Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

Végiére még büszkeséggel említhetjük, hogy levegőnk tiszta, vizünk jó 's életmódunk egészséges, egyszersmind olcsó,'s a'két utolsót ingyen szoktuk ráadásul átengedni; tisztaságunk pedig tán 8' hollandiaiakéval is versenyezhetne, csak a' házakra fordíttassák egy kis válogató figyelem a' kedves szülék által. — Cserébe is vetetnek gyermekek több becsületes házban, 's a1

leánynevelésröl is elegendő módon van gondoskodva, mert leány tanítónk, Gruy György János, igen Tügyes e' tekintetben; és találtatnak házak, melylyekben a' nömunkákban is kiképezhetik magukat a' leányok tökéletesen. Burray Miklós , körmöczbányai lelkész 's barsmegyei táblabíró. IRODALOM: Vasárnapi, innepi és alkalmi imádságok, templomi használatra. Készítette Révész Bálint, a? debreczeni ref. főtanodában gyakorlati hit- és k. erkölcstan k. r. tanára. Debrecz énben, Telegdi IC Lajosnál. 1847. 368 lap, ára 2 pft. Ha az evangyéliomi, ugy-nevezett müveit világot valaki megkérdezi, hogy mi oka annak, hogy őket még innepnapokon is, az ekkor legalább egyházba nagyszámmal felgyülekezett ájtatos nép élén olly ritkán, mondhatni, írmagul, vagy némellyeket épen nem is láthatni ? : kitérengö több mentegetödzéseik közt, nem utósó helyt foglal az egyházi közimák ósága, szögletessége, egyhangúsága, hosszasága 'stb. Nem volt, tudom, ismeretlen ezelőtt korunknak ezen, nem vitatom,igaz-e vagy álpanasza: de hiszem, hogy egyik ezindítá sz.-öt egyházi közimák készítésére,kiadására. Másik föoka, ugy vélem, az volt, hogy a' naponként tenyésző imakönyvek közt ritka felelvén meg rendeltetésének, 's a' jobbak, mint Szikszay György példányai, mindinkább gyérülvén, ideje volt gondolkozni, különösen szerző helyzetében, hogy vagy ez utósónak pozsoni, 1795-ki kiadása titán valamelly ujabb kiadás lásson már világot: vagy pedig a' kor szelleméhez, nyelv tökélyesültéhez — a' mennyire illy-természetü könyv engedi — simuló imák jussanak a' lelkészek kezébe. Illy okok 's körülmények közt csak kedves vendég lehet szerző imakönyve, kivált ha az magán hordja azon kellékeket, mellyekre illy könyvnek alulról és felülről, bírálók — 's, mivel különösen e' könyv közönsége az elsőkből áll — a' nép irányában mulhatlan szüksége van. — Mert igaz ugyan, hogy nern lehet, nem szabad figyelemmel mellőzni a' hallgatóság legkisebb töredékét sem; ki kell a' lehetőségig elégítni az ugynevezett műveltség követeléseit is: de tagadhatlan, hogy az igaz műveltség a' bölcs szerint is (Péld. I, 7.) az Úr félelmében állván, ha igazán müveit valaki, 's igényt tart e' névnek nem csak külsejéhez, hanem bellényégéhez is, önszíve gerjedezése és Istenhez emelkedése által is, akár behajtott ajtón szobában, akár a' szabad természetben könnyen kipótolhatja a' hiányt, mellyet az egyházi közistenitiszteletben, ájtatosságban lenni képzel; annálfogva sem most, sem ezután, míg csak a' nép nagy része filozofokból állni nem fog, nem lehet az ugy-mondolt korszellemet nagyjára alkalmazni közimáinkban a' nélkül, hogy fö-czélunkat, a'nép buzgóságát, vallásos érzetét el ne koczkázzuk. Mind o1

mellett is azonban szerencsésnek kell mondanunk a* lelkészt, ki mind a' gazdag, mind a' szegény, mind a' müveit, mind a' tanulatlan hallgatósággal ugy tud könyörögni, hogy mindeniknek megadja a magáét; sem az együgyűt nemgyölri elölte érthellen bölcseséggel, sem a' felvilágosultat nem untatja az együgyű rovására. Szerencsésnek kell mondanunk, kie'czélt,— nem eléri, mert az alig lehető, hanem csak valamennyire ismegközelíli,—és erre törekedni még kötelessége is, szükséges ovatosság mellett, minden lelkésznek; mert a' nép, melly mindig olly örömest megy az ugy-nevezett felvilágosultak után, az egyházbajárást is inkább gyakorolja, ha látja, hogy földes-ura, tisztei,'s a' hely elökelöbbjei gyakran megjelennek az Űr házában : ellenben elhidegül, és mint a' nyáj a* kolomp után, falkástul maradoz el, ha látja, hogy az urak 's asszonyságok — mint mondani szokták — otthon is tudnak imádkozni. Hogy azonban az avatatlan, czikornyázások-, krokodiliákban ne keresse e' feladatot, 's hogy a' mellett a' régi jókra fogolt vád is elnémuljon • ama föntebb érintett szép, de igen nehezen elérhető czélt látszik sz., imáiban kitűzni, — mellyel ha csak némileg megközelített is, méltó az imaköltcszet keveseknek viruló koszorújára.— Szeme elölt tartván sz. azon időt, mellyben Iegszámosban szoktak egyházainkban megjelenni, három rendre osztja imáit : Vasárnapi, innepi, alkalmi imákra. A' mi béltartalmukat illeti ezen imáknak, sz. híven ahoz, mit előszavában mond, hogy az imádkozás csendes magába-szállásnak, szent álmélkodás-, háladatosságnak, keresztyén megnyugvásés szent tiszteletnek kiömlése : a' leggyöngédebb kifejezésekkel, de hatás-teljesen 's buzgósággal emeli fel szivünk-, lelkünket Istenhez. Szem elölt tartja a'viszonyt,mellyben mi Istenhez állunk,—a'melly viszonynak fejtegetése-és érzéséből, mint valamelly kútfőből, az alázat, bizalom, buzgóság, hála, vallomás, könyörgés, szóval: az ima legszentebb erei fakadnak. 11a hozzá-vcszszük ezen helyes alaphoz amaz ima költészi színezetet, melly szerző gondolatit hímezi,—melly, mint szerény virány a' tiszta csermely partjain, ugy leng minden oldalról imaeszméinek krislály-folyamára : akkor meg kell ismernünk, hogy e' könyv nagy nyeresége egyházi iralmunknak. Hogy azonban feltéllen dicséröi ne legyünk e' könyvnek, mellyröl az ifjú sz. szerény elöszavábanmaga mondja : „nem tö-