Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

következtében, élete 68 évében, ntiszt. Agonás Sámuel úr, a' rosnyóiev. egyháznak 38 évig volt lelkipásztora. A' boldogult julius 5-kén egy kora elhunyt családapa fölött, itteni szokás szerint házudvaron, szabad ég alatt, nagy verőfényen, parentált 's ép midőn a' kesergő özvegyet és siránkozó árvákat vigasztalná, nyelve rögtön elakadt, ajkai elnémultak. Az egyház tánloríthaíatlan-hüségü , ritka-pontosságú idösbik papját veszté el őbenne, ki minden egyéb vágytól menten, szent hivatalának élt egyedül, 's nagyobb feladatot nem ismert, mint abban hűnek találtatni. Hült tetemei julius 15-kén a1

számosan összesereglett tisztitársak által templomhoz vitettek, holott annak tornáczábanletétetvén, csetneki lelkész Bavtholomneidesz János úr nagy gyülekezet előtt tartú a' halotti beszédet, alulirt pedig legjobb tisztitársa 's hü atyai-barátja fölött kesergő szívvel parentált, — azután nagy sokaság által a' köztemetőbe kisértetvén, végnyugalomra tétetett. Gyászolják a' boldogultat, egyházán és számos tisztelőin kivül, különösen özvegye,nemes Marikor szky Johanna asszony és szeretett leányai Jozefa és Luiza 's az elsőnek férje t. Radcányi Ágoston tb. úr. Legyen emlékezete áldott 's béke lengjen sirja fölött! GömöryAndrás rozsnyói ev. pap. Yallási türelmetlenség 's türelem példái. 1) F. évi május 4-én reformált lelkész jelent meg D.-en, H.-ban, megyei több tisztviselő "s közbirtokos urak lakhelyén, végnyugodalma helyére kikísérendő, a1

haza szolgálatában több évet töltött s itt másfél évig szolgált, Gálik János obsitost. 'S mit kellé hallania 's látnia a' hivataloskodó lelkésznek!?— Szemeivel látott egy asszonyt, pénzzel markában megjövőt a' plébániáról azon szomorító hirrel, hogy harangoztatást a1

plébános még a1

test kivitelekor sem enged meg, el levén tiltva — mint mondá — a' helybeli közbirtokos urak által az itt lakó néhány református femetésekori harangoztatástól, mit pénzükért kértek megengedtetni a' szomorú felek; — füleivel hallott az eljáró lelkész ollyforma szót, hogy még a' temetőbe sem akará a1

holtat eltemettetni engedni a1

helybeli plébános, de a* mit tenni már nem bátorkodott;— látott mélyen felizgatott kedélyeket az ott-lakó 's temetésre megjelent néhány ref. arczán, metlyeket csak a" sír szélén tartott beszédével 's a'beszélésrebő-anyagú tény elösorolásával csöndesíthetett valamenynyirp, tolmácsolván síri beszédében a'közfájdalmat, mellyet a szomorú eset idézett elő a' sértett, fél keblében; — hallott keserű kifakadásokat a' vallási türelmetlenség ellen, melly közfalat von ember és ember között. — Urak! ti értelmes rész! ha jó példával nem mentek elő: mit várjunk akkor a' szellemileg 's anyagilag olly igen alantáüó néptől ? — Ha kebletekben nem lángol szeretet embertársatok iránt: hogy buzduljon az lángra a1

népben, mellyet im ti tesztek jég-keblüvé egymás irányában? ! — Vallás papjai! hogy jő ki szátokból a' szeretet, midőn kebletekben szeretetlenség honol?! — Jézus evangyéliomának szolgái! miben követitek Jézust, ha a' szeretetben, egymás eltűrésében, nem?! — Hogy feleltek meg rendeltetésieknek 's magasztos hivatástoknak, ha az egész mindenség oszlopát — melly a' szeretet — így megrendítitek ?! — Higyétek, hogy ez nem a'legszebb evangyélmiság! — 's midőn mi protestánsok nem pénzért, de ingyen egész készséggel huzatjuk meg a' szegény nép keserves verítékén szerzett harangjainkat a' köztünk lakó akármelly kath elhunytakor : akkor ti miért adjátok a vallási gyülölségnek illy nyilvánságos jelét, a' felvilágosult XlX-ik század közepén?! — Rakjátok le már egyszer a1

fegyvert, mellyel olly régóta harczoltok ellenünk! Simuljatok már valahára azon szeretettel hozzánk, mellynek hirdetőiül olly méltatlanul 's magatokkal ellenkezőleg toljátok föl magatokat!! Szekincze völgyi. 2) Kalocsán, az érseki székvárosban, ritka 's a' protestantismus történeteiben páratlan ünnepély tanúi valánk jun. 24 kén. Feljegyezzük ezt, ha csak azon vallásos, szelíd méltánylat tekintetéből is, mit kath a.fiai irányában, itt tapasztalni szerencsénk volt. E f. évi jun. 22. jobblétre szenderült itt t. Nagy Károly, pest megyei r. esküdt úr egyetlen fiacskája, Dezső; ennek halotti pompája volt a' gyászünnepély tárgya. A' szokatlan történet, a' prot. cultus, "s ennek szertartásai, a gyászbeszéd és sirénekek minden rend-, rang- s korkülönbség nélküli nagy-fényü gyülekezetet, hívtak itt egybe. Mellőzve az ünnepély részletességei fölemlítését, azon általános köztetszést 's szép hatást, mit ez ünnepélyre hívott fiatal hitszónok d. pataji s. lelkész t. Széless Lajos gyönyörű alkalmi beszéde, lelkes és elragadó e!öadá«a, könnyekig megindító a' más hangokhoz szokott nagy népsokaságot, — a' d-pataji isk. növendékei harmoniás éneke, t, cz. Dús Lajos tanár sírversei vívtak ki, — ezeket, mondom, mint czélomhoz nem tartozókat, mellőzve, csak a1

szelíd keresztyéni részvétet, melly itt a* kalocsai kath. közönség arczain tükrözött, 's türelmi példányt említem fel, mellynól fogva említett k. társaink, felülemelkedve minden v. felekezetességen, mellynek korunkban annyi ellenkező képére találunk, — a' maguk, sírkeresztekkel díszes temetöjökben engedtek a' boldogultnak csendes nyugvó helyet. . . Legyenek áldva érette!! 3) Eleitőlfogva a' vallást az ég malasztjának tartván minden nép , ha valaki azt türelmetlenül sértette, ugy nézték azt, mint emberi szörnyeteget. Még ma is ismeretes az egyiptomi Apist kardjával átdöfő, templomokat-lerontó Camby-