Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-04 / 27. szám

méltányosan számot a' status és általányos kö­nyörület közvetlen ellátásira; és az illyeneket megismertető jegyekkel ellátni minden jól ren­dezett hatóság szoros kötelessége. Ellenben gyer­meknek , kit munkára, szorgalomra kellene ne­veltetni, munka-tehető dolog-kerülőnek és kor­helyeknek szabad koldulást engedni, azoknak vaktában alamizsnálkodni annyi, mint kezeket, jó erkölcsöket egy szóval hasznos polgárokat lopni el a' hazától, a' henyélést rendszerezni, a1 valódi szegényeketöket illető jótéteményektől megfosz­tani, a'statusra szükségtelen terhet venni 's min­den rosznak , erkölcstelenségnek tárkaput nyitni. Azonban egyes lakosnak és jóakaratú keresztyén­nek , az álkoldulástól, háznál vagy uton útfélen menekülnie csaknem lehetetlen; ö vizsgáló orvos és biztos nem lehet; a'megmentés tehát egyene­sen a' hatóságokat illeti. Mihelyt ezek megteszik a'magokét's ismertető-jegyekkel látják el a' do­log-tehetetleneket és nyomorékokat, az általános könyörület pártfogottivá leendnek azok, és ez nem tagadta meg az emberiségben magát és égi származását soha. De a' dolog-tehető szegénység ügyét sem szabad elhanyagolnunk. Lássuk ennek beléletét. Ez dolog-kinyilástól, mintegy april elejétől fogva munka-szünetig, mintegy october utoljáig, nap­számmal és kis földecskéje vagy szölőcskéje mi­velésével keresi élelmét és téli szükségei ellátá­sait. Csak egy részében van meg a1 valódi szor­galmi ösztön, még kevesebben az elöre-gondos­kodás és kiszámítás, és legkevesebben a' megta­karítás; tehát vagy nem keres annyit, mennyit több szorgalom után kereshetne, vagy nem szá­mítja ki az év termékenységét és maga téli szük­ségeit, vagy még nyáron legtöbbnyire csapszé­kekben fecsérli el keresetét; 's mind ezen ese­tekben kénytelen egy mostohább év telén eladni marháját,bútorát, elzálogosítniföldjét, vagyadós­ságba verni magát, 's ha a' jövő kedvezőbb esz­tendő pótlást nem nyújt, elpusztulni. Itt, tán rend­kívüli , éhenhalással fenyegető eseteket kivéve, hatóságok részéről nem alamizsna-, hanem csak kéznyujtásnak van helye; mert az némileg nor­mális állapot 's a' pusztán könyörületi, nem pedig szorgalmat is ébresztő eszközök itt nyílván kárt okoznának a" statusnak és egyeseknek. Ellenben a segéd-kéznyujtás, józanul számítva, szorgal­mat ébreszt, kezeket nyer, erkölcsöt javít, az ön­bizalmat edzve az emberi méltóságot emeli, mit az alamizsna-osztás nem ritkán sülyeszt's a'köl­csönös felebaráti szeretet lánczszemeit szorosab­ban köti meg. Illy segédkéz-nyújtásnak, Liedke G. S. Berlin városa egyik szegénység-bizoltságielnöke találta fel 1845-ben egy alkalmas módját, mellyet az azótai gyakorlat és tapasztalás igen czélszeriinek és sikeresnek bizonyított. 6 tudniillik Berlinnek úgynevezett hamburg-kapui külvárosában egy takaréki egyesületet alakított, 16 jd—lelkű és va­gyonos polgárból és egy elnökből állót, kik a1 cse­kély fáradalmat ingyen vállalák el és a' néhány forintnyi költséget saját erszényökböl állíták ki. Ezek a'külvárost kisebb kerületekre osztván fel, mindegyik kerületecskébe egyegy fertály-mes­tert rendelének. Ez april első vasárnapján egy rovatos ívet köröztetett maga fertályában, mellyrö mindenkinek hónaponkénti jövedelme a' 20 tallért meg nem haladta (mert csak ezek számíttattak a* szegénységhez) és tagjai kívántak lenni a' taka­réki egyesületnek, beírta nevét, lakását, azon garasok mennyiségét, miket a' megtakarítási idő alatt vasárnaponként az egylet pénztárába befizetni kiván ; továbbá maga téli kivántatóságit, úgymint fát, gyeptőzeket (Torf) és burgonyát (mert csak e' háromra szorította működését az egyesület) és ezen ív aláírására 14 nap hagyatott nyitva. Azon­ban utánfizetéssel később is egész juliusig be le­hetett az egyesületbe lépni. April 3-ik vasárnap­ján megkezdetett a'megtakarítási időszak, minden aláirt tag befizette aláirt garasail(3 garastól kezdve 15-ig és feljebb), befizetéseiről egy ingyen köny­vecskét kapott és ezen befizetéseket folytatta va­sárnaponként reggel 8 és 9 óra között. Az alapszabályoknál fogva megengedtetik a' tagoknak utánfizetéseket is tenni az aláirt garasokon fölül, ha netalán több keresethez jutottak, vagy több szükséget kivannak fedezni. A' fertály-mesterek minden hétfőn beadták nyugtatvány mellett az egyesület pénztárnokának a' beszedett pénzeket. A' megtakarítási időszak lefolytával közgyűlés tar­tatott, az összes tagok maguk közöl, részint köz­bizalom-nyerés és közludomást eszközlés, részint ellenörség végett, 12 tagot választottak a' 17 tagból állott választvány mellé képviselökül *s ekkor összeszámiltattak a' fa, tözek és burgonya aláirt mennyiségei és a' begyült garasokból ala­kult töke; a'választvány csődöt hirdetett hírlapok­ban az említett kivántatóságok elöállítására's a'leg­biztosabb és jutányosabb ajánlkozóval 14 nap alatt egyeséget kötött. Ekkor minden tagnak, illető­ségéhez képest, utalványt adott ki, melly mellett ellenörség alatt egyszerre, vagy 14 naponként átvehette maga illetőségét a' szállítótól. Megtör­tént, hogy egyik vagy másik tag szerencsés volt másunnan szerezhetni meg magának a'feljegyzett kivántatóságokat, az ill yennek és annak, ki az egyletet nem bevásárlásra, hanem csak megtaka­rításra kívánta használni, a1 megtakarítási időszak lefolytával készpénzül adatott vissza gyűjteménye. Voltak ismét, kik megtakarított pénzöknek csak egy részét fordították bevásárlásra, a' többit pe­dig szállásbérre's egyéb szükségre adatták visz­sza magoknak. Minthogy a' pénz azonnal, a1 mint az a' pénztárnoknak adatik, a' takarékpénztárba tétetik kamatra, minden tag nyert kamatostul kapta pénzét vissza. Ezen egyesület működésének egész előnye e*

Next

/
Thumbnails
Contents