Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

helni a1 tanítókat ? de azon eszmétől csakugyan nem tudott megválni, hogy a' szentírás egymaga nem elég, 's hogy azon kivül még más kötelezés is szükséges; 's miután sokan állhatatosan küzdöttek az eddigi symbolumok mellett: a' többség végre, nagy 's fájdalmas vajúdások után, megszülte azon határozatot, miszerint új vallástétel kell, melly, mind a1

mellett, ne legyen új vallástétel , 's az eddigi symbolumok kissé hátratétessenek ugyan, de mégis maradjon reájok általános vonatkozás Melly határozat világosan mulatja, hogy maga sem tudja tulajdonkép, mit akar. — Miután így elősoroltuk a' tényeket, mellyek jelen elmélkedésre felhívtak, vizsgáljuk őket közelebb és nyomozzuk mindenekelőtt azoknak okaikat! íme itt van a" protestantismus természetes kinövése, ezt mondják elleneink. Véleményük szerint ez nem más, hanem a' protestáns elvnek múlhatatlan kifolyása, miszerint a' minden egyénnek megadatott lelkiösmereti szabadság okvetetlen oda vezet, hogy a1

subjeclivitás erőt veszen az objectivitáson, 's így szabad tér nyílik mindenféle újítás- és szakadásnak. — És — hímezzük, hámozzuk bár a' dolgot, a' mint tudjuk — annyit eltagadni nem leszünk képesek, hogy olly egyház , melly szabad biblia-olvasást és hittanróli önkényes meggyőződést nemcsak nem tilalmaz, sőt arra tagjait ösztönzi, soha állandó, erös, compact testületet képezni nem fog, — soha belszakad ások, vagy legalább hittani belvilák tanyája lenni meg nem szűnik. De van a' dolognak módja és mértéke, — est modus in rebus. Ki ezen siralmas szakadások fölötti megrémültében olly erőt, egységet és szilárd állást akar adni az egyháznak , miszerint az egyén és ennek lelki szabad működése végkép eltöröltetik, a' gondolatok bilincsre füzetnek, szóval: minden subjectivitás megszűnik, és egyedül külső tekintély marad fen : az, meglehet, biztosította egyházát szakadások ellen, de az igazi keresztyén evangelium szellemét valóban föl nem fogta és helyesen nem alkalmazta. Ennek folytán tehát roszul fogalmaztatik a' protestantismus elve, ha az határtalan önkényes subjectivitásban helyeztetik, mivel ez nemcsak apró ecclesiolákra eldarabolhatja egyházunkat, de azt egyenesen megsemmisíti. De van a'protestantismusnak objectuma is, van positivuma is, és ez a' Krisztusbani hit és a' szent irás ; — az egyénes szabadság abban áll, hogy ezeket magának a' potestans appropriálhassa és így a' valódi protestantismusban a' két tényező: objectivitás és subjectivitás — szépen összefér és egymás mellett megállhat. És így nincs mitől félnünk, mikép egyházunk elve feloszláshoz vezet. Mig Krisztusnak és bibliánk van , addig van egyházunknak alapja, központja 's így mindenkori fen állási biztosítéka. De hát honnan vannak mégis ezen mostani szomorú tünemények külföldön ? Véleményem szerint két oka van; egyik : az egyházi ügyeknek az álladalommal összevegyülése , és az egyháznak világi hatóságok általi kormányzata; másik : a' legújabb időkben ismét elterjedt orthodoxia. Vizsgáljuk egyenként közelebb ! Tudjuk, hogy a' reformatio, különösen maga a' jámbor Luther, elesvén a1

római pápától, 's a* hierarchia lánczait lerázván , más oldalra mentek át, t. i. a' világi fejedelmekhez, kiknek az egyházi ügyekben is kormányzói, felügyelői hatalmat adtak. A' reformatio első évtizedeiben ez máskép nem lehetett; de hogy ebből később kifejlett a' most is Németországban fenálió jus episkopale, melly a' fejedelmek által kezeltetik; hogy ennek következtében ottan az egyház ügyei olly hatóságok — consistoriumok — által kezeltetnek, mellyeknek egész szerkezetök mutatja, hogy nem egyházi, hanem inkább állami, világi hatóságok : ez csakugyan annyira nincs rendén, hogy azt már a' leghatalmasb német prot. fejedelem , a' porosz király, maga is elismerte. És ime ezen hibás és magát túlélt rendszer most hozza meg veszélyes gyümölcsét. A' skót egyházban és Waadtban legnagyobb mértékben gyakorolta felügyelői jogát az egyház fölött az állam, és ime ! ottan legnagyobb kilörésben jelentkezett az egyház elpártolása, elannyira, hogy lemondván minden külső jótéteményekről, melylyeket addig vett az egyház, fentartása terhét magára vállalta és szabadságát a' legdrágább áron is megvásárolni kész volt. Némethonban, nem tagadom, jó adag Hegelianismus van az elváló szabad egyházakban : de bátran merem állítani, nem olly hamar történtek volna ezen elszakadások, ha nem consistoriumok, hanem valódi egyházi hatóságok alatt állanak ott az ügyek. Sokkal inkább képes illy vitákat eligazítani 's kiegyenlíteni egy valódi keresztyén testvéri testületnek szabad gyülekezete, hogysem olly hatóság, melly világi elemekből van alkotva leginkább. Innen van, hogy például Rupp dolgában többen vannak, kik, habár nézeteit nem pártolják, a' königsbergi consistoriumot mindazáltal elhamarkodással és túlszigorúsággal vádolják. Ha ezen consistoriumok kissé máskép bánnak némelly egyénekkel : ezen egyének később vagy magok kijózanodnak , vagy idővel tanjaik és túlzott állításaik hatástalanul elenyésznek 's lett volna egy, vagy egynehány elpártolt, Iliiében az egyháztól elszakadt egyén, de nem leltek volna „szabad községek." Ugvde a' consistoriumok martyrkoszorúkat raktak a' tévedezö tanítók fejére, és illy fényben állítván őket a1

közönség elébe, azt eszközlötték, miszerint többen csoporloztak személyök körül és mint elvált községek, nyilván fölléptek. — És a' porosz ólutheránusoknak hol van eredetök ? Vájjon nem a' világi hatalom által reájok erötetetl új agendában-e? mellyet a1