Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

lik: akkor a' javaslat aligha szolgál indokul unióra. — Illy indítvány elfogadásához majd csak a' valahai unió világában mutatkozhatik hajlam. Igaz, hogy a' közoktatás- 's nevelésnek a' botrányig szük eszközei vannak jelenben a' két protestáns felekezet kezei közt: de hát nem lehetne-e ezen, az egyházi adó birtokaránylagos elvállalása s kivetése által, ma is segíteni? Szilárd akarat s a' patronusi nimbusböli kibontakozás kell, és azonnal le van téve a' nagyszerű reform talpköve. AzÚr oltára, a' közoktatás ügye, a' kegyelemfillérkéknél, — mellyek néha több évekig, ártatlan feledékenységből, el is maradnak, — többet, jelesen biztos támogatást igényelnek 's követelnek. A' birtokaránylagos egyházi adó sürgetése a'papokra nézve, — kiknek , fájdalom ! nem minden alap nélkül lobbanthatják szemökre : „könnyű annak sürgetni az aránylagos adózást, kinek nincs mitől adózni, — milly keserű feladat, mi békésiek próbálók, 's nem nagy kedvünk volna, még egyszer mindazon kedvetlenség- s bántalmakkal találkozni, mellyeket, Isten segedelmével, még is Iegyözénk: a' birtokos urak példája 's izgatása más hatást gyakorolna a' népre, 's ennek vagyonosb osztályára, kik bizonyosan nem fognának nagyon idegenkedni a' birtokaránylagos fizetéstől, ha látnák, hogy a' kinek száz, söt ezer annyi van, száz 's ezer-annyit lizet az egyház Iádácskájába. Az illy rendszeresített adózás óletbe-léptetése által tágasb tér engedtetnék az egyháznak a' közügyek kezelésére. Bizony, bizony mondom nektek, sokkal előbbi teendő, a' birtok aránylagos egyházi adó uniója, az általatok sürgetett látszólagos uniónál: söt meglehet, amaz ennek egyik törzsök ágává érik idővel. Unió tehát mindenek előtt, 's minden áron az egyházi adó birtokaránylagos elvállalásában! Igy virágzóbb fokra emelkedik egyházunk 's közoktatási ügyünk; 's ha a' magára hagyatott két protestáns egyház, eddig is sok jeles , sok kitűnő férfit adott a' statusnak , mind egyházi, mind polgári pályán : a' birtok-aránylagos egyházi adózás mellett még többet adbatand; 's ki tudja, ha nem ez intézkedés fogja-e siettetni a' status-pártolás eszméjének megérését, a' köz-alapítványok unióját ? az osztó igazság 's méltányosság egyformán követelvén a* státustól, hogy az ö irányában, az önmagára hagyatva is annyi érdemeket kifejtett 's tanúsított protestáns egyház figyelem nélkül, örök időkre, még is csak nem maradhat!! (Folytatása következik.) Hajnal Ábel. SZENT-LANT: Teremtés. Puszta magányban nyugvék a' kezdetlen öröklét, Szülve korát, 's mit szült ismét megemésztve magában. Néma, alaktalan és zordon-szomorú vala, mint a' Nesztelen éjfél, melly víraszt kísértetes ormon. Holló-szárnyakon a' ború nem hordozta fölölte Rémes szőnyegeit, nem terjengette virágzó Színekkel derűjét fénynek festői világa. Ür nem hézaglott terül a' látásra körülte, Es keblében nem látszott mozdulni meg élet. — Nyugvék és sóba nem kezdődött nyugta kietlen 'S elmerítő-bús volt, mint a' nagy gondolat, és sír. Így volt kezdet előtt. — De szólt a1

végtelen Isten; Rendítő szava, mint felharsant vész siket éjben, A1

riadó csendnek végig-dörgölte nyugalmát. Megmozdult az örök sivatag, meddő kebelében Ébredező élet termékeny magva fogamzott. Mint baromör tüze, melly távol csillagzik az éjben, Megcsillanva kigyúlt, viradt halk-csendesen a1

fényy 'S áradozó derűvel terjengett ifjú sugara. Ez vala első nap : hírmondó zsenge virág a' Létei nagy kikeletjében; kezdő szem az évek Ezredeken végig-vonulö lánczában; az élet Kapcsa, hol össze-szakad múló kezdettel öröklét. 'S szülve időt, avulót, végest, és szülve üreglő Tért, mellynek szétment a' végetlenbe határa, — Bágyadt, alkonyodott, elhunyt, kihaló sugarának Köd-koszorúsan jött éj árnya feküdt le nyomára. Sürü sötétség, a' rémek vak honja, merült fel, Mellynek csillagi-fény még nem himzette borúját, 'S benne az életnek minden mozgalma kialvék. — Igy, már itt kitüzé harcztársúl, űzni megindult Kezdetet, ellene a' vég, — még csak imént született az Élet, már gyökerén rágódni bejött az enyészet! Nem lett még is az elmúlás győzelme öröklő. Megrendült a' csend ismét, kibocsátta teremtő Ajka hatalmát a' létei nagy adója viszontag. Össze-szedé szélyel-hullongott fátyolait "s tűnt Futva az éj, — mint vésztjósló villáma az estnek, Mellynek fellobog a1

figyelő felhőkre világa. A' fény, tiszta ezüst hullámként, újra felömlött, És befutotta az ürt rezgő csillámos özönnel. Ellengett vele most lehelése az Isten-ajaknak, 'S a1

viradó térnek béömlé szerte-nyilongó Öbleit, 's ott maradó szállást foglalva, lön élő Lengeteg és fuvalom, születendök tápszere, mindig Éber mozgásnak forrása, tenyészet alapja. — Terhet kapva ez a1

ragyogó fény sugaraitól Szüle ködös párát, melly kétes-szürke borúval Terjedt, ömlengett, hullámzott, végre megoszlott, Része fölernyedezett (máig is felhő Deve), és mint Eltépett szőnyeg, foszlány-foltokra szakadván, Vándorpályát vön az üreglő tér magasában, 'S mindenszerte kiment, — leözönlő záporok árját. Csendes permeteget, havat-ontó bús zivatart és Mennykövek elgyúló tüzeit hordozva magában. Része fenék-kereső terhét érezve alabb-szállt 'S összébb sippadván, mint háborús éji borúlat, Rengő tengerként ingott, dülöngve sötéten, "S majd-majd megcseppent méhében az olvadozó nedv. Ezzel megszűnt a' másod nap míve : lön alkony, Haldoklott a' fény 's eltűnt árnyába az éjnek. Megdördült ismét 's már harmadik ízben az ige, 'S most ragyogóbban kelt a' fény, eitolva az árnyat, Lánghullámként folyt bé a' nagy üregbe világa, És a' benne-uszó felhők égének oranynyal 's a' t. Baksay DánieL VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld: Halálozás. Rozsnyón f. é. jul. 13-kán jobblétre szenderült, napszurás-okozta agyvelő gyuladás *