Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-18 / 29. szám

nem minden részeket, verseket magyaráztunk meg 's kötöttünk sziveikre: pedig az egész bibliát be kell nekik tanítnunk, és azt hitök egyedüli sinérmértékéül velek bevetetnünk ; igenis, a* protestantismus zöldellő vetésének, ha az igazság Istene ugy akarja, mint mi,föl kell nevekednie,— áldott, böv aratást érnie. Ah! de mikor lesznek meg mindezek ? Talán az idők végéig tart a' tusakodás, hogy betelnék, a' mi mondatik : „Senki nem koronáztatik meg, hanemha igazán tusakodik.4

' 2 Tim. 2 : 5. Mikor leszen annyira párosulva az ész a' szívvel, hogy az Istenről, Jézusról, üdvességröl, hidegen, részvét nélkül nem fogna beszélgetni, okoskodni ? Ez pedig nem leszen olly világ hizelgö rabja, miszerint, ha az okosság egy tilalmas gyönyörtől, mulatságtól eltartóztatná, tüstént megbetegednék. Hajh! messze kell még a'világ végének, ama nagy napnak lennie; még sok eleven szenet lehet addig a' világ fejedelmének s vitézeinek fejökre gyűjteni! Mit munkál ezek szelleme jelenkorunkban is, ,,a' vakmerő emberekben ?" mi zavart akarnak köztünk előállítani ? arra czélom a' protestantismus igaz barátit figyelmeztetni. Vájjon nem e' „rósz szellem müve, mi a' testvér skót egyházban történik ?" miszerint földesurak, patronusok betolják az egyházakba kedvenczeiket papoknak, kell nem kell a' gyülekezet tagjainak. Hiszen a1

lelkes, buzgó protestáns, inkább tiszteli az Istent szegény deszka templomban's nyugodtabban van, mintha köböl építtet a' patrónus, 's arany kelyhet ad a* sz. asztalra, de aztán bele sem szabad szólani a' nép véneinek, — tudatlan vagy szép tudományos-készületü, hiú, gőgös, szeles, vagy érett, szelíd, szent-buzgalmu pap szálljon-e be a' paplakba? Elmellözvén, hogy egy szegény prot. országban, minő Svéczia, érseki czimet visel a' főpásztor, 's mint ország prímása, polgári hatalmas urat játszik: vájjon a' reformatio légkörében kevélyen hajókázó, csodálatos egyházi vegytantanárokat, az angol egyház püspökeit s papjait nem a' fentebb említett világ fejedelme vitézeinek mondhatni-e? Nem ártottak az üldözés fáklyáját lobogtatott szerzetesek, kik császárok, királyok barátjaik voltak 's armadájokkal ugy-szólván rendelkeztek ; nem, — semmi a' protestantismus becséből annyit le nem vont, mint a' püspöki-szerkezetü angol egyház. Ki lenne a' Hufeland diaetétikájának szíves barátja, ha választott tanárai részegen tanítnák a' mértékletességet ? Mit ítélnénk arról az emberről, a' ki csak aranyos-betüjü bibliát akarna olvasni, 's a' Károlyi Gáspár-félékre rá sem nézne ? Nem nevetséges lenne-e vájjon, vagy inkább szánni való, az a* gyermekkora óta homályos, majd hályogos, sem eget, sem földet több évek alatt nem látott gazdag ember, a' ki csodálatosan meggyógyulván, szeme világa tökélyesen helyreállván, a' helyett, hogy a1

természet nagy könyvét forgatná, Isten szép munkáiban gyönyörködnék, vagy kijelentett akaratát, olvasgatná hálás szívvel, — tehát egész életében csak pénzt számlálna, 's a' börsében laknék ? És nem lenne-e gyűlölséges ez a' gazdag majoresco, ki velem egy nagy famíliához tartozik, de engem, mint ifjabb, szegényebb ágat, lenéz, utál ? És hogy ne láttassunk hát megöl beszélni, ime szemébe mondjuk az igazat : ki nem gyanúskodnék, 's egy könnyen ki venné be Zvingli, Luther reformjait, (kiknek főelvök vala, a' keresztyénséget az apostoli egyszerűségre visszavinni. legalább a' menynyire viszonyainkkal, körülményeinkkel összeférhető, azt megközelíteni) ? ki nem fordulna a* tős-gyökeresrómai hierarchiához inkább, mintáz idétlen protestáns hierarchiai angol szerkezethez^ Ki hajlana a' presbyterialis püspök Cypriannal egyet-értett reformátorok szavaira : ,,hoc utique erant et caeteri Apostoli, quod fűit Petrus, pari consortio praediti et potestalis et honoris" libro de unitate Ecclesiae, Cypr. — Midőn láthatni világosan , hogy a' leggazdagabb, hatalmasabb, protestáns nemzet az első keresztyén egyházi szerkezetből, bibliai egyszerűségből, szóval:a' reformatioból satyrát csinál, és püspökeinek, papjainak több jövedelmök van alkalmasint, mint az egész keresztyén papságnak; midőn látjuk, hogy egy pápára megharagudt kegyetlen király szavára, 's fényes ígéretére, a' papság elhagyván a' r. katholika vallást, alkottak egy, soha a' protestantismus szellemével meg nem egyeztethető hierarchiát, és csináltak fából vaskarikát? Keresztyén Dualistáknak mondhatni őket, kik egyszerre szolgálnak, és pedig nagy pompával, mind Istennek, mind Mammonnak; lakomáskodnak,midőn Irhon szegény lakosi éhen halnak ; ama franczia meséből ismeretes, róka-szerepet viszik, melly miután az állatok királya előtt a' polgári jólétről, személyes bátorságról, a' királyi jóságról, kegyességről szépen szónokolt volna, szónoki fáradsága jutalmául egy pár hizott pulykát kívánt a' királytól. Minden bajnak, nézetem szerint, Angolhonban, oka, a' parlamentaris nagy urasággal, gazdagsággal, hatalommal össze-kötött, nálok VIII—dik Henrik által meghagyott, később is megerősített , sőt kiczifrázott, püspöki egyházi rendszer, mellyröl, ha köztök igaz bibliás reformatio szelleme lengne, régóta le kellett volna mondani; így Istent, a' keresztyénséget, söt az emberiséget megengesztelni, a' protestantismusra szép ösvényt egyengetni, jó példát adni, hogy a' papság országa nem e* világból való, nemes keresztyénlelküleg megmutatni. Imádom ugyan az üdvesség-Istenét és meg vagyok elégedve, hogy a' reformatiónak három század alatt annyi népek, nemzetek, milliók hódoltak: de azt hiszem, ha az angol püspökiek, az evangyéliommal, apostoli levelekkel inkább egyező 's az első keresztyénség