Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

's fölhivatnak a' müveit protestánsok a' nagy czél felé küzdésre. Önkényt merül itt föl előttünk azon kérdés : „Vájjon tétetett-e eddigelö a' protestáns két felekezet uniója Iránt kísérlet ? 'smihiusítá meg a' tiszta szándokol 'störekvést? A' mult idők történetei bizonyítják, mikép, mint a' két felekezet elszakadása első pillanatában, ugy azóta, sokszor tetettek uniói kísérletek : de ezen kísérletek eredménye, mai napig, alig több a' semminél, — 's ennek oka, az alválasztmány szavai szerint is,az eszközök tévesztett megválasztása, és, adjuk hozzá másik okul, az uniónak idő előtt zaklatott sürgetése. E' feleletből, az eszmék lánczolafánál fogva, ismét egy másik kérdés keletkezik : Ha az unió eddigi sürgetése eredménytelen : vájjon czél- 's észszerü-e annak korunkbani sürgetése ? Szerintem, vallási unió csak a' ralionalismus lobogója alatt reménylhető, 's ez pedig még sok előzmények után fogja ülni diadalünnepét. Mint a' természetben, ugy az eszmék világában, az érés idejét erőszakolni akarni, — sisyphusi munka. Lehet ugyan körülgyürüzéssel siettetni az élőfa gyümölcsei megérését: de Ízetlenebb lesz a' gyümölcs, 's a' fán gyógyíthatlan sebet ejtettél. Mondjuk ki tehát nyíltan : kor, mellyben élünk, az unióra nincs megérte; igy azt jelenben sürgetni nem egyéb , mint o' korral, e' leghatalmasb tényezőveli ismeretlens égünk etbevallani.u

Elsietett modor, tévesztett irány, czélhoz nem vezetnek. A' körülmények figyelembe nem vétele, vagy azok czéliránytalan felhasználása által, a' mellett hogy szenved a' legszentebb ügy, felingereltetnek a' kedélyek. Még eddig az unióra nézve semmi tettleges lépés: íme ! már hangzanak az ingerültségszülte dörgések, az esztelen zajgások. Ellenizgatóul löki föl magát — ?

s ki tudja, nem valamelly nagy-befolyásu egyén vállaihoz támaszkodtan-e? Húrban tót pap úr. Hát Modorban Stúr beköszöntő predikátziója nem nyilvános hadizenet-e az uniónak?*) Mikép reménylenök az illyféle pap-uraktól a' népet az unióra készíttetni ? Viszálkodás üszkeit fogják ezek, unió helyett, a' nép közt szerte-szórni. Hányan vannak pedig, kik remegve a' nyilt föveli síkra-szállástól, amúgy titkon igyekeznek az unió alá ásni! ? Ho*) Modori ev. lót lelkész Stúr Károly úr igazolta magát a1

Budapesti Hiradó f. évi 596-ik számában , ekkép Írván meg tisztfoglaló beszéde osztályzatát : „Tárgy : Nyujtsuk egymásnak kezünket annak jeleül, hogy ez egyházunk jólétén minden erőnkből müködendünk. I. Én oda nyújtom nektek őszinteséggel kezemet, azt mondván : a) hogy népemnek hű fija, b) hogy ágostai hitvallású evangyelikus vagyok, c) hogy mind e' mellett buzgó keresztyén maradandók. II. Ti viszont megjutalmaztok engem teljes bizodalommal, a) ha keresztyén kimüvelődéstekre nézve anyanyelveteket legjobb eszköznek tekintenditek, b) evangelikus egyháziságra nézve, ha már elismert ev. hitben állhalatosok maradandótok, c) ha ti is igazi keresztyénségetkeresendtek.— Ezt bözleui tartottunk, hogy a' vád ellenében lássák olvanunkban , az unióra megért töredéknek, szerintem, jelenleg nincs más teendője, mint időről időre fúdogdlni az unió ellökött szikráját: de azt lángra gyulasztni akarni tévesztett modor, a* szent ügy hibás kezelése lenne. Az unió irányában javalt azon positiv lépést, — bogy az unióra megért töredék, vagy ha ugy tetszik, a' müveit protestánsok, példaadásul az unióra, az úrvacsorájában egyszer kenyeret, máskor ostyát vegyenek, — én egyátalában nem helyeslem, és pedig azért, mert a' köznép a vallás lényegét az adiaphoráktól megkülönböztetni nem tudván , a' müveit töredéket könnyen vallási közönbösséggel vádolná, 's a' példa, a' helyett, hogy vonszó erővel hatna reá, vagy túlbuzgalmat — pietismust — költ fel keblében, vagy a' mysticismusnak szolgál tápanyagul. Szorosan számot kell önmagunkkal vetnünk — mert a' túlságos követelés mindig határos az igazságtalansággal — azon siker 's eredmény követelésében is, mellyet az unió eszközlése iránt, a' prot. papok hatására építni szeretünk; mert hisz , a' javaslat szerint, tekintettel kell annak a' népre lenni, ki az unió irányában hatni akar .* ámde hol a' prot. papi tekintély ? tettünk-e, vagy mivel ez igen sok volna, szóltunk-e, az unió sürgetése alatt, avagy csak egy igécskét ennek emelésére ? No de hagyjuk el e' tért, 's nézzük az uniót gátló előítéleteket! 1) Első előítélet, az alválasztmány szerint, némellyek azon állítása, hogy „az unió csak jóakaratú ábránd kimhetőségnek valószínűsége nélkül. Igen, én is azok közé tartozom, kik az ágostai "s helvétziai confessiók unióját vagy ábránd, vagy minden esetre önáltatásnak — mystificatio — tartják. Hisz épen az tevé az eddigi, 3 százados küzdést eredménytelenné, mert az unió a1

két confessio firmája alatt czéloztatott. Rontsuk le hát az uniót-gátló confessiókat, szólnak a' rögtönzött unió-barátok ! Ám rontsátok le, ha tévesztett modor mellett is, fölépíthetni reményűtek az unió várát: én, lehet tán mások is, ugy vélekedünk, hogy a' confessiók csak némileges megingatása is, még most, igen idő előtti; 's azok omladékain keresztül, az unió várába követni a* bajnokokat, legkisebb vonzalmat sem sejdítünk keblünkben. A' confessiok eltörlése nyargalva haladás lenne, — ez pedig legtöbbször mély visszaroggyanást eszközöl. Ha, ezek [szerint, a* sóink az őszinte előterjesztést, 's bizonyságot adjunk, mi— ként ha szerkesztőség, mint Stúr lelkész úr az idézett helyen minket vádolólag irja, elferdített *s hazug czikkeket első hevenyében felkapván, mindjárt lapjaiba iktat, — a' czáfolatot és mentséget is beiktatja. Ne is mondja St. úr, hogy tehát az Egyh. Lapot nem illeti az őszinte keresztyén szellem, — mert hiszen nem vagyunk Isten, hogy mindent tudjunk, sem minden megirt tényt nem nyomozhatunk mandatum compulsorium mellett, mielőtt azt közlenők. Elégnek véljük a' védiratnak helyt adni. — Egyébiránt méltó lesz St. urnák itt közlött sorait egybevetni f. évi Prot. Lap 119-ik hasábján közlőitekkel. Török. 31