Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

keresztség és az úrvacsora, ütvén meg a1 kijelelt mértéket: a' többi ezekkel egy-rangunak nem nézettethetik. — Czélomhoz képest csak a' papszentséget veszem mérték alá. Egyszerre láthatják, hogy ez meg nem üti a' mértéket,— mert 1) nem olly jézusi-rendeletü, mint a' keresztség és úrvacsorája; 2) külső jel ugyan van benne, a' kézrátétel: de az nem a' közlendő isteni kegyelem jele, — nincsis a'kettő közt semmi hasonlatosság ; és tudjuk, hogy ez az ó testamentomban is áldás 'sjó szerencse-kivánás mellett használt jel is volt: de az új testamentomban is használtatott a' keresztséggeliösszeköttetésben. Mint hát a1

régiség által szentesített ártatlan jel, inkább csak ugy nézettethetik ez az ordinatióban. 3) Nem minden keresztyénre, csak némellyekre kiterjeszthető. Es így az ordinatio, a' felállított szentségek mértékét meg nem ütvén, a' sacramentomok közé nem sorozható. Azonban azt hiszem e' mellett is, hogy az ordinatio nagy behatással lehetett az apostoli időben az egyházi közönségre, látván annak csodás következéseit a' felszentelt egyénekben : de az okok megszűntével, azaz, az apostolok halálával, a' csodás okozatok is megszűnvén: természetesen, az ordinatio iránti magos véleménynek is rendes árkába kellett vonulnia. A' papi rend iránt hát az öskeresztyénség, hogy tisztelettel több tekintetből viseltethetett, nem tagadjuk : de ordinatiojánál fogva, miután nem látta a1 csuda-jeleket, söt naponként látott a' papokban szentséggel-ellenkezö tényeket, hogy szent kasztul nézendhette azok társaságát, nem hihetjük. — Ha tán a' régiség iránti előítéletből származhatott volna is illy hit 's tisztelet: sulylyal nem birhat a' papszentség valóságának bebizonyítására. Ne tömjénezzünk a' felületességnek! azt , mi nem szent , a' régi vak-hit szentté nem teheti. Az usus itt nem sanctionál. Vetus consvetudo sine veritate vetustas erroris est. Cypr. epist. ad Pomp. — Quodcunque adversus veritatem sápit, hoc erit haeresis, etiam si vetus sit consvetudo. Tert. de Virg. Erősségek ezek páterek szájukban is<> A' roszat nem teheti jóvá az elévülés. Mondják azt is : Hitték a' régi keresztyének, hogy a1

kézrátétel olly jellemet is nyom az ezt követök lelkébe, miszerint valamint a1

keresztséget, ugy a"1

szentséget is nem szabad, nem lehet, hanemha szentségtörés által, ismételni" 's ebből következtetik, hogy „az ordinatio eleitől fogva a' sacramentomok rendébe igtatván a' klérust, az apostolatusnak mindig törvényes utódának nézetett; nem is volt szükség neki, hogy hova-tovább mint ész- és pénzaristokrata nyert tekintélye után külön-jellemzetü testté alakulva, a' sacramentomi szentségek rendébe igtattassék, mert egyébiránt is abban volt." — A' sacramentomok ereje felett keletkezelt kath. hittan az „opus operatum," és „characterindelebilis" által,melly nagyon aláásott az ember erkölcsi önállásának, előadni nem czélja értekezésemnek: de hogy a' scholasticusok iskolája, kicsiny híján, géppé tette a' szabad-erejű embert a' sacramentomok munkássága felett öszszeszött-font theoriájában, — az tagadhatlan. Azt állítja ez az ordinatioról is, hogy ez kitörölhetlen jellemmel bélyegzi az ordinált egyént; és midőn az iskolás, legnagyobb hirü atyák ezen jellem természetét 's keletkezését ki akarják magyarázni: olly kigázolhatlan tömkelegbe tévednek el, hol magukat tájékozni nem képesek. Morin, ki az egyházi szent rendtartások összeszedésében nagy gonddal forgolódott, ezt igy adja elő: Doctores scholastici, cum primum de characfere in scholis disputari coeptum est, varié admodum.senserunt de illius nutura et elfectibus. Nonnuli et numero et auctoritate non contemnendi, professi sunt, nulla, aut admodum pauca a ratione aut traditione testimonia et argumenta superesse, quibus character demonstretur. (De sacr. eccl. ord.par3.) — Üdvösb is volna már ezzel, az apostoli időn innen soha nem létezett, jellemmel felhagyni, vele a'papok szentségét és apostoli successióját nem bizonyítgatni. Talán szabad kimondanom azon sejtelmemet, hogy a' közvélemény hitvallása abrogálja, amúgy észrevétlenül, a'tridenti ezen végzetet: si quis dixerit in ordine non imprimi characterem in anima, hoc est signum quoddam spirituálé, et indelebile, unde ordo iterarinon possit, — anatherna esto. Sess.6.c.9.—Azonban szentírási bizonyítványokkal is erősítik a' papszentségi letörülhetlen character létének valóságát. Pál inti kedves tanítványát Timotheust, hogy a' kegyelmet, melly benne van, az ö kezének rátétele által, ébressze föl; és máshol, hogy ne hanyagolja a' kegyelmet, melly benne van és neki adatott a'presbyteri kéz rátevésével (2 Tim. 1, 6)(t. 4, —14).— De,mint egyszerre látható, itt hasztalan teszem e' kifogást, hogy az apostoli kézrátétel mellett állhatott elő „indelebilis character;" mert az utolsó helyen presbyteri kézrátétel említtetik. Igen, — de az első helyen Pál a' maga kezeinek rátételét hozza fel; bizonyos azért, hogy Pál Timotheust a' presbyterekkel együtt ordinálta és igy lehetett az ordinatio következése benne maradandó. 7. §. A' páterek Írásaik hit- 's erkölcs-szabályzók nem lehetnek. A papi ordosacramentomi tulajdonainak bebizonyítására egy sereg páterrel szoktak előállni : de m. u. a' papszentség fölötti értelmemet előadtam: a' pateri bizonyítványokat háttérbe teszem, — azonban nem potomban, hanem okoknál fogva, fölebb tett igéretemet beváltandó. — Mi protestánsok vallásos hitünk 's erkölcsünk egyedüli kútfejének az igaz kijelentést magába-foglaló, szabályzó és birói-tekintélyü szentírást tartván, — használva körülte, protestantismusi kétlen elvünknél fogva, a' nevekedő ismeret fokozata szerinti szabad magyarázatot: ezen rendíthetlen vallás-