Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

kegyes király , kinek az unió kedvencz eszméje volt, minden áron és módon behozni torekedék ? Én mindezen eseményekben, ferde állásban és viszonyban találom az egyházat az állam irányában ; sót amazt ez által absorbeálva, az egyházat állami géppé (Staatsmaschine) lealacsonyítva találom, és ilt keresem első föokát azon fentemlített szomorú eseményeknek. Másik oka az ismét terjedő orthodoxia. De itt jól kell a' dolgot értelmezni. Nem a' supernaturalismust értem a' rationalismusnak ellenében; sőt jó lesz itt előre nyilvánítanom, hogy én ezt mindkettőt egyenként merő hibás egyoldalúságnak tartom, 's a* nélkül, hogy Ammonwak ralionalis supernaturalismusa zászlója alá akarnék esküdni, inkább a' mostani darmstadli Zimmermannal \ártok, ki lelkemből irta ki azon szavakat, hogy a' keresztyén hitvallásban (anyagilag értve) supernaturalismus, mysticismus, pietismus és rationalismus elemeinek kell lenni, — én bennem legalább megvan mind. De hát mit értek, és mitől rémedezek ? Az ujabb orthodoxok egy kitételt tettek sajátukká, legalább sokkal fennebben kürtölik, mint azelőtt történt, 's ez: az egyhdztan (rfie Kirchenlehre), Bibliai theologia mellé állíttatik egyházi theologia, bibliatan mellé egyháztan. Már, mondjanak azon jó urak bár mit is, én e' kettőt soha sem tudtam megkülönböztetni, 's ha a' kettő ugyanazt teszi, miért állítják őket egymás mellé , vagy épen egymás fölébe ? ha pedig kíilönség van a' kettő között, ha — a' mint világosan mondatik már — a' biblia nem elég, de kell hozzá egyháztan, melly annak állításait vagy rendszerezze, vagy kiegészítse: ugy én emez egyháztanban testestül lelkestül látom magam előtt a' római traditiót, meliyet több kath. hittudós egyenesen ugy értelmezett, miszerint az nem egyéb a' szent lélek által ihletett egyetemes egyház meggyőződésénél és tanításánál. Vájjon Luthernek 's a' többi reformátoroknak volt-e eszük ágában, Bibellehre mellé Kirchenlehrét állítani ? De a' mostani orthodoxok nem is a' jelen protestantismust, de az ókorit, a1

legrégibbet veszik az egyháztan alapjául, 's valamint a' symbolicus könyvekhez, ugy a' legrégibb dogmaticusokhoz, Quenstedt-, CalowHutierhez 's másokhoz akarják visszavezetni az egyházat, 's mit azok munkáiban találnak, azt nevezik ők „egyháztannak." — Hogy ez egyenesen a1

protestáns föelvbe ütközik, miszerint csak a' szentírás alkothat hitczikkeket, éspraeterea ne angelus quidem; hogy ez annyit jelent, mint Isten igéje mellett emberi igében is hinni: előttem legalább világos. 'S mert ez világos : tehát egyenesen itt keresem a' külföldi szakadások egyik okát. Minden actio reactiót szül. A' díssidens katholikusok nem támadnak, ha a' trieri püspöknek Krisztus köntöséhez rendelt bucsujárása erre okot nem szolgáltat. Az evangélikus egyházban nem támadnak szabad egyházak, ha az orthodoxia föl nem emeli fejét 's a* lelki szabadságnak háborút nem üzen. A' rationalismus pár évtizeddel ezelőtt sokkal tovább ment, hogysem a' jelen időben; még is, bár béke nem is volt, de legalább szakadások nem történtek. Most azonban Hengstenberg és az általa szerkesztett berlini egyházi lap a'régi orthodoxia fegyverét emelte ismét föl, t. i kárhozatot és átkot azok ellen, kik szabadabban fogák föl az evangyéliom szellemét és az egyháztant nem akarák tekintélyül elismerni. Ehez járult , hogy az orthodox-párt egy részről a' szabadelmüeket arraszólitá fel, miszerint az egyházból lépjenek ki, mivel annak tanczikkeit nem hiszik; más részt pedig a' kormányok izgatásához fogott, és azok előtt a' más pártbelieket ugy állitá elő, mint veszélyes hitleneket, kiket az egyházból ki kell parancsolni. És fájdalom í a' kormányok sok helyütt nem bírtak elég önállósággal, miszerint minden párt fölött állva, emez orthodox izgatásokra ne hajoljanak ; sŐtazon pártot az által bátorították és erősítették, hogy a consistoriumhoz nagyobbára mind azon pártbeli férfiakat alkalmazták. Innen a' reactio.— Uhlich maga vallja, mikép öt a' később olly nagy kiterjedésre és hatásra jutott világosságbarátinak szövetkezésére nem birta más,mint egyedül azon új irány,melly nem előre, hanem vissza iparkodék vezetni a' keresztyén hittant,és minden szabadelmüség elűzésére törekedett.Eltiltatván ezen világosságbarátok gyülé seik. egyes férfiak ellen fordult az orthodoxia szent haragja. Távol legyen tőlem pártolni Wislicenusl főkép,sokban Ruppot is; ők valósággal már az igazi keresztyén alapon kívül állanak: de ha nem pártolom ezek nézeteit, kérditek: mitévő legyen az egyházi kormány illy ferde tanok ellenében? Vájjon tovább szenvedheti-e azokat kebelében ? — Megmondom, hol van a' baj feneke. Az egyházi kormánynak nem kellett vala a* bajt ennyire hagynia növekedni. Korábban elejét kelle vennie; eztteendette pedig, ha nem egy párthoz szegül 's nem alkotja consistoriumait csak egy-szinüekböl, és olly tisztes érdemes,férfiakat,millyen a'boroszlói Sehuls Dávid,e\ nem bocsát. Most már olly nagy a' bonyolódás, hogy például a* porosz kormány maga megrezzent fölötte, 's már hathatós orvosláshoz akar fogni, ha még végkép nem késő. A' porosz fözsinat legalább, ha elvei helybenhagyatnak, ez orvoslást, véleményem szerint, nem fogja eszközölni.. (Vége következik.) Geduly Bogyoszló. Egy kis útbaigazítás. Vannak néha nem csak a' természeti, hanem az erkölcsi világban is, olly csodálatos tünemények, meteorok, mellyeknek okát 's természetét száz Newton sem tudná kifürkészni. Illy csodák seregestül lepik meg a' Rel. 's Nev. egét. Nem lesz tán azért hálátlan munka, egy-kettőnek okát megkísérteni*, hátha megközelíthetnök az igazságot?