Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-25 / 30. szám

t korát csattannak a' földön, mint ama csattanó csók. Azon, szívbeli keserűségben való kiáltozás valami természeti csapáskor — például, kora halál, éhség, földindulás, ragály stb. — szomorú alkalmakkor használható, de nem urvacsoráláskor, mikor nincs nyakunkon az ellenség. *) Továbbá olvassuk: „eljuthassunk ama mennyei hazába , hol megszabadulunk minden bajoktól ;" majd elválik, mikép szabadulnak szerzők meg. — A' második urvacsoráláskori beszéd nagyon takaros és jó , valamint, kevés kivétellel, minden beszédeik. Az imában azonban göcsökre talál az asztalos. "Környíilvettek minket a' halál kötelei': ez halott, ragály, földindulás 's egyéb illy szomorú körülményekhez való. „A' pokolnak keserűségei elfoglaltak minket" : a' pap, ki rabot kísér vesztőhelyre, jegyezze föl tározójába „Nyomorúságot és nyavalyát találtunk" : tűzvész, üszögtermés, burgonya-betegség, éhelhalásmindmegannyi kapós piaczai e' kifejezéseknek. „Megszabadítottad szemeinket a' könyhullatástól": holott a' legkisebb gyülekezetben is hányan viselik a' gyászruhát ? ! Mind ezen kifejezések ónrajzunkkal épen ugy Iehuzandók , mint szoktunk pallérkodni köznapi imakönyveinkben. Négy szem közt itten megvallom, hogy az én köznapi imakönyvem , valamíg Dobos úr szemléjét folytatta azimaköny vek fölött, nehogy D. ur öt 's ez D. urat meglássa, pisszenni sem bátorkodott; jól is tette, így legalább — hogy Péczely úr szavaival éljek — szárazon maradt a' csorgó alatt. A' harmadik urvacsoráláskori beszéd betegeknél mondandó. Ez elég fulminatorius; a' lögyapot i!t már használtatik: tehát a'legsikeretlenebb. Mert a' betegek sérelmes szíveik előtt— kik különben is nyögnek, mint a' galamb, 's csivognak, minta' daru és fecske — néma1

bünröl kell, vagy legalább nem olly odiose, disseralnunk. „El kell magunkat határoznunk, ha azt akarjuk, hogy bűneink bocsánatja 's a' boldog örök élet ránk nézve valósággalmegpecsételtessékazurvacsorában,... el kell magunkat határoznunk arra, hogy bűneinket elhagyván, Jézus példája szerint élni igyekezzünk, — csüggedetlen állhatatossággal haladunk az ö általa kimutatott uton." Mi ledöbbentő vilíámdörgések ezek, a' tán néhány kevés nap múlva már a' világ igaz bírájához költözendő, betegnek fülében! Magát bűnei elhagyására határozni : mikor már a' bűnök hagyják el öt a' halál révén! Jézus példája szerint élni határoz/a magát : mikor már halni kenj leien! — állhatatosan haladásra határozza magát a' kimutatott uton : holott minden utak elzáratvák a' koporsónál! De ám keljen élet a' halálból; ám épüljenek föl szánandó betegeink roncsolt tagjaikban, kérdem : nem a' keresztyéni vigasztalás mézédes Végezetre is tegcompetensebb helyét az efféle keserüségbeni kiáltozásoknak a' zsinagógákban találom. V. Sz. igéit tanácsosabb-e inkább ajakaikra raknunk? különben is az egész ker. vallás nem egyéb, mint hozzánk küldött vigasztaló angyal. Az ide mellékelt imában *) is, bár jó ez, de némileg betegeinket a' bünvezeklés tavánál'solly vizeseknek lenni látjuk , mintha Prometheus épen e'pillanatban gyurla volna őket agyagból. Egyébiránt ezen szertartási beszéd olly hosszú, hogy alatta az egészségesek is megbetegedhetnek. A' Geleiféle 61-dik kánon nem lehet szerzők salvus conductusuk, — mert a' roszhoz tudva ragaszkodni, hiba. Ugyan hogy juthatott eszökbe szerzőknek ezen kánon ? midőn különben ez egy félrelépést is elkerülhették volna. Házasulok esketésekor mondandó beszéd kezdődik a' 69-ik lapon. Rövid, lelketrázó és czélszerü. Műveltebb egyének eskelésekori beszéd van négy. Átalánosan szólva jók ezek, de a' Pegasust nem kellett volna még is annyira meghajtani; aztán meg épen müveit egyének elöli nem, még dupla stolaértsem mondanám el, hogy: „Mit mondjak a' gyönyörről... melly a'gyermek nemzéséböl patakzik." 1. 85. — „Kettőztetett erővel buzogja ki a' fájdalom vórcsöppjeit. Szegény rideo-!" 1. 84. Valami irtóztató kínok következméo nyei lehetnek — ha ugyan lehelnek — azon vér csöppek •, mi ha a' nőtlenekre nézve állana, bizony inkább megházasodnának. A' ,szegény' epithetonhelyett ,szánandó'-t használnék, mivel többnyire gazdagok nem szoktak nöszülni. — „Midőn mi az enyészet völgyén alálépdelünk, a' dicsőség halmán látjuk ragyogni gyermekeinket." 1. 85. Szerzők itten aligha prolestans papok árváiról gondolkodtak „Mint a' méh kerüli a virágot, mellynek kelyhében nincs többé mézanyag: ugy kerülik az aggott rideget, kik egykor környezők." 1. 86. Oh kérem, ez sokszor nem ugy van. Abban a' testamentomban nagyon is sok mézanyagot gondolnak rejieni,és ha nem számukra rendeltetett meg : ha jukat tépik a' vérmes remény elszálltán, de ez a'rideg halottnak mit sem fáj. — özvegyek és vegyes házasulok esketésekori beszédek is mind jók,"hanem ez utóbbihoz kapcsolt imának elsőbb két pontjában a!

„gonoszok és méltatlanok" kifejezésnek tulsuhlyal történt beszövése állal nagyon leforráztatnak az esküvő, még pedig vegyes párok. Óhajtottam volna még ezen szertartási beszédek fénypontjait is indokolva kimutatni s az imákra né/.ve észrevételemet nyilvánítani: ámde barátaink babérait illetni szerénytelenség; nélkül alig lehet. Ifj. Vári Szabó S., tiszaföldvári lelkész. *) Ez így kezdődik : ,,A' mélységből kiáltok hozzád Uram I" Szerzők itten megfeledkeztek a1

tornyos ágyakról, mellyekre csak széken lehető a' felmenés. V. Sz.