Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

Az említett lap 1847-ikévi folyamának 166-ik hasábján néhai Tóth Ferencz volt pápai püspök pogánysággal vádoltatik, hogy vallás-tanító könyvében e' kérdésre: Szabad-e keresztyén embernek kölcsön-adott pénzétől százbért, németesen kamatot, latinosan uzsorát vagy interest venni ? ezt feleli: Szabad. Nem gondola meg a' tisztelt iró, midőn épen arról panaszkodik, hogy az illy könyvet még római-vallásu iskolákban is tanítják, hogy aligha van olly nagy pogányság az említett könyvben; mert ha volna, nemcsak az, hogy a' római atyafiak nem kívánnák meg, sőt az evangyéliomiak is elvetnék. Ezenkül azt sem vette író észbe, hogy a' fölvetett követ épen fejére ejti,— mert hiszen iró vagy magyar és keresztyén, vagy nem. Ka magyar : ugy engednie kell az ország törvényének, különben— — A'magyar törvény pedig megengedi, hogy valaki uzsorát vegyen pénzétől, többet, mint a' mennyi akár a' hollandi, akár az angol, vagy amerikai uzsora szokott lenni; mert míg ott két, három, négy procentre alig emelkedik a' százbér: a' magyar törvény öt, sőt hat procent interest is törvényesnek ismer el. Igaz ugyan, hogy a' mi törvényes, az nem mindig szorosan keresztyéni : de azért csak nem fogja iró pogánysággal vádolni a' magyar országgyűlést és törvényt; mert ha ezt teszi, ö maga is, mint ki magyarnak hiszi magát, és e' törvényt tartja, pogány kategóriába esik, mi pedig irónak esze ágában sem fordult meg , mikor felfordult logikáját készítette. Ha épen olly nagy kedve van pénzt uzsora nélkül adni ki, sőt ezt vallásában is dogmának tartani : ugy a' szomszéd izlam igen jó szolgálatot tesz irónak, 's csak ne késsék minél hamarabb Mohammednek csapni bókot,—ott egész keresztyenségét fel fogja iró találni. Annyira el hagyta azonban magát ragadtatni az említett lap buzgalmában, hogy midőn ugyanazon évi (1847.) folyamának 169-ik lapján Hetényit bírálja, ki azt mondá a1

bibliáról, hogy „egy felekezet nem olvassa ezt, mert neki ezt tenni tilos," illy mennydörgő jegyzetet ragaszt ez állítás mellé : „Azon kátéban, hol az uzsora olly fölöttébb dicséretesnek mondatik, a' hazugság is ki van a' bűnök számából véve." És már ez azon meteor , mellyet az ember nem tudja, bámuljon-e, mint még nem látott üstökösön , vagy nevesse és sajnálkozzék rajta , mint olly mondva-csinált csillagon, el-felpattanó bűzös rakétán. A' 166-ik lapon még csak pogányság volt, ha a1

keresztyén ember pénzétől interest vesz; a' 169-kén pedig a' pogányság dicséretesnek mondatik. Ugyan honnan ez a' cli— max? Hol dicsérte Tóth Ferencz olly nagyon az uzsorát? Önkénytelen is eszébe jut az embernek illy rohanó állításoknál amaz ismeretes varjú, melly a' szomszéd asszonynál csak egy, a' harmadiknál már 3má lett. Mellőzve azonban amaz állításoknak nem annyira érdekes mellék-sallangjait, csak azon fő-állításra fogok szorítkozni, melly azt tartja , hogy hazugság az , ha valaki azt meri állítni , hogy római-vallásu atyánkfiainak a:

szent iratot olvasni nem szabad. Megkell vallani, hogy ha ezt egy, olly magát orthodoxnak kürtölő lap állítja, alig tudjuk felfogni, hogy micsoda talajon állanak római-vallásu atyánkfiai. Nézzük ugyanis, mi rejlik e' kettős tagadás alatt. Hazugság az, hogy a' római-vallásuaknak tilos volna olvasni a' bibliát. Ez azt teszi : hogy hát azt olvasni szabad. Gyönyörű haladása a" kornak ! melly már saját rozsdás bilincseit lerázza,— melly már szégyenli, hogy a1

nem legszebben jellemző igazságot szemibe mondják. Épen így boszonkodik a' zsidó, ha nevét utána kiáltják, vagy a' tót, ha róla el nem hiszik, hogy magyar. De vájjon magyarrá lesz-e a' pánszláv azért, vagy Jézus iidvezítö tanát hiszi e azért a' zsidó? az egészen más kérdés. Igen szükségesnek láttam, tájékozás végett, e' tárgyban pár szót emelni, nehogy tévútra csábított atyánkfiai elbízzák magokat, hogy — a' bibliát nekik is szabad olvasni; mert biz azt még azért, hogy a' Rel. 's Nev. mondja, olly könnyen elhinni igen bajos lenne. Igaz ugyan, hogy a' zsidó egyház példájára, melly a'babyloni fogságután nyelvét elfelejtette, először chaldeai, majd, Nagy Sándor ideje után, görög nyelvre is lefordították a' szentirók könyveit, hogy a' zsidó nép azt érthesse, olvashassa; a' protestánsok is, bár mi nyelven beszéljenek, hogy az élő forrásból ihassanak, saját nyelvökön szeretik olvasni és olvassák is a' szent iratot: de ez nem áll római-vallásu atyánkfiaira nézve, mert ők nem engedik meg a' szentirat olvasását a' világiaknak, ha csak a' ki azt olvasni szeretné, az illető püspöktől és plebánustól írásban kivett szabadítékot nem nyer. Dehogy ezt ne csak állítani láttassunk, ellenmondhatlanul is szükség bebizonyítnunk , hogy a' Rel. ós Nev. ha nem tudta, tudja meg, mikép neki föntemlített rágalmában igaza nincsen; 's akár nem tudta, akár nem akarta tudni egyháza szabályait, legyen ovatosabb illy nagy-érdekű dolgokróli nyilatkozatiban. Bizonyítványaik : zsinat és pápák és bibornokok. A' trienti zsinat, nem látva jónak Guttenberg és Schöffer Péter észvilágító találmányával korlátlanul élni, jónak látta elhatározni, hogy azon könyveket, mellyek neki nem tetszenek, anathematisálja 's azoknak lajstromát is adja. Igy származott a' tiltott-könyvek lajstroma, melly könyvet legelőször IV-ik Pius pápa adott ki a trienti zsinat rendeletéből. Szaporította ezek számát V-ik Sixtus pápa. E'lajstromot pedig Vlll-ik Kelemen ujra megvizsgálta 's helybenhagyta. Egy nagy zsinat 's három pápa pecsétje függ tehát Hetényi állításán, és azt, noha a' pápák soha vissza nem vonták, a' Rel. és Nev. hatalmas kézzel leszakasztja. Szóról szóra így szól a' tiltott könyvek