Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-18 / 29. szám

korában virágzott presbyterialis egyh. rendszert "vennék be: ezzel a' protestantismusnak mondhatlan jótékony szolgálatot tennének; akkor a' menynyeknek országa alkalmasint hamarább elközelitne minden népekhez, mintáz által,hogy ugyancsak rakják a' bibliákat hajókra, *s küldik azoknak ajándékba. Bokor panaszom van továbbá itt, honi magyar prot. egyh. kormányzatunk s rendszerünk kinövései ellen. Csak isteni, különös kegyelem őriz, csak egy bibliáhozi kis vonzalom tart még össze bennünket, — annak köszönhetni,hogy gyűléseket, ugy a' hogy, tarthatunk, és a'vallásos társulatban leginkább igényelhető, illedelmi rendszabályokra nézve még általában az ijesztő deficit-et ki nem mondjuk. Egyh. gyűléseinkben alig van már valami jele az egyháziasságnak, órákig személyeskedéssel foly a' vita, az angol protector hamis independensei szebb rendet tartottak, illedelmesebben viselték magokat, mikor arról beszélgettek, hogy nekik semmi egyh. íelsőségre nincs szükségök, mint mi szoktunk tanácskozni, mikor amaz : „vocatio est penes Ecclesiam — sed cum consensu superiorum" arany-bulla szavaihoz hasonló hires, pedig nem törvény, csak törvényjavallati czikket valamelly hatalmaskodó egyház ágense hirtelen elönkbe gördíti. „Nyilvánosság, szabadszólás" szép két jelszó. Istennek hála! hogy sok alattomosság megszűnt és hogy némelly • yomorult tekintély lármája a' becsületes, szerény ember száját be nem dugja : de, engedelem ! nem túiságig, nem annyira kiterjesztve értjük a" nyilvánosságot, hogy a' dolgot nem értő, bámész csőcselék miatt kiszorulva a' roszlégti teremből, az utczára a' kapukhoz meneküljünk, mint a hajdan népeinek birái ott tanácskozzunk, és az egyház föpásztora ott haljon szörnyet, mikor meg-3ialIandja,hogy (miként Eli idejében a' frigyláda) iugy most elnyerettetett a' világ fejedelme által egyház 's papság minden joga, szabadsága ; engedelem ! nem tulságig, nem annyira kiterjesztve értjük a' szólásszabadságot is, hogy még a' némák is szónokoljanak; némának tartjuk pedig mind azt, legalább annak kellene lennie, a' ki nem érti, a' mit beszél, a' ki centies decocta crambét liozogat föl, a' kinek a1

közjót eszközleni legkisebb szándéka sincs, röviden: a' ki nem feddhetlen, iegalább amaz 1 Kor. 6 : 9—10 említett czégéres bűnök közöl benne egy pár bizonyosan találtatik. Ugy vesszük észre, hogy egyháziasságunkat leginkább elferdité a' polgári világba becsúszott corteskedés, követ- és tisztválasztási rút modor, mellynek kormányzatunkba, söt az egész papi hivatal körébe is befolyása lett annyira, hogy az a' 17 éves nemes legényke, ki még eddig jámbor, szelíd volt,—vasárnap, mikor a1

pap fölmarasztá az ifjakat, ő is fölmaradt : ámde, miulán néhány, hivatalról feljebb hágdosni akaró úri egyének vele pajtáskodásig társalgottak : többé már a' tisztes, istenfélő gondnoknak, tanácsnoknak, öreg atyafinak, söt a'lelkipásztornak szavára sem hajt legkisebbet is; egyház, pap, templom neki mind semmi, csak a' cortes három színű zászló valami. Vannak világi egyének , kik magokat különösen a nemes nagyobb közönségnek (a' szegény adózó népből álló egyházra mi gondja ?} egyházi dolgaiba avalják,— izgatnak, mozgatnak, a' függetlenségi hajlamot táplálgatják, hogy fáradozásaikat, majd mikor szükség leszen reá, érdemül betudhassák. Innen van, hogy egy illy egyház közelebb is (mellynek pedig szép-lelkületü, jeles tagjai vannak) valami rózsa-szinü lélek tanácsából írja világosan az esperesnek, miszerint ö az „egyh. kerület elrögtönözött határozatát egyszerűen vissza utasítja," — és ezt csak azért, mert nem engedtetett meg neki, hogy a'főiskolából egy 22 éves diákot, (ki, minden jeles tehetségei mellett is, még nem gyakorlott, a' cura pastoralisi eseményekre nincs elkészülve 's kivéve az exegesisre föladott könyvet, „életében talán bibliát" sem olvasott) rendes papnak vigyen, de oda utasíttatott (és képzelhető már ennél nagyobb szabadság?), hogy az egész Magyarhonból, közelebb a' liszamelléki 60 vagy több káplánokból 's az egész rendes papságból legyen szíves egyet választani. Innen van, hogy már papi egyénnek szájából kellett egyh. kerületi gyűlésen hallanunk, hogy „pap lehet akárki, bokkancsos is, csak meg kell hívni," mire gyönyörűen felele egy, még papban méltán interna vocatiót föltételező lelkes világi szónok, hogy ha megengedtetnék bokkancsosokból papot hívhatni, akkor némelly papokat aztán bokkancsosoknak kellene adni. Alig ha lehetne alkalmasabb helyet találni ennek a' hires exclamationak : 0 tempóra! o móres I Még egy nagy bajt, a' többek közt, nem lehet nem említnem; ezt, t. i. hogy nincs egyh. törvénykönyvünk, országosan megerősített 's bevett kánonunk. Néhol egy, csak vidéki, és már elavult A-B-C-és kánonkönyvecskét használnak, másikkal is pótolgatják, mellyek donatistákra 's kemény pietismus korszakára emlékeztetnek 's most már bennünket botránkoztatnak, mert az egyházak világi jóltévöinek, patronusoknak érdemeiket illő tekintetbe nem veszik, az igazgatásbanöket majd csaknem ignorálják: más helyen egy ujabb, bátor, hatalmas kor müvével, egy rendezetlen zsinat javallatával törvény helyett élnek, de a' melly csak reactio ama régibb ellenében; gratiából olt ül ugyan a' püspök, vagy az esperes a' gyűlésben, csak magát csendesen viselje: de már azt nem tudni, hanyad rész elnök ö ? mert a' tanácskozás vezérlését reá nem bízták, az Ítéletet, határozatot ki csak akkor mondhatja, ha egy két esztendőben elö talál fordulni egy kérdés, melly világosan tartozik a' dogmára*s liturgiára; — szóval a' prot. egyh. kormányzat