Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

nak jogszeresen a' maga szérűjére seperhetönek nézte az idegen szemeket. Midőn Pipin, politikai nézetből, a' rőmai püspök állal kívánta törvényesíteni saját részére a' frank koronát; midőn N. Károly a' római főpap után hallgató nép kedve megnyerése tekintetéből III—ik Leo által szerelte magát megkoronáztatni : ezek 's több más illyek azon magas képzeletet fejtették ki a' római püspök fejében : Nem tulajdona-e neki minden császári's királyi korona ? nem rendelkezhetik-e ö szabadon 's kénye szerint ezek fölött ? nem foszthatja-e ő meg ezektől azokat, kik neki nem kedvenczei? No de látta, hogy ez még nagy stádium, még egy közlépcsőre van szükség; nevesen a' püspök-választást, melly még eddig a' római népnél és császárnál volt, a maga körébe kell sajátítani. Ekkor természetes a' lépés a' nagy czélhoz. Ez érdekszerü eszme, a' mint a* római udvarban szülemlett, ugy annak létesítését egy olly lángeszű eszközölheté, millyen volt Hildebrand (mint pápa VlI-ik Gergely), '20 éven keresztül a' római széknél ministereskedö archidekáni bibornok. Eszesen számított tervezetével szerencsés is volt végre-hajtani, hogy a' pápát ne a* római nép és császár, hanem a' bíbornoki fényes társulat válaszsza és ültesse magas székébe; szerencsés volt Il-ik Sándort ezen az uton azonnal megválasztatni, — ezután pedig magát a* pápai székbe ültettetni. A' pápa-választási jognak a* cardínálisok kezökbe lelt eszközlése, a1

papok felöl sokat tartott akkori sötét világban, könnyen tulajdonává tette a' római széknek a' birodalmi és királyi koronákat. Az uralkodókon is gyakorlott excommunicatio borzasztó körülményei félelmet és vakengedelmet szültek a1

nép szivében a' pápa iránt, 's hajlandóságot annak hivésére, hogy ö szabadon oszthatja a' koronát. A' normannok királya Apuliát és Siciliát, mellyeket pedig győző fegyverével foglalt el, csak hűbér fejében vehette Il-ik Miklós pápától kezébe. — E* sötét időben szent titkok ürügyéül, a' felületes nép szive lefoglalására, a1

jeles ünnepélyekkel, a' jelképek nagy szerepet játszottak. Már a' 800-ik év óta a' császárok koronázása pápák által teljesíttetvén, VH-ik Gergely is ezen jeles ünnepélylyel a5

koronázandó imperatornak pálczát és aranyalmát nyújtott, mint vasaljának : maga pedig hármas koronát viselt5 az akkori ismeretes föld három részének jelentéseül; a' fölfedezendőket pedig, fentartva azok fölött jogait, a' spanyol és portugál királyoknak adta (Bullarium Mag. t. 1.) — Már II ik Lajos és Kopasz Károly, mindketten a' károlyi házból származott császárok, elismerték, hogy császárságukat a* birodalommal egyben a1

pápától vették. Az említett VII. Gergely, hogy az uralkodók felett kivitt hatalmat utódaira is átszállíthassa, elsőben is a' klérust kellett hivatalára, az azzal járó javakra nézve a' világi hatalomtól mentesíteni. E* végre a' nőtlen életet a' klérusnál még inkább megerősítvén, a' fejedelmek által gyakorlott investiturát simoniának mondván, ellene kikelt 's anathemát szórt gyakorlói ellen. Az ellene szegült IV—ik Henriket azonnal az egyházból ki is rekesztette, alattvalóit a' jobbágyi hűség alól feloldozván, mármár minden birodalmától megfosztja, ha a'nagy imperátor, levetkezve imperátori köntösét, saruit leoldva, téli több napokon által, a1

pápai ajtón nem zörget a' kegyelemért. — Elhallgatom a' pápai kényuralkodás borzasztó számos példáit; elhallgatom, mint szóraltak több uralkodó ellen a' kirekesztés átkos szavai, dörgöltek a' szeretetlenség mennykövei: de édes hazám, kedves nemzetem elleni merészleteket hallgatással nem mellőzhetek, mert nem fojthatom el, nem, a1

belőlem kitörő keserű érzet szavait. Győző fegyvereivel nyert országát, fényes koronáját hányszor oslromlotta már, költött adatok mellett, a1

római szék? hányszor zavarta meg nemzeti csendét? Már VlI-ik Gergely, Salamon királyon , a' napkeletiek elleni gyűlölségből is, dorgálódzó bullájával elkezdette jogtalan követeléseit. IX-dik Gergely II-dik András, III-dik Mildós Kun László ellen ugy viselték magukat, mint Magyarország tulajdonosai. VIII—ik Bonifácz, még élt Ill-ik András, már Róbert Károlyt magyarországi királynak nevezte; és minő ingerült zajgás lett Rákos mezején, midőn Gentilis, V-ik Orbán pápa követe, Róbertet, mint pápa kedvenczét ugy mutatta be a1

magyaroknak! Feljajdul ma is a' magyar és rezgő könyekbe olvasztja szívét, nemzeti életének azon másfél százada , mellyben egy rajoskodó vadnépnek jutott zsákmányul; feljajdul, midőn olvassa, hogy a' pápa, részint hierarchiai hatalma, részint fentartott öröklése utján, mintfolya be keserű jövendőjébe! A' vitéz király N.Lajos esküvés aiatt igéri meff a' görögök részére a1

törökök ellen a' segítséget : de a' napkeleti egyház elleni olthatlan pápai gyűlölség királyunkat esküje alól feloldja, — igy a1

törökök megtörésére a' jó alkalmat elszalasztatja. — Hát a1

Várnánál elesett szerencsétlen László árnyéka nem zokogja-e fel , ott elhunyt honfivéreinkkel, tanuságul az élőknek, eme bús jeremiádot : Romulidae CanDas, ego Varnam clade notavi, — Discite mortales non temerare fidem 1 Me nisi pontiíices jussissent rumpere foedus, Non ferret Scythicum Pannonis ora jugum ! Több illyesmiket szült honunknak a' pápai rendkívüli hatalom 's világiakbai befolyás* — I. Ferdinánd megkoronázásakor sem átallá a' pápa képzelt jogait a' magyar korona fölött emlegetni; Il-ik Miksa és I. József az evangelicusok iránt mutatott egyenes szivökért kirekesztéssel fenyegettettek; III—ik Ferdinánd alatt, a' csalárd Levakovics költött bullájával a' pápa a' sérült magyar szív hegedezö sebét ismét felvakarta;és bár a'rész-