Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-04 / 27. szám

Meg- kell említenem itt azt is, mit a' felebb említett adózásunkra nézve megjegyezni legszükségesebb,hogy nekünk, jövendőnkre nézve, a'nem szeretem napokról is kell gondoskodnunk, hogy öregségi erőtlenségünkre, mellyben hivatal nélkül maradhatunk, vagy halálunk esetére, özvegyünk 's árváink számára , valamit félre is kellene keresményünkből tennünk, hogy Istenbe való bizodalmunk Isten-kisértessé ne váljék. Nem hullattatok-e könnyeket szomorú sorsotokon, kisebb papok ! mikor még az érdemekkel ékeskedett superintendens özvegyét is koldulni láttátok, vagy hallottátok? *) Nem hamvadt-e el a' tudományosság 's hivataltok iránti buzgóságtok szent tüze, midőn hírlapok utján is, egy özvegyet 's lü árvát sanyarú sorsban hagyó prot. lelkész haláláról tett tudósítást, szomorú sorsukon könyörülő jótétei helyett, ezen csipös hozzáadással olvastátok : „igaz hát, hogy a' prot. prédikátorok nem hagynak egyebet özvegyeikre könyveknél 's gyermekeknél !." Isten ! könyörülj rajtunk! De ti is, hazánk egyházi 's világinagyai! (ha szabad kicsinységemben hozzátok szólani, ha szabad panaszolkodni 'S kérni) ti, kik az országgyűlésre menendök vagytok, mint eszközök az isteni gondviselés kezeiben, könyörüljetek rajiunk! könyörüljetek, — "s nem hallgatva azokra (ha ugyan vannak illyenek), kik a'politikát az igazságnak's erkölcsi kötelességnek is elébe téve, 's minden vallásos érzést levetkezve, szinte akarják, hogy ne legyenek jogaink, — legyetek szájai s védjei azoknak, kiknek a1

törvényhozásba befolyásuk nincs, kik csak egy képviselöjök által sem szólhatnak ott, hol ti szólhattok, 's magokat nem védhetik. A' mit tettetek már a' szegény jobbágyokkal, minden jó léleknek örömére, kiterjesztvén ezekre is a' honpolgári jogok eszméjét, avagy csak némileg is, 's ez még jobb jövendőkről nyújt nekik reménységet : tegyétek azt mivelünk is, kik annál méltóbb tárgyai vagyunk eredeti jogunkról való gondosk Jástoknak, mivel mi tanultunk is, és a' mint tudjuk, ugy érezzük is, mit tesz szabadnak, önállónak, önczélnak, okos lénynek, polgárnak, és a' mi mindezekre felteszi a' koronát, keresztyénnek lenni. Vajha a' közelebbi országgyűlés, mellyen szerencsés lesz nemzetünk új nádorát felemelni, éreztetne a' szegény prot. lelkészekkel is azt az örömet, mellyel éreznek azok, kik a' porból fölemeltetnek, 's igy nem lenne okunk az elkeseredésre azért, hogy rólunk'snélkülünk lett az Ítélet! Keveset írtam 's írhattam : de sokat értsenek olvasóim belőle, 's a mit én szólottam egyszer, *) Szegény özvegy ! jó hogy czimeres-cziinzetü is nem voltál, es csak ugy érezted a'sanyarú szegénység terheit, mint tiszteletes asszony (még ekkor minden p ot. lelkészek, a' superintendenstől le a' segédlelkészig, tiszteleteseknek neveztetven) nem pedig egyszersmind ugy, mint nagyságos tanácsosné. P. I. hallják meg azt kétszer. Nem Cicero szólt itt pro domo sua, bár az illy szólást is, mint magunk iránti kötelességet, vétkül tulajdonítni nem lehet; hanem szólt egy, a' vallást 's ennek hirdetőit tiszteletben tartani s tartatni kívánó keresztyén; szólt nem magáért, hanem másokért, 's különösen az emberi jogokért; nem annyira a' hitvallás szolgáiért is, mint magáért a' vallásért; szólt azokért a' szegényebb, 's a' fizetésre nézve a' tehetősebbektől meg nem különböztetett hallgatókért is, kik a' le nem fizetett Jélekbuzáért 's pénzért, minden egyházi év végeztével, papháziioz idéztetve, még a' szeretet Istenének tiszteletétől is elidegenednek — mi nem történnék, ha tanítóik a' közkincstárból fizettetnének. — Én részemről elmondhatom hanyatló időmben Pál apostollal, hogy immár megáldozhatom, és halálom ideje közel vagyon, és igy nem is reményihetem . hogy az öreg Simeonnal meglássák szemeim azt, mit polgári állásunkra nézve meglátni kívánok. Jutalmat még inkább nem várhatok, mint a' mellyet tudtomra protestáns pap, mint pap, honunkban még nem is kapott r hanem várhatok igen is szegény fejemre, a1

szomorú tapasztalás szerint, ha üldöztetést nem is, legalább gúnyt, — mit azonban nagy mesterünknek azon hozzánk is intézett szavaira: gyűlöl titeket a' világ, mivel nem e'világból valók vagytok, erős lélekkel tűrök, — ugy nézvén az illy szenvedést, mint leghathatósb eszközt arra, hogy egykor nyugodt szívvel hajtsam le fejemet az utósó álomra, 's a' szomorú állapotra jutható kedveseimet is az isteni gondviselés kezeibe bizodalommal ajánljam. Ez a' hit, lelkemismeretének édes helybehagyásával párosodva, meggyőzeti velem a' világot, — 's bár nehezen esik is, mint testi embernek, mikor látom sok szolgatársamban, hogy a' bölcsnek nincs kenyere, rongyos az öltözete, 's hallgatnia kell a' hatalmas előtt, — fölemeli lelkemet a' méltatlanságok felett, kicsinynek nézeti velem azt, mit az erötelen halandó nagynak nevez, 's nem engedi, hogy a' gonosztól meggyözettessem. Ti pedig, szolgatársaim! kik a' szent korona számos tagjainak hirdetitek az evangyéliomot, 's magatoknak, mint mások, jogot méltán igényelhettek polgárilag is, — ti különösen ifjabbak! kik a' polgári törvényt is hallgatni szerencsések valátok, kik többet tudtok 's mertek irni, mint én : elkezdett munkámat folytassátok, és ennek mint első próbatételnek fogyatkozásait pótoljátok! Érdemesítsétek magatokat hivataltokban! mert ez a1

ti födolgotok, ha azért száz arany nem üti is markotokat. Ne csak kenyérért kövessétek a' Krisztust, hanem a' lelkiösmeretért is! Föl kell tennem rólatok, hogy velem együtt éreztek, 's egy érdemteljes szolgatársunknak azon vigasztalásával, hogy nem visznek most bennünket gályákra, bár jó szívből eredt is, és gúnynak nem lehet tartani, meg nem elégesziek, söt az illy vi-