Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-03 / 1. szám

Hiszszük harmadszor, hogy, mint szerkesztőtársam is a' mult év kezdetén kijelenté, „a* protestantismus csak addig marad fogalmához hü, mig a* tudományossággal kezet fogva jár; hogy ezen Lap csak akkor felelend meg igazán rendeltetésének, ha a' tudományosságnak egyházban 's iskolában méltó képviselője, terjesztője és raktára leend." Ezen őszinte vallomásból emez őszinte ohajtat keletkezik: Vajha azon férfiak, kik egyházunk 's iskoláinkban a1

tudományok kulcsát bírják, 's képviselői a'tudományosságnak, ne idegenkednének, ne késnének e' Lap hasábjain észtáplálólag, szívemelöleg, oktatólag, irányadólag meg szólamlani! Vajha, a' külhoni superintendensek, fópásztorok 's egyetemi tanárok példájára, egyházi főnökeink 's anyaiskolai tanáraink, kiknek tudományos képzettségük honszerte ismeretes, e' Lapok utján koronként szinte nyilatkoznának! Vajha azok, kik egyház-'s iskolakormányunk rúdján ülnek, régibb intézkedésekben részt vetlek, az anteactákot ismerik, vagy levéltárak vannak kezelésűk 's őrizetök alatt, a1

mozgalmakat eredetök-, haladásuk-, czéljaikra nézve felvilágosítanák! Mennyi tapogafódzás 's tévelygéstől menekülhetnénk meg vezérszavukat követve ?! Mennyivel biztosb uton haladhatnánk szövétnekök világánál?! Mennyivel hamarabb elérhetnők igy a' czélt, mellyse sietünk?! A'gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a' gyertyatartóra tegyék és fényljék mindeneknek, kik a1 házban vágynák. — Mi nem mulasztottuk el a' két magyarhoni főiskolák oktató-karát különösen is segélyre fölhíni, most pedig e'sorokban fölkérjük általában egyházunk minden tagját, ki képességet 's buzgalmat érez magában ügyeinket fejleményre 's üdves eredményre segélni, hogy az egyház 's iskola javát Lapunk által is elömozdítni sziveskész legyen. Kijelentjük itt egy úttal, mit tudatni némeliyek balhiedelme kényszerít, hogy nekünk kijelölt s megbízott munkatársaink 's levelezőink nincsenek, kiknek egyedül volna nyitva Lapunk, hanem munkatársunké levelezőnk mindenki, a'ki hozzánk dolgozatot 's közölni valót küld. Sok van még, a' mit hiszünk, valamint sok, a' mit nem hiszünk: de elég legyen ez egyet mondanunk negyedszer, t.i. hiszszük, hogy eddigi eljárásunk 's szerkesztésünkkel sokan nincsenek megelégedve 's Lapunkat vagy tartalmaért, vagy tartalmatlanságaért, vagy elveért vagy elvtelenségeért, iránya vagy iránytalanságaért vádolják's kárhoztatják. Ezen mi nem ütközünk meg, mert magunk is érezzük 's őszinte bevalljuk a' hiányokat, azokat is, mikért méltán törhetni fejünk felett pálezát, azokat is, miket megszüntetni's kipótolni nem állott hatalmunkban. Hiába! tartalmasb iveket nem adhattunk, mert gyéren küldetett hozzánk tartalom; más tárgyakat nem közölhettünk, mint mellyek velünk közöltettek; elvtelenek is valánk, mert Lapunk nem párt-organum 's nincs más egyházi lap, mellybe utasíthattuk volna azon czikkeket, mellyek foglalata elvünktől eltért, — pedig azt

igazság kifejlesztésének legbiztosb módjának ismerjük, mind a>

két fél kihallgatását; elvünk is volt, mellyet többször a1

közlemények alatti csillagok alatt kijelenténk, 's ekkor azért zudultak ellenünk, hogy elvünk van; irányunk is volt 's van, de az Íróknak más irányt tetszett kitűzni 's követni. Végre szegények is vagyunk,—sem a' külföldi irodalom 's események ismertethetése végett megkívántató költséges könyveket 's több rendbeli lapokat nem hozathalánk meg, sem segédeket oldalunkhoz fizetésre nem fogadhatánk, sem a1

munkatársakat nem díjazhatok, dolgozataikért nem jutalmazhatók; e' mellett rendes, hivatalos 's annálfogva mulasztást, sőt halasztást is nem szenvedhető tisztünk 's foglalatosságaink által jobban túlterheltettünk, hogysem csak annyit is tehetnénk, mennyi tőlünk telnék, ha egyedül lapszerkesztők volnánk. 0 ha j tj u k tehát, az eljárásunkkal elégedetlenek álljanak gátra, fogjanak munkához 's mutassák meg nyíltan föllépve, nem köpönyeg alatt dohogva, milly tartalmas, mi tárgyú, elvű 's irányú czikkeket kell közlenünk! Szerkesztőt az irók olly helyzetbe tehetik, mellyben nemcsak sajátságait, hanem szinte önmagát is kénytelen leend megtagadni, mert önem szerkeszthet, nem küldhet nyomdába mást, mint a* mi tárczájában van. Új programmot behoznunk nem szabad, de kár is volna, mert a' mostani ollyan, mint a' Hercules csizmája, — ez senki lábát nem szorítja, ezt senki lába teljesen be nem tölti. Széles mező nyilik itt a1

munkálkodásra. Könnyebb áttekinlhetés végett mindazáltal részletesen kimutatom e' mező telkeit. Tért foglalhatnak itt: 1) Értekezések az egyetemes keresztyénség vallási, egyházi 's tudományos éltének általában, a' magyarhoni protestánsokénak köréből különösen, folytonos tekintettel a1

napnak legsürgetőbb szükségeire. Ide fognak tartozni az egyházat és vallást illető tudományok körébe vágó egyes czikkelyek, szertartásfélék 's a't. Óhajtjuk: fejtegettessenek ezek 's más egyházi 's vallási eszmék 's tárgyak, — oldassanak meg egyházjogi kérdések, mellyek, e' tudománynak parlagon heverte miatt, eddigelé alig érintettek, — adassanak elő alaposan 's érdekesen kitűnő's eredménydús események az egyházi életből 's történettanból. Különösen kívánatosnak véljük, hogy tárgyaltassanak a' protestantismus alapelvei, minthogy lapunk, homlokán is, különösen Protestáns Lap czimét viseli, 's ismertessenek, kedveltessenek meg azokkal is, kik ezeket nem ismerik, vagy nem ismervén eléggé, nem becsülik, vagy gyanúsítják 's kárhoztatják. Mindenek fölött pedig óhajtunk nyerni 's adhatni értekezéseket, mellyek a' korkérdésekre vonatkoznak, azokra fényt derítenek's azok