Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

hélefes példányul, csak parányi erőm megkísértése jeleül, imádkozni szerető buzgóságom mutat ványaul, nyújtom a' közönségnek ezen imádságokat :" szóljunk egy kissé részletesben is rólok Vasárnap reggeli lizenhat imája, — meliyekben inkább az Isten dicsőítése, tökély! imádása 's az átelleni emberi gyarlóság festése 's Isten kegyelme esdése, a' szokás szerint, foglaltatik, a' menynyiben egy kissé nemcsak fellengenek, hanem a szónoklatnak némi színétis ölték ilt-ott magokra,— millyek a' kétszeres, söt többszörös kérések, felkiáltások (17.23. 6S. I.), közbeszurások (7. 1.) meg kell vallani, hogy épen ezen szépítni-akarás miatt engednek ama gyönyörű nyolcz imának mellyek a' tanítás után következnek, 's mellyek nz ima méltó példányaiul tekinthetők. A' tanításutáni imákban ugyanis, szokás szerint, több a gyakorlatiság, vagy is tárgy , miket a' nép fölvehet, megérthet. Hlyek az Isten dicsőítése szellemi's anyagi nagyságos dolgaiért; háladás a velünk közlött lelki, testi jókért; a' hallott igék alkalmazása a' könyörgésben, esedezés a' sz. lélekért, emberek-, keresztyénekért,nemzet-, egyház-, fejdelem-, elöjárók-, tanítók-, iskolák-, szűkölködők-, nyomorultakért 'stb. És mivel a* tanítás előtti imák, mondhatni inkább a1

szellemi, az utániak pedig anyagi tárgyak körül forognak: innen eshetik meg, hogy sokszor a' föntérintett két czélt egyesítni-akaró eszme olly magasan jár az előimában, mint öszszel, tavaszszal a' daru a* légben, mellynek hangját hallja ugyan az ember, de nagy távol miatt teslétnem, vagy csak igen kevéssó láthatja, sejtheti. Ez az oka, hogy sokat adnék azórt, ha mindjárt a' könyv felnyitásakor az el$ö vasárnapi imában olt nem állnának e' sorok 31. „Isten ! a' te templomod világok roppant alkotmánya, mellynek oltárán dicsőség áldozatja ég. Végetlensógedot örök világosság tükrözi." Erti-e ezt az együgyű, hol van így Isten oltára ? mi az a' tökéletesség áldozatja ? ki gyújtja meg azt? Vagy az Isten önmaga áldozik magának, mert tökéletes áldozatja tökéletlennek nem lehet? A'végetlenséget sem tudjuk, fény tükrözi-e, hogy szemünk világát el vegye, minta' tükörre vagy nyugodt vízbe sütő nap, vagy a' homály nem engedi látnunk, mint midőn az éj kormába tekintünk. Míg az illy abstract eszméken járatja eszét az imázó, a'következőket szalasztja el, 's rá nézve az irna megszakad,elvesz. Ila pedig megértés nélkül mond szót szó után: ugy elmondhatja az ismeretes naiv ítéletet: olly szép, hogy nem is érti, — A' vasárnapi 8-ik ima nem csak jambus lábakon lejt, hanem a' mngasb lyra molaphoráiban is gazdag.,, Az ifjúnak engedd törekvését kiszállani elért czéljának biztos partjain, férfi gyümölcsét nagy munkájának neked szenteli." Látszik, hogy ez ima sz. ifjabb müvei közé tartozik; sok benne a' mesterkéltség, kenet annál kevésb. Különösen feltűnő ebben, hogy míg nem-szót, birtokos elöragot sz. másutt özönnel használ: 13. 1. a' te irgalmad, mivelünk, te előtted, a' te idvezítésed, te nálad, tenéked (neked) minékünk (nekünk): addig itt a' szükséges is hiányzik. A' verselés másutt is illy szorultságot szerez. 38. 1. „Könyörgünk a' királyért és az ő életeért" egy kis tautologia vagy pleonasmus. 71. L „Hallgasd meg az eget és földet, hogy meghallgassák azok is az embert." Itt az ég 's földnek, mint valami élőállatnak, 's embernél nagyobbnak fül és könyörület tulajdoníttatik. 78.1. „Ha reményünket a' nyár hervadása megrendítné." Az ok nincs viszonyban a'hatással, a' gyenge hervadás illy herkulesi munkára képtelen. Öszi vasárnapon 83. 1. „Elvirágzott az élet, 's lassanként megnyílik a' pihenésnek, a' tél álmának sírja." Igen pozsgás allegória, 's ha tűzzük, fokozzuk, a' pihenés sirja aligha nyugalom, mit tán sz. akar érteni r hanem zaj, zűrzavar, háborúság. 'S bár őszintén meg kell vallanunk, hogy ritka tapintattal alkalmazza sz. igen gyakran a' testi életet, az évszakokat a'lélek változásira: de az ugyancsak 84. 1. álló hasonlat nem a' szerencsésb eszmékhez tartozik : „Most, midőn a' hervadó, de hü természet kihalását siratjuk: oh fakaszsz szemeinkben könyeket, hogy sirassuk meg hűtlenségünket" 'stb. Itt az antithetákban hitt sz. eszmekapcsot rcjleni, de azt, mint látszik, igen nehezen forraszthatta össze. 85. 1. ,,A' természetet öntudat nem kíséri az enyészet sírjába/' Szép szók, de százimázó közöl kettő sem érti meg. 97.1. „Isten! ugy tetszik, mintía a' tél hidegebben szólna rólad, ugy tetszik, mintha a' tél sürübb homálylyal fedezné Istenséged."Illyformakétkedós elmélkedésekbe, nem imája, 's különösen nem egy házba-valók. Lehet-e nekünk Isten dicsőségét feszegetni ? Mit tudjuk mi, mire-való az a' komor idö és hideg ? Mihelyt így Éva-, Ádámként a' jó 's gonosz tudás almáába harapunk: cl kell rejteznünk Isten elől, — mert benne többé nom bízhatunk. Pedig az Isten, fia szabad ugy szólni, a' tökély oczeánja , belőle járolog ki 's belé foly ismét vissza az imádság tiszta folyója, 's ha ez medrében maradva fut czélja felé, oda el is jut: ellenben, ha feldagadva, áradozva lúlcsap partjain, a' söppedékekböl nem tud többé kiemelkedni, 's tisztán legalább medréje visszatérni nem képes; 's míg egyfelől czélára a' tengerbe el nem jut, másfelöl a' földet rontja, 's a' vidék légét vesztegeli meg büzhödtségével. — Ez a' téli második ima nagyon elütött szerzőnek több buzgó imáitól. Ugyanezt mondhatni a' 3-ikról is: „nem kérjük tőled, oh Istent íogy csoda erőddel szakaszd fel a' tél fagyzárait, — nem kérjük, hogy bontsd fel a' változás törvényét." Ha valamit nem kérünk, annak cltávozlatását óhajtjuk. Úgyde sz. sem jöttét nem kéri ' télnek, sem eltávoztatásaért nem könyörg. Mit tesz tehát ? Paralysálja a' telet. Illyen helyen az accomodalio, a' testi és lelki élet erötetett hason-