Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-25 / 30. szám

SZENT-LANT: Hálaima. Hála, hála mindörökre néked, Oh örök Jó! zengjen a-1

te néped Nagy nevedről ékes éneket. Nincs kegyednek vége, nincs határa, Minden élő fölvesz ajakára, Szent örömben dicsér tégedet. 'S a' ki hozzád, üdvek kútfejéhez, Jólét karjain is vágyat érez : Melly szerencsés, és melly boldog öt íme, szivünk hálaáldozatja Örömünket benned, felmutatja Aldásidért, oh Gondviselő! Nem valánk, 's te létre szólítottál, És előnkbe felséges czélt adtál, Felséges czélt, melly hozzád vezet. Földi létünk örömekkel diszlik, Túl a1

síron egy jobb élet nyilik : Így megáldott a' te jobb kezed. Vajha méltók volnánk jóságodra, 'S földi gond mellett, néznénk azokra, Mellyek adnak örök életet! Ugy is e' föld nem örök lakásunk, Valva ettől, mindennek sírt ásunk, A' mit itt adott a' végezet. . . De erős vagy az erőtlenekben; Rád tekintünk vágyban és reményben; Ugy igazgasd földi lételünk, Hogy ha kondul óránk utolsója, Legyen e' hit lelkünk biztatója, Hogy megadod örök életünk. MiskolcziPáL Luther. I. Az óra nyugalomra int Hosszú ütésivei, Az éji lámpák fényei Koronként hunynak eh Ki az, ki fen-viraszlja még Az álmos éjszakát, 'S lelkét magasztos ihletés Sugára hatja át? Ö, Luther az, ki ben-viraszt, Az Isten embere. Gyertyája hamva csendesen Elébe hulla le. És ő nem érzi, lelke csügg Uj-testamentomon ; Magasbra szállá érzete fttinden betűn, soron-; De most az elme szózata Egyszerre fen-akadt, Miként a' bérezek árja, ha Elébe szirt szakadt. És hol szem és a' gondolat Magát temette el, Ez üdvös isleníge áll Szent ihletésível : „Ha irgalomra kéri szűnk Az ég nagy Istenét r „Csak a' hit az, melly égbe száll 'S Ieesdi szent kegyét. „Szivünk ha földi csáb után Bal útra tévede : Csak Isten az, ki bűneink Feledve törli le.u És itt korának szellemén Följajdul a' kebel, Es lelke' mély fájdalmira Omló könyű felel. II. A' gyöngy könyűk kiégtek a' Szemek sugárítul, A' fájdalom, bár mély vala, Korát nem élte túl. De a1

szilárd határozat Az istenség szava; Kiolthatatlan és örök Miként az ég maga. 'S e' szent önelhatározás Lepé meg a' kebelt ; Hol a' kor nyűge' romjain Hit új virága kelt. És milliók jövének el Begyüjtni magvait, Melly üdvezítse a' jövő Kor ép utódait. Az ép utód beszedte azt, Mi jó, mi szép vala, És elveté mit tilta ön-Hitének angyala. És üdvvilág derüle föl A' „hinni kell1

* után, Önérzetét követve járt A' nép az Úr útán; És a' hit új virága illy Gyümölcsöt ériele : jan a' kebelben él Az ember Istene. Orbán József. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld: Gyászhír. Nt. tudós Gyárfás Pál úr, a' dunamelléki egyházkerület és kecskeméti egyház megye tanácsbirája, 's a' k. k. halasi ref. fényes gyülekezet lelkipásztora nincs többé. Mintegy másfél évi, de különösen 4 havi nagyobb gyengélkedése után, már erősbülni kezdő egészségét f. hó 7-én estve erős láz támadván meg, ugyan ez halálos csapást adott a' gyenge életerőnek 's már 8-án, mielőtt a' reggeli hajnal földerült volna, a1

derék férfi szemeire örök éj borult. — 9-edikén tétetett koporsójába, melly alkalommal a' helybeli gymnasium növendékei szép harmoniás énekkel, és professora tiszt. Kovács Pál úr igazán avatott tollal írt koporsó tételi beszéddel tisztelék a' tisztelendő hamvakat. 10 én kikísértetett oda, hova ö olly sokakat kikísért és dicső-emlékű öselöde ft. Tormássy János úr ham—