Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

zük el csak, okszeres-e ez állatás ? nein nagyítással yan-e mondva? nemjö-e bele olly precarium, mellyen a' gondolkodó lélek meg nem nyughatik ? Az apostolatust, mint isteni követséget, azon méltóság mellett, melly öt a' hirdetett tudományban tévedni nem engedte, jellemzették a' csudajelek, mellyek oktatásaikat követték. Ha ezen magos apostoli tulajdonokat megtaláljuk az episkopusok által történő ordinatiok nyomán: akkor bátran állíthatjuk, hogy a' successio okszeres és való, 's nem szűnt meg az apostolok elhunytával a1

hatalom az anyaszentegyházban. Ha pedig ez a' méltóság nem fénylik az ordinált klérus testületén : akkor az apostolatusnak magva-szakadt és a' successio, mint a' Plató ideális országa, csak agyban létez. Ezen nyomozatra pedig nem szükséges valami nagy biráló ész; vak az, mint a' magyar mondja, ki a' szitán át nem lát. Egy szemre lehet látni : tudománybeli csalhatlanság, csudatévő erő (mellyre ma szükség sincs) bélyegzik-e a' klérust? Ki a' papság közöl ezeket a' jeleket a' világ vak hite után birtokában lenni mondaná : e' szokásos jogtalanságnak, saját szíve mondana ellene és az történnék rajta , mi Rousseaun, ki társasági szerződésében a' halálos büntetésre adván, gyözödése ellen, szavát, szívétől nem nyughatva, e' ténye ellen kikiáltotta saját, keble sugtát : mais je sens, que mon coeur itiurmure, et retient ma plume— de érzem, hogy *«ívem háborog és visszatartja tollamat. — Legyünk őszintesek , ne takargassuk a' már verőfényű titkot, mondjuk ki fátyol nélkül valódi mibenlétében szivünk feszítő érzelmeit: Nincs anyag, miből az apostoli successio lánczszemei készülhetnének. Nem planétánkhoz tartozható az illy anyag. A' csalhatlanság, a' csudatévő erő Astraeával szellemibb lakhelyre költöztek. — De a' successio tekintetében mennyi sok jut itt egyszerre eszembe! Ha valaha lett volna is illyen, akár a' személyek, akár a' tudományok lánczozatán: hányszor kellett már annak megszakadni és szűnni?! És így az episkopatusi élöcsatornán leszivároghatott apostoli hatalom , mint agyrém, nem jogosíthat senkit annak tagadására, miszerint hovatovább a' túlsulyt-nyert papság, mint ész- és pénzaristokrata a' színvegyületek hónából emelkedett mostani külön-jellemzetü állására. 6. §. A' papszentség a' sacraiiientoiui igaz mértéket meg nem üti. Papfelségi czikkemben, az ordinationak a' sacramentomi szentségek közé lett soroztatását én egy föstadiumul bélyegeztem a' papi tekintélyre. Vannak, kik ezt nem ismerik meg, mert állítják, hogy az egyházi rend szentsége sacramentomi szentség, Üdvezítönk rendelése szerint, 's az volt kezdet óta,—mert valamint eleitől fogvakézrátételiel avattattak föl a1

hívők püspökökké és papokká : ugy mindenkor hitte a' keresztyénség, Jhogy a' kézrátétellel, nemcsak egyházi hatalom és hivatal, hanem megszentelő kegyelem is adatik azoknak, kik abban részesülnek ; sőt hitték, hogy ezen kézrátétel olly jellemet is nyom az ezt követők lelkébe, miszerint, valamint a' keresztsége!, ugy a' szentséget is, nem szabad, nem lehet, hanemha szentségtörés által, ismételni.— Hogy nem önérdektől viseltetve, nem a' felhevült indulatok lobogó tüzénél, hanem az érett ész hideg fontolgatásával, csupán a' tiszta igazság mellett küzdjünk : a' kitűzött pályaczél fölött kell tisztába jönnünk. Méltó-e, hogy érte fussunk? A* papszentség a'vetélyalma ugy e? E' felöl mások igen sokat, én pedig már kevesebbet tartok. Mások ezt sacramentomnak, még pedig apostoli idő ótai sacramentomnak, tartják : én pedig, vallásos hitemnél fogva, illyennek nem nézhetem. Mások a' végrehajtott szpntelési szertartás pillanatánál azonnal általváltozottnak, szentségbe-öltözöttnek nézik a' papot : én pedig tisztes hivatalnoknak, egyházi szent szolgálatra magát lekötelezettnek. Más a' papot a' szentekkel rokonosítja : én pedig gyarló emberek sorában nézem—Tegyünk le hát alapelveket, mellyeken a' sacramentomok rendét felállíthatjuk ! — Jézus megjelenésének egyik czélja volt a1

nagykoruságra-ért emberiség vállaira igául nehezedett vallásos szertartásoknak ! eltörlése és azok helyett lélekben és valóságban álló isteni tiszteletnek behozása. Ezen jézusi fölséges czél mindjárt elönkbe irja a' sacramentomok számára nézve az 1-sö szabályt, hogy t. i. azok nagy számmal ne legyenek, nehogy ez által, az emberi önállásnak, az erkölcsi szabadság ezen nemes fájának, alá-ásassék. — A'sacramentomok az Isten kegyelembeli jótéteményeinek, a' hit, megjobbulás melletti ránk való kiterjedésének, jelképes szertartásai levén, 2-ik elvszabályul tehetjük, hogy azok, mint a'jézusi vallás szertartásai, isleni-eredetüek legyenek ; egyszersmind legyenek bennök alkalmas jelképek és cselekedetek az isteni kegyelmek közlésének és az hivek köteleztetéseinekkiábrázolására. A' menynyiben a' közlendő isteni kegyelmek az egyetemes emberi nemzetségre nézők, 3-ik elvszabály, hogy a' sacramentomok, minden kivétel nélkül, minden egyháztagra kiterjedő sajátságuak legyenek. — Ezen lerakott elveknél fogva a' keresztyén egyházban nem lehet több sacramentom kettőnél, melly a' keresztség és az úrvacsora. Csak e' kettőben találtatnak föl a' leirt sacramentomi kellékek. Szép nyilatkozata van e' részben Ágostonnak : Teneri volo, dominum nostrum Jesum Christum, sicut ipse in evangelio loquitur, levi jugo suo nos subdidisse, et sarcinae levi; unde sacramentis numero paucis, observatione facillimis, significatione praestantissimis, societatem novi populi colligavit. Sicuti baptismus trinitatis nomine consecratus, et communicatio corporis et sangvinis ipsius. Epist. ad Januar. — A' kathol. egyház sacramentomai közöl csak kettő, t. i. a'