Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-08-03 / 32. szám
két confessio uniója teljes lehetetlen; s ha azok eltörlése még most idö előtti: önkényt foly a' következmény , hogy tehát az unio ügyét ez úttal deponálni kell. Ha Husz J., ellökvén a' javitás szikráját, hátra-vonúl 's távolban kiséri az ugybarátokkal a" szikra erösbülését: kétlem, hogy máglyára jutand. Sokan kárhoztaták az országgyűlési többséget, midőn a' vallás ügyét letette ; 's ki merészlette volna, vakmerőség bűne nélkül, reményleni, hogy a' deponált ügy, egy évtizednél kevesebb időszak alatt, olly dicső alakban támadand föl, mellyben azt 1844. óta üdvözöljük? A' németországi unióra én soha nem hivatkoznám. Menjünk Némethonba, — a' bizalmasb körökben bizonyosan hallani fogunk ezen magasztalt uniót is idöelöttinek nyilvánító őszinte nyilatkozatokat. Ha pedig, a' távolban is, akarjuk látni a' némelhoni unio sikerét: nézzük az ottani régi s űj reformátusokat, a' régi 's új lu theristákat, — 's az uniált evangelieusokat! És mi okozá e' szakadásokat? Az idő-előtti unio, a' szent ügy kezelése körüli elsietés, 's a' pusztán tekintélyrei számítás. Mig a' nép nem érik, más szóval, míg a' népből nem fejlik ki az unio iránti vágy: addig uniót emberi igyekezet 's buzgalom nem létesítend. Urak! ne csaljuk meg magunkat, — ne tulajdonítsunk valami varázs-hatást ma a' XlX-ik században a' tekintélyeknek, — kivált vallási tárgyban! Más hatással voltak a' tekin-1,-lyek a1 XVI-dik században a népre, mikor t i. ujjal kimutathatók a'visszaéléseket: mással van -nak ma, midőn az avrog eya-k ideje lejárt, 's vezetőivel számolni szeret és szokott is a' nép, legalább ennek értelmesb osztálya. Ámde, ha korunkban tökéletes unió nem létesülhet: egyesüljünk szeretetben, és a' választmány szavai szerint: „ezen szeretetteli egyesülésre nézve, legelőbb is o' közelebb álló rokonokkal szükség kapcsoltatnunk, mielőtt «' távolabb esőkre számolhatnánku . Bocsánat! nem illy felekezeties szellemben ismerjük Jézus vallása elvét 's alapját. Tudom én, hogy a' vérség, szülei 's gyermek'stb. viszony, fokozatot képez a1 szereteten : de az emberiséget átkaroló keresztyéni szereteten fokozat nem lehet, legalább fokozatnak lenni nem szabadna. Ha czélunk szeretetteli egyesülésre bírni az embereket : akkor ne a1 magyarhoni két protestáns felekezet, de az egész emberiség, más szóval, minden hitfelekezetüek unióját sürgessük. Vagy, ha csakugyan a' hozzánk közelebb állókkal kell elébb kapcsoltatnunk: ez esetben minden erőnket magyar hazánk külön-ajku minden lakosai szeretetben! uniójának létesítésére öszpontosítsuk, — de ovakodjunk felekezeties szeretet nnióját hirdetni 's tanítni. 2) Második előítélet, a' választmányi javaslat szerint, némellyek azon aggodalma,hogy az unio sikerülte esetében, kiesik a1 két protestáns fél a törvény védelme alól Helyesen jegyzi meg a' választmány, hogy ezen aggodalomnak semmi alapja, 's hozzá-adhatjuk : az ettöli félelem az, mi a' magyarhoni két protestáns felekezet közöl, az unió esetére, — a' midőn törvényünkben gyakor említtetünk az utriusque confessionis evangelici néven — legkevesebbeket aggódtat. Hihető, ez volt az egyik tekintet, mellynél fogva, az unió után, a'két felekezetet evangelikus néven javalja a' választmány neveztetni. Volt idö, mellyben a' protestáns nevezetet más névvel igen könnyen fölcseréltem volna : de ma, nincs ár, mellyért e' nevezettől megválnék, — 's nemcsak azért, mert sok emlékezet van e1 nevezethez köttetve, de főleg azon ok miatt, mert a' protestáns nevezet éber figyelem- 's őrködésre emlékeztet, — hogy az Úr beszéde valamikép meg ne elegyíttessék. Legyünk 's maradjunk mi továbbra is, sőt örök időkig, a" Jézus evangyéliomának igazsága mellett olly lelki-éberséggel, rendületlen kebellel nyiiatkozni-kész nagy reformátoroknak névszerinti utódi is; 's hagyjuk meg, véghagyományként, unokáink unokáinak is. hogy magokat, még az unio-világában is, protestáns evangelikus, vagy ha inkább tetszik : keresztyén protestáns evangelikus néven nevezzék. — Ezen előítélet ostromlása közben említtetik azon, titkos helyen keletkezett, 's ma köztudomásu vád is, mintha a' protestánsok czélzott uniója a' hatalmasb fél, a' katholicismus elleni szövetkezésnek gyanusíttatnék. A' szivek redői alá nem láthatván, nem tudhatni, mi a' kath. klérus véleménye a'prot. uniója iránt? Annyi igaz, hogy eddig sem ellenző-, sem helyeslőleg e' tárgyban nem nyilatkozott, — 's boldogok mi, kiknek e' hallgatás 's e'semleges viselet elég biztosítékul szolgál arra nézve, hogy uniói törekvésünk amott, a' másik oldalon is, helyeseltetik, 's ha kívántatni fog, még elősegéltetik! De miért is ne hinnők ezt? hisz a' két protestáns felekezet egymáshozi közelítése első lépése az egykori nagy egyesülésnek, a' megígért egy akol és egy pásztornak! Mit ért azonban a' választmány e' szavakon : „nekünk, kik egyházi szolgáinkat, iskolatanílóinkat önmagunk fizetjük, minden egyházi 's iskolai terheinket önmagunk emeljük , gyönge erőnk egyesítésére különösben van szükségünk— nem tudom. Ha azt érti, hogy, hol a' helv. hitvallásuak aránylag kevesb számmal vannak az ágostaiaknál, vagy megfordítva, — e' nemes tereh emelésére egyesüljenek: ugy javaslata igen üdves és korszerű; noha e' részben, idö 's gyakorlat, kivált ott, hol valamelly titkos erő ellenkező irányban nem működött, rég eszközlének uniót, 's hogy nem gyakoriabbak a' példák, ennek okát keressük a1 hatalmasb félnek, a' gyengébb irányában legtöbbször tanúsított, ha nem nyomása, minden esetre gyöngédtelenbánásmódjában. Ha pedig a' fentebbi szavakban, a' két felekezet minden pénzereje összefolyása, a'közhivatalnokok uniált pénztárbóli fizetése czélozta-