Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-18 / 29. szám

tani akarván azoknak, kik sz. Pál ezen szavait: ki püspökséget kiván, jó munkát kiván," 1. Tim. 3:1. — kínálkozó lépes-méz gyanánt tekintik 's annálfogva a' püspökröli eszméhez nagy kényelmet, nyereséget, világi uraságot, hatalmat, yidám, szerencsés életet szoktak kötni, — bátorkodom a1

legbibliásabb 's alkalmasint legtudósabb egyházi atya Hieronymus után kijelenteni, hogy az idézett apostoli igékben, a* divat szerinti eszmét teljes lehetlen, — miként az utánok olvasható értelmi 's erkölcsi kellékekben is, — föltalálni. Világosan láthatni ott, hogy sz. Pál még az episkopos és presbyter közt semmi különbséget nem tudott és nem több egyházakat kormányzó 's társai felébe emelkedett, ugy nevezett püspökről van szó, hanem egyszerű lelkipásztorról, tanító -Tói, vagy, mint sz. Jakab nevezi, egyházi szolgáról, és erről tetszett már az apostolnak mondani : a' ki hív evangyéliomi lelkipásztor, tanító kiván lenni, vagy is, a' Jézus által megállapított igazság 's erény országát akarja terjeszteni, az illy személy nem önmagának hasznos, kellemes, méltóságos, hanem Istenre nézve dicsőséges, az emieriségre üdvös munkát, szolgálatot kiván magára vállalni. Nem hagyhatom ugyan helybe Hieronymnek túlzott buzgalomból ejtett, borzasztó-kemény szavait : „ Míg — úgymond — az ördög incselkedése által, a' vallásban pártok nem keletkeztek: mindaddig, az egyházak a' lelkipásztoroknak köztanácsuk által igazgattattak" — mert hiszen nem ördög, de a' tiszta okosság indításából esett, hogy zavar, rendetlenség elkerülése tekintetéből a' közpapok közt elnök választaték : ámde tisztelem, becsülöm a' nevezett e. atyának keresztyén bátorságát 's atyai hatalmas intését, mellyet fentebbi szavai után vet: „tudják meg — úgymond — a' püspökök, hogy ők inkább csak szokásból, mint az Úr intézetének szelleménél fogva, állanak magasabban a1

köz lelkipásztoroknál" Comment. Cap. 1. ad Titum. Kevés ideig tartott hát az összes lelkipásztorság általi igazgatás, mert nem sokára Alexandriában elkezdék, és aztán sok más helyeken is szokássá vált rendes Proedront, elnököt választani. És meg kell vallani, hogy leginkább ez az egyh. szerkezet közelíti meg az áldott középszer eszméjét; ez által lehet elkerülni az evangyéliom szellemével ellenkező 's ki tudja, mennyire nem terjeszkedhető hatalmú protokathedriát; ez által azonban a1

jólelkű elnök is megnyerheti a1

taxist és prolimiát, mellyek talán az elébbi szerfeletti egyszerűségben hiányzottak. Ámde az önzés, mellyel, miként a* selyembogár szálaival, ugy behálózza, köti magát az ember, és ezenkívül még a'köznép tudatlansága,melly Pált és Barnabást égböl-leszállott isteneknek gondolta, nem elégedett meg, hogy az egyh. gyűlésekben *csak rendes proedria legyen, hanem minden emberi gyarlóságon fölül-emelkedettnek, világossággal, szentséggel, mintegy öltözettel, körülvettnek képzelt exusiát, méltóságot, hatalmat teremtett ; miből aztán mennyi anomalia, baj következelt, tanuságul az egyh. történeltanban híven följegyeztetett,— mit azonban elősorolni \s másokat talán kedvetleníteni tiltja a' keresztyén szeretet. Ettől félt a1

protestantismus, midőn alakuló-félben volt, és méltán ezért tűzte ki elvül : hogy az ö püspöke az egyházi gyűlésekben vezérelje ugyan a'tanácskozást, hajtsa 's hajtassa végre a' határozatokat, de önkényesen ne igazgasson, annyival inkább világi hivatallal föl ne ruháztassék és hatalommal; söt, mivel tudjuk, hogy a' gazdag akaratának a' szegény gyarló könnyen hódol, sokszor egy jó ebéddel is meglehet lelkét vásárlani : tehát püspökünk számára nagy úri jövedelem forrás ne nyittassék. Ez mind bölcsen és szentül van így: de nekem,mint protestánsnak, sok-ágazatu aggodalmam van mind e' mellett is, midőn e1

tágyról elmélkedem 's talán nyugoltabb leszek, ha magamat kipanaszlom, és néhány lelkes részvevőkre találok. Majd hogy Hieronymussal ki nem fakadok és azt nem mondom, hogy a' sötétség lánczárói elszabadult ördög incselkedik,'s a'reformatio drága veteményei közé konkolyt hány : de tartóztatom magamat és természetesebben, szelídebben sz.Pállal, 's közelebb Jézussal így szólok : „eljött a* világ fejedelme" Ján. 14 : 30— kinek hatalma tan nemcsak a' lecegőegen, mellyet beszív az ember, de a' lelken is és ez munkás most a' vakmerő emberekben" Eféz 2 : 2—3. Ez a' duló hatalmasság, — kin , az idézett helyen láthatni, érti az apostol a' jelenkor szellemi kórságát, idétlen elveit, gonosz gondolatit, testi bátorságát, szabadosságát, — igen haragszik a'reformatióra, 's köztünk naponként zavart, egyenetlenséget igyekszik egész erővel szerezni; ama tudományossággal párosult nyiltszívüségéröl, egyenességéröl, okos bátorságáról nevezetes Zwinglinek,— ama szent- tüzű, buzgalmu, későbbi Illyésnek, Luthernek, — és ama legtudósabb theologus, eszélyesebb reformátor,kitürő-szorgalmu, 's tiszta Calvinnak szellemét, és egész egyháziasságunkat szeretné minden áron elenyésztetni. Ez a' világ fejedelme boszúsan tekint vissza a* mult három századra , mellyen sok újdonságot hoztak be az elbibliátlanodott keresztyén világra; azt különösen sajnálja, miszerint nem olly könnyű már akárkivel elhitetni, hogy a' tilos gyönyörökbe fúladozó, haldokló, és bármi bűnben léledzö, Istent kórházakba szórt marok aranynyal, 's faragott köböl építtetett pompás templommal megengesztelhet. Mondhatlan sok teendőink vannak, de meg kell vallani, az említett világ fejedelme utunkban áll; még eddig a' népeket, nemzeteket csak olvasni tanítgattuk saját nyelveiken a' bibliát ; az evangyéliomi 's apostoli iratokból még-