Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

a' successioutján, a1 klérust kíilön-tekintélyü eíemiségre jogosíthatják, 's ezzel bebizonyílandják, hogy a' papi rend nem lassanként nyert tekintélye után bútt ki a' szinvegyületek hónából, és mint ész- és pénzaristokratalett külön-jellemzetü testületté : hanem, mint törvényes apostoli utód, a' külön-jellemzetü testületi tekintélyt mindjárt az apostolok halálával öröklötté. Csalatkoznak, mondom, — mert ha törvényes apostoli utódnak saját rendöket betudhatnák is : ez által még különjellemzetü testületének jogossága nem volna bebizonyítva, — ellenkezőre mutatván az apostoloknak mind tanelveik, mind a' gyakorlati életben saját példájok. 4. §. Az apostolatus az apostolok halálukkal megszűnt. Vannak, kik azt mondják, hogy az ellen reclamál az egyháztörténet, hogy a' papi rend lassanként emelendette ki magát a' szinvegyületek hónából, a' népből, — mert az apostoli hatalom nem szűnt meg az apostolok halálukkal, hanem örökség szerint átment a' papságra, — és erre nézve, szentírás hiányzatában ellenünk,protestánsok ellen is, páterekkel sánczolják magukat körül. Protestánsok ellen, mondom, mert kell tudniok, hogy hit dolgában nekünk egyedüli kútfőnk a' szentírás : pateri mondások pedig, mellyek a' szentírás szellemével össze nem férnek, a' hit mérlegében egy pehelynyit sem nyomnak. — Node halljuk, halljuk a' pátereket, míg velők különösebben, kritikai szövétnek mellett, bővebben is találkoznánk! Idéztetik szent Ignácz , ki már az első században Efezusba irt levelében következőleg beszél: „episcopos per terminos terrae ex sententia Christi definitos esse." Ezzel kívánják bebizonyítani a' hierarchia bajnokai, hogy az apostoli hatalom az apostolok elhunytával meg nem szűnt; mert, Ignácz páter szerint, „episcopi per terminos terrae ex sententia Christi defmiti sunt?" — Miután tagadhatlan igazság, hogy Jézus nyilvános rendeletéből mentek az apostolok széles e' világra evangyéliomot hirdetni és keresztelni: tehát ennek következésében Jézus akarta azt is, hogy egyházának határai széles e' világra kiterjedjenek és mindenhol abban, czéljai sikeresítésére, tanítók legyenek. Ezek valóban egymásból folyó igazságok, és páter Ignácz idézett helyéből ez a' kitétel : „ex sententia Christi" ebben az értelemben megüti a' mértéket. Meggyőződve hiszi az egész keresztyén világ, hogy Krisztus akarata következésében vannak e' földnek minden hatá -rán tanítók : de millyen-hatalmu tanítók ? ez már más kérdés. Annyit tudok, hogy nem ollyak, a' millyeket a' hierarchia bajnokai értenek és kívánnak értetni. Ök ollyakat értenek, kik legyenek tisztfolytatóik 's törvényes utódaik az apostoloknak ; söt ollyakat, kik kizárólag az uralkodó egyház testületét tegyék. Ignácz páter szavai után, a' hierarchák csak amúgy könnyedén összekötik az episkopatustaz apostolatussal, — szerintök az episkopusok , valamint az apostolok hirdették az igét, szolgáltatták ki a' szentségeket a' városok-és helységekben, — ők szenteltek föl papokat és püspököket. — De már kérdem : Olly méltósággal teljesítették-e ezeket, mint az apostolok, kiknek szolgálataikat, a' mellett, hogy minden botlás ellen biztosítva valának, isteni jelek is követék ? Hiszen, mint az írások bizonyítják, az apostolok csudatényekkel erősítgették küldetésök igazságát, kézrátételi ünnepély mellett közlötték a' szentlélek ajándékait. Ha ezek nem követik oktatásaikat, bár mennyei volt az igazság, mellyet hirdettek, de ez nekik a' pogány és zsidó papok fölötti tekintélyt meg nem szerzi! De dicsekedhettek-e az Ignácz páter említett episkopusai ezen kiváltságos tulajdonokkal? vagy dicsekedhetik-e a' mai episkopatus ? Felteszem ugyan, hogy dicsekszik,— mert páter Giry és a' Legendák megfoghatlan csudákat beszélnek. Csak hit kell hozzájok, nem fognak hiányzani a' példák, mellyek szerint a1

szentek szavára a" madarak elhallgattak, a1

halak a' vizeket elhagyták, a'tenger habjai lecsendesedtek, száraz lábbal járhatókká lettek, ördögök távoztak, halottak támadtak 'stb — Egy ujabb-kori iró mondja , hogy a' csudák ma sem szűntek meg és világ végezetéig fognak tartani; a' kegyes lelkeknek, ugy mond, hitök el nem fogy, — ollyan forrás marad ez, melly ki nem szárad. — Oh! atyafiak! találkozzunk véges természetünkkel! ne ábrándozzunk, ne mystificáljuk magunkat! Lejárt a' csudák kora, hagyjuk az illyeket a' lefolyt idők országában! Soha a' kathol. papság , a' rendkívüli ajándékok tekintetében , magát ufódul az apostolokhoz nem kötheti. — De én valóban csudálom, hogy ezen successionalis jogot merészli igényleni részére a' klérus! Ebben ugyan soha nem engednek actoratust nyerni Péter apostol azon szavai, mellyekkel nyilatkozott a' Júdás helyetti apostolválasztáskor. Csel. í, 21. 22. Szükség, ugy mond, választani a' férfiak közöl, kik mivelünk egy gyülekezetben voltak, mindaddig, míg az úr Jézus az ö tisztében járt mi közöttünk, elkezdvén a'János keresztségétől fogva mind a'napiglan, mellyen közölünk felviteték, hogy az ö feltámadásának bizonysága legyen velünk együtt. — Nem látja-e a' klérus ezen apostoli intézkedő szavakból, hogy az apostoli hivatal olly elidegeníthetlen örökük volt az apostoloknak, mellyet csak azokra szállíthattak, kik velők egyben a'Jézussal társalgottak, szájából hallották az igét, szemeikkel látták csudáit, azaz, szem-füles tanuk voltak. Látni való, e' jogért csak zörgetni is az apostolok csendes síruk fölött szerénységet-sértö; annyival inkább valamelly szövetkezett testületnek ezt sajátjaul tartani, mintegy körébe ragadni—nem látom jobban kifejezni— jogbitorlás. — Azonban engedjük meg a' lehetlenséget: azon esetben sem lesz a1

klérusnak ki-