Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

vitt joga magát az egyházban külön-jellemzetü testté, uralkodó egyházzá alakítani; mert, mint látók fölebb, az apostolok gyűléseket együtt-ültek a' presbyterekkel, együtt határoztak a' néppel. Itt, itt, a' szelíd-lelkű presbytereknél, keresse eredetiségét a' fényes episkopatus,ezeknél,ama törzselemben , a' népben , összeolvadt, annak teljes akarata és beleegyezése mellett választott öregeknél 5 mert hova-tovább, mint ész- és pénzaristokrata emelkedett ki, nyert tekintélye után, ezen egyszerű, de jogosan-rakott fészkéből, isolált fényes székébe. A' letárgyalt Ignácz apostoli páter szavaival bizonyíttatik már, hogy az apostoli hatalomnak a' klérus törvényes öröklője,— valamint az, hogy a' pap- és püspök-szentelésnek később is, apostoli tanítás szerint, püspökök által kelljen történnie, Római Kelemen, Tertullian, Ambrus és Ágoston összehangzó tanúbizonyságaikkal. — Ezen álla— tásban: „hogy pap- és püspök-szentelésnek, apostoli tanítás szerint, püspök által kell törtennie," bizonyító erő rejlik arra, hogy avagy csak az episkopatus — apostoli öröklet; mert apostoli szolgálatok vannak vele összekapcsolva. — Mielőtt erre egyenesen felelnék, itt az észjog fáklyája mellett azt tekintsük meg : Egyházi szolga, az új testamentomi időben, valaki nem lehet-e fölszentelés nélkül ? avvagy máskép kimondva : Kézrátétel és más, ehez járult, szertartások nélkül, nem lehet-e új testamentomi szolga ? (mert ó testamentomról,— mint a* vallásos megfogásokban az emberi nemzet gyermekkoráról, hol, isteni rendelmény szerint, sacerdotium és így contradistingvált papi testület törvényszerűen volt,— szó nincs.)— A' föltett kérdésre állatólag felelek. Ha az apostoli idö kedves perczeneit a' csuda-erőkkel betölt apostolokkal a' jelen időre, minden papszentelés alkalmával, visszavarázsolhatnók : valóban a' consecratio, a' rendkívüli ajándékok közléseért, mulhatlan-szükségü volna. De most, midőn kézrátétel mellett nem csudás lelki erőket osztogató apostolok, hanem a'felszentelendő egyénekhez hasonló gyarló férfiak által teljesíttetik az ordinatio; és midőn észszeresen, lélek és érzés után szólva, ez nem ad semmi belső, hanem csak külső charactert: nézetem szerint, a' papszentelés csak illedelemért, legfölebb az apostoli, lényegében utánazhotlan, szokás árnyéklataért, követendő ünnepélyes szertartás; és ha az adiaphorák közé nem sorozható is egészen a' consecratio: de még is minden inkább ez, mint olly méltóságos-hatású tény, melly apostoli successioval jellemzené az ordinalt egyént. — Illyen észjogszerü erősség után biztosan Ítélhetünk : Vájjon a' püspök általi szentelésböl következik-e, hogy a' papság nem a' színvegyületek hónából, a* népelemből, emelkedett ki, lassanként nyert tekintélye után, fényes állására: hanem egyszerre az apostolok halálával, az apostoli rendkivülies öröködés által ? Szabadon nyilatkoztam, bár tudom a' tridenti kánont : si quis dixerit sacram unctionem, qua ecclesia in sacra ordinatione utitur, non tantum non requiri, sed contemnendam et perniciosam esse, similiter et alias ordinis caeremonias, — anathema esto.$ess. 23. Can. 5. — Magamévá teszem itt a' Buddeus feleletét: Ista nos parum curamus fulmina ; rectius itaque fecissent patres, si rationes justas ac praegnantes adtulissent, cur isti ritus recipiendi sint, quam dum inconsulto animi impetu sic pronuntiant. Buddei Theol. I. V. c. 4. — Origenes is igen csekélyül szól a1

papszentelés szükségességéről, — akárki térítsen meg valamelly helynek lakosát, mind meglehet és ez által tartathatik aztán azon hely pásztorának, püspökének : Sicut forte in aliqua civitate, ubi nondum Christiani nati sunt, si accedat aliquis, et docere incipiat, laborét, instruat, adducat ad íidem el ipse postea iis, quos docuit, princeps et episcopus fiat. Origenes in Numeros.Hom. íl. Theodoretus is példákkal bizonyítja, hogy puszta közember is lehet té— ritő 's tanító. Theodor. Hist. Ecel. L. 1. 5. §. Nincs apostoli öröklet. Hogy az egyházban az episkopatus apostoli öröklet, azon okföből szokott bizonyíttatni, mert amaz apostoli föfunctiót, a' papszentelést, püspök gyakorlotta; és hogy ennek a1

későbbi időkben is így kell történnie , apostoli tanítás következtében, páterekkel bizonyíttatik. — De az illető páterek hallgatás helyén levén, minthogy magukért nem bizonyíthatnak: fogom szeretni, ha szentírás szavaival bebizonyíttatik a* kérdéses állatás. Én pedig nem páterek-, de szentírásból okulva, tovább megyek 's kimondom: Presbyter= episkopus. Csel. 20 : 17, 28. Tit. 1; 5, 6, 7. A¥ mint ordinálhatott az egyik, ugy a' másik is. Csel. 13:3. — 1. Tim. 4 : 14; kimondom ezeket az apostoli irás vértje alatt; mondja bár a' tridenti végzet : si quis dixerit episcopos non esse presbyteris superiores,veí non habere potestatem confirmandi et ordinandi, vei eam quam habent, illis esse cum presbyteris communem, — anathema esto. Sess.23.C.7.így értettek RómaiKelemen,Irenaeus, Theodoretus, jelesebben Jeromos, állítván : Eosdem esse presbyteros, quos episcopos et quod autem postea unus electus est, qui caeteris praeponeretur, in schismatis remedium factum. Epist. ad Ee. — Szinte páterek után szokott felmutattatni az ige-hirdetésből, szentségek kiszolgáltatásából és különösen a' papszentelésböl, az apostolatus és klérus közt az összetartó nagy lánczszem, 's állíttatik, hogy nem szűnt meg az apostolok elhunytával is e' hatalom az anyaszentegyházban: hanem ez, mint élővizek csatornáján, átment minden századon keresztül, az utódokhoz, egész korunkig, a' püspöki rend szakadatlan fönmaradása által; miszerint nem lett volna szükség as túlsulyt-nyert papságnak magát a' színvegyületek hónából, a' népelemböl, kiemelni. — De néz-