Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

re-hajlatlan záarábi kanonok (béke a' magyartól poraira!) fölfedezése az igazság széke elölt partra segítette legyen is a' bezavart magyar ügyet: de azért nincs bevégezve a'pör; mert ba a' magyar király szép jogokkal bir is az egyház körül : de a' pápahatalom barátai azt mondogatják , hogy ezek a' magyar királynak, mint apostoli hü követnek pápai kegyből engedtetett jogok. Igy cselekedtek Bellarmin, Inchoffer, Levakovics 'stb. 10-dik §. A' hierarchia egész alakban. A' pápai hatalom és dicsőség kettős képét, egyházi és világi viszonyban, némi árnyéklatos vonásokkal leírtam Egyik tekintetben láttuk, mint minden pap felett való papot: másikban, mint minden világi hatalmasság feletti hatalmasságot Egyesítsük már a'kettős arczképet, 's előáll az ó testamentomi főpap, legmagasztosabb hierarchiai alakban- Ár m és Mózes egyesült személyökben. Nem j én mondom ezt, hanem a pápa,maga VIII- ik Bonifáczpápa kevély szókkal: Ego sum Caesar et Pontifex.— Ugy találjuk öt a' földi uralkodók körében, mint a' napot a'bujdosó égitestek seregében. Nem én mondom ezt, hanem pápa, III—ik Incze pápa, ki mag; t a* saját-fényű naphoz, a1

világi uralkodókat pedig, mint fényöket tőle kölcsönözöket, a' halavány holdhoz hasonlította. — Ugy találjuk öt, mint emberek fölött álló lényt. Nem én mondom ezt, hanem pápa, X ik Incze pápa, ki megfedded a' püspököket, kik így kezdették hozzáutasított leveleiket: Dei gratia vei providentia,— nem pedig így: apostolicae sedis gratia. — Illy leirt alakban, a' papaié hierarch. systema szerint, a' pápa teljes hatalommal bir minden világi fejedelem fölölt; övé az ország, hatalom, dicsőség, kik engedelmességök jeléül koronáztatásukkal hűséget tartoznak esküdni a' pápának, 's tőle confirmatiőt beleegyezést eszközleni. Ezért szívelte nehezen XI-ik Kelemen, hogy I. Fridrik porosz király elöjelentés, pápai beleegyezés nélkül az uralkodók sorába léphetett, és a' bíbornoki ülésben, mint ki csak maga oszthat országokat, nagyon keményen is nyilatkozott a1

„haereticus princeps" ellen. VIII-ik Bonifácz pedig, bullájában, az idvességre nékülözhetlen dolognak hirdette annak hivését, hogy minden emberlény alattvalója tartozik lenni a' pápának! — Istenem! a'jézusi áldozatnak be kevesekre kiterjedhető hatása lenne így! Ah! féljünk a' história kérlelhetlen Ítéletétől! — A'pápa túlságos hatalma mérséklésére két rendszer készült; egyik a' híres Bellarminé, másik a' jogtanároké. — Mint Pehem bécsi széphirü professor előadja, a1

Bellarminé, bár sokak által kedveltessék, kissé különbözik a' régi papaiétól. Mert ha ennek elvei szerint, a' pápának világi fejedelmeken nem lehet is egyenesen hatalma : de, mihelyt az anyaszentegyház dolga, nézete szerint, általa veszélyeztetik, jobbágyait a' . hűség alól feloldozva országától megfoszthatja. — És már a' Bellarmin kissé simított systemája azért nem tetszik Pehemmel egyben sokaknak,mert a' veszélyes excommunicatio fegyvereit feltételesen meghagyja a' pápai kezeknél.—A' mi a'jogtanárok által készített rendszert illeti, ex szelídebben néz ki, és mennyiben szövetkezés az alapja, egyezményes vagy társas (concordat., collegial.) rendszernek mondathatnék. Ezen systema szerint, minden statusban, hol kisebb-nagyobb számban katholicusok laknak, két, egymástól saját körükben független hatalmasság létezik: mindazáltal, a* mennyiben nehéz, ezen rendszer utján, a1

két hatalmasság közt, a' válaszvonalt meghúzni, melly a* két kör határát tisztában és sértetlen jelölje ki: aligha itt a' két, ellentermészetü halalom egymást föl nem emészti; Ján csak igében, puszta theoriában fog maradni ez a' systema. Mert bár az idö szelleme háttérbe szórttá is a' systema papalét ; bár a' pápák magok is értsék annak szavát: mindazáltal nehéz levén a* járt utat mellőzni, — a' pápák régi állásukat mozdulatlanul tartják, — breveiket, bulláikat szokott százados szellemben írják. Mutatja ezt a' nemrég Hetruriábany a' pistori synodusba küldölt pápai bulla. A' gyűlésben jelenlevő püspökök a' pápai ószerü gyakorlatoknak öszhangzólagellene-szegültek.Azonban, midőn a' pápa VlI-ik Pius, Galliából vissza -tértében, Hetruriánkereszlül-utazik : a' püspökök szemben vissza - esküdték ellenvéleményüket (Bulla „Actorem fidei" d. 23. aug. 1794.) — Vannak a' felségnek elpörölhetlenfökormányzói jogai az egyház körül, mellyeket a* klérus görbe szemekkel néz , sut gyakorlásukat ritkán hagyja szó nélkül. Az advocatia és inspectiónak ő szereti , kénye szerint, kijelölni köreit. Midőn a' korának szeliemetadolt nagy fejedelem, II—dik József, ama, köztársaságra veszélyes és a' felségi jogokba is bevágó, söt ezekkel ellenes pápai bulláknak, mellyek, kezdő igéik után, „Coena Domini" és „Unigenitus£

<

névvel czímeztetnek, birodalmábai bevitethetésöket eltilalmazta : nagyon nehezen vették mind a' püspökök, mind a'pápa 's ugy nyilatkoztak, hogy a' császár, hit dolgába avatkozván, körén túllépett. Különösen a' felségi advocaliára tartozónak ítélik a' jogtanárok a különböző hitfelekezetüek megszenvedését: azonban a klérus szót emel a' tolerantia, a1

vallásszabadságot-alapított békepontok ellen. Hazánkban a' példa. Tud -juk V-ik Pál pápa, 1609-ben a1

magyar klérusra melly parancsolólag ir, hogy a becsi béke pontjainak, mint veszélyeseknek, és a'koronázás előtti első cziknek ellene-szegüljenek. Példából tudjuk, hogy kötelezőbbnek nézi magára nézve a' klérus a' pápa, mint a' császár jogainak szentségét. Megmutatta a' váczi püspök és bibornok gróf Althan, ki merész volt Vl-ik Károly császárnak, a' protestánsok részére pedig nem kedvezöleg tett, re-