen én önként elhiszem, hogy a* tisztelt klérus nemcsak pro focis, hanem pro arisis buzgókodik; — és én ezen buzgalmat teljes lelkemből becsülöm. Csak egy van ezen buzgalomban, mellyet, magának a' ven. klérusnak érdekében is, helybehagyni nem lehet. A' ven. klérus t. i. nem elégszik csak azzal meg, hogy egyházának reá-bízott hitkincseit őrizze, híveit a' tévelygésektől megóvja : hanem mindazokat, kik az általa ápolt egyházhoz nem tartoznak, kellemetlen megtámadásaival háborgatja. Ezt bizonyítani felesleges volna; élő bizonysága ennek a' protestantismus 300 éves históriája, élö bizonysága ennek a' napok, mellyekben élünk. De felesleges volna ezt bizonyítani annyiban is, mert ezt a1

tisztelt klérus maga is nyíltan bevallja. Elég legyen ez úttal — fátyolt vonva egyebekre — a' századok óta honunkban megtámadott protestantismusnak egy vérző oldalát mulatnom fel; elég legyen n* ven. klérusnak a' protestantismus minden oldalaira irányzott ostromai között azon egyre hívnom fel j a' közfigyelmet, melly szerint a' protestánsokat védő törvények választattak ki megtámadás czélpontjaiul. Minden történet-olvasó tudja, hogy a' magyar- | honi protestánsok egyházi szabadságát nevezetes békekötési szerződések, sarkalatos törvények biztosítják. Mit tett a' ven. klérus ezen békekötési szerződések, törvények erőtlenítésére: az is minden tárgyavatott előtt eléggé ismeretes. Hosszura terjedne értekezésem, ha mindazt elősorolni akarnám ; így a' Magyarhon történeteit, főkép a' XVII-dik század kezdetétől fogva, nagy részben le kellene írnom. Mellőzve tehát ezt is, szólok csupán a' ven. klérusnak azon lépéseiről, mellyeket a' közelebb lefolyt három év alatt a' magyarhoni protestánsok ellen tenni jónak látott. Tekintve az 1791-dik év óta lefolyt időket, mellyekben a' közbe-jött felsőbb rendeletek az 179°/! : 26-ik sarkalatos törvényezikket reménylett áldásaitól nagyrészben megfosztották, nyert — tagadhatlanul sokat nyert a' m. honi protestantismus az 184%: III—dik lörvényczik 11. tiszaiban : noha, tagadhatatlan más részről az is, hogy, tekintve az 1608, 1622, 1647-dik években hozott vallástörvényeket, mellyek átalános vallásszabadságot adnak a' m.honi protestánsoknak, az említett legújabb törvény-adta jogok csak egy részben lehetének kielégítők. Azonban a' protestánsok örömmel, hálával fogadának ennyit is a* törvényhozás kegyességétől; örömmel, hálával fogadák ezt, mert hitték egy részről, hogy az új törvényben gyógyszer rejlik, sok eddigi sérelmeiket enyhítő : más részről reményiették — fejedelmi szent szózat, és a* törvényhozó rendek kedvezö-irányu törekvései által biztosíttatva reménylelték — hogy a' még eddig ki nem elégített igazságos kivánataik későbben teljesedést nyerendenek. Es midőn illy nyugtató hitben 's reménységben élnének: csak hamartapasztalniok — szomorúan tapasztalniok — kelletett, hogy azok, kik a' protestánsok nyereségét saját veszteségökkel ugyanazonosnak tartják: a' törvényben nyert kedvezményt megsokallották, 's tisztöknek tartották, hogy a1

gyakorlati élvezet édességét a* hatalmukban álló eszközök használásával lehetőleg megkeserítsék. Ostromok készültek, a' legújabb vallástörvényt részint közvetve, részint közvetlenül megtámadok Soha eddig eszébe nem jutott a' ven. klérusnak, roszalását nyilvánítani a' tény felett, ha prot. lelkész katholikus kisdedet megkeresztelt. 'S bajos dolog is átlátni, hogy, ha különben a' keresztelő prot, lelkész a1

keresztelt gyermek nevét 's a' talán kezébe lefizetett keresztelési díjt az illető parochushoz átküldölte — mit tenni felsőségének rendelete szerint köteleztetik — : mi bünt követett el a' szegény protestáns pap olly cselekvény által, mellynek végrehajtására egy protestáns — hogy ne mondjam, zsidó — bábaaszszony is, r. katholikus dogmával, 's felsőbb rendelettel egyezöleg, jogosítva van. — És ime a* lefolyt három évi időszakban hány prot. lelkész vonatott kérdőre azért, hogy a' vallásos nevelésre semmi befolyással nem levő keresztelést végrehajtani merészkedtek ?! Voltak felsőbb szabályok, mellyek, törvény ellenére, a' r. kath. növendékeknek protestáns iskolákban tanulhatását, előbb csak egy részben, utóbb átalánosságban tilalmazták. De, hogy protestáns iskolák tanítói az őket megkereső katholikus tanulókat tudományos próbatét alá ne vehessék, s azoknak bizonyítványokat ne adhassanak: illyet kívánni, illyet kimondani, a1

protestánsokat illy lealázó bántalommal illetni soha még senki sem próbálta; nem,—még a'protestantismus leggyászosabb korszakában is. Még azon szomorú-emlékezetű időben is, midőn a' protestánsok törvényes jogaik türelmi parancs alá temetkeztek: a* protestáns iskolák Magyarhonban minden felekezet növendékei előtt, mint köz-használatuak, nyitva tartattak; 's az ott kiállóit prőbatétek, az onnan kiadott iskolai bizonyítványok érvényessége soha kétségbe nem vétetett. És íme most