Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-20 / 25. szám

löltek, kik külön hit vallásiratra jó lelkiösmerettel megeskethetik magokat, miként bizonyos oldalra hajló typus már most is észrevehető. — Erre az elnök megnyitá a' tanácskozást, de a' tételt tanácsosnak tartá ketté választani 's előbb csak első részéről „ellenszegüljön"-ig vitatkozni és határozni. Tétetett ugyan némi ellenvetés és kifogás e' vagy ama szó ellen; de főmegütközést szültek részint a' kezdő szavak ,,szokás és jog," részint a' félelem, hogy az egész határozattal maga az unio ügye fog veszélyeztelni. Amaz t. i. a' nehézség mellett, most, unio belépte után, szokást és jogot megkülönböztetni, határozatnak látszék, melly sok izetlenségre adhatna okot, igy végre é1

szavak egészen kihagyásában állapodánakmeg, az elnökség 's választmány azon nyilatkozatra szólíttatván még fel, hogy ollyan községekben is, hol illyen vocatio eddig tán szokásban volt, ez elmaradhat, mihelyt világosan nem kívántatik annak megtartása. A' félelem pedig, hogy a' javaslott megengedés által gátoltatni fog az unio, mit egy nevezetes 's gyakorlatilag tapasztalt szónok az unio ügyétől titkos idegenkedés némi jeleire igen fontos utalással ismételve állíta, meg nem gátolhatá, hogy a' tétel : „hol a' községek 's hivásjogosak részéről rendszerinti kívánság mutatkozik papot luth. vagy ref. hitvalláskönyvre híni; meg nem engedtetik, hogy annak az egyházkormány ellenszegüljön," elfogadtassák; ellenben majd egyhangúan nyilváníttaték ugyanazon tag indítványára : „miszerint az nézete a' gyülekezetnek, hogy az elfogadott rendsiabálylyal az unio fejlése 's fenállása nem veszélyeztetik." Ezután a' 3-ik tétel 2-ik felére mentek át; itt azonban a' kifejezés „föltétlen hiteltetés," azon véleményre szolgáltatott alkalmat, hogy már itt Is a' hiteltetés tartalma forog fen, e* szerint e' 3-ik tétel ezen részéről csak kapcsolatban a' 4-ik tétellel lehet szavazni *s jó hoszszú idő mult el a' nélkül, hogy a' tétel értelme 's a' kérdés föltevése iránt egyesülhettek volna, végre tehát az ülés, messzire haladván az idö, eloszlott. Következett ülésben sükerült a' referensnek ama utótétel értelmét egészen világosan ugy megmagyarázni, miszerint az megmondja, a' kormánynak mit nem keli tenni, ámbár a' községeknek megengedi a' különsymbolumokrai vocatiót; a' kormány t. i., ha valamelly község illyen vocatiót nem kiván, azt ne hozza be 's hol patronusjogokat maga gyakorol , azokat külön hiteltetés behozására 's e' czélra ordinatiocselekvényt ne használjon. Ezen értelemben, mellyhez az elnök azon biztosítást adá még, hogy az egyházkormány, egészen át levén halva az unio eszméjétől, a' fejedelmi vocatiojogokat soha nem használandja speciális hiteltetés behozására, a' tétel, mint az előbbinek szükségképen! következménye, közbeleegyezésre talált, valamint egy tag indítványa is, hogy e' magyarázat után egészen fölöslegeseknek látszó e' zárszavak : ,,e' czélra ordinatiocselekvényt nem szabad használnia," egészen kihagyassanak. Ekkor a' vitatkozás a'4-ik tételre, valamennyi közt a' legfontosabbra, ment át, melly igyen hangzik : „Magában véve megengedhető 's az ev. unio, valamint az egyház megbékitése érdekében megkívántató , miszerint a' tanhivatal esketésekor, hogy isten igéjét veendi zsinórmértékül, az egyetemes keresztyénség hitvallásaiban 's a' reformatio tanbizonyítványiban elöképezett magyarázatra általános utaláson nyugodjunk meg, azon föltót alatt, hogy az ordinálandó elibe terjesztett formula azon idö óta az irás eredeti szavaibani *s az apostoli tan analógiája szerinti anyagi hitvallássá változik." A' vitatkozás megnyitásakor 30 tag iratá magát szólásra fel s ámbár az elnök utalva az azelőtt, általános megvitatáskor, éppen e' tételre vonatkozott sok viszonylatra, esengett, ne tennék a' hiteltetés eszméjét 's tartalmát ismét vitatárgyul, hanem a' javaslatfogalmazás felöli észrevételek- 's netaláni jobbílványokra szorítkozzanak, ez mégis csak kevés figyelembe vétetett, mivel e' pontnál sok tag még egyszer örömest akart a' fontos kérdés iránt nyilatkozni 's egyik fél nyilatkozata mindig másikét idézé elő el annyira, hogy e' 30 ik ülésen kivül még kettő a' hiteltetés kérdése fölötti beszédekkel mult el; de ezek közöl sok annyiban eltért az előbbiektől, hogy nem annyira magába a'dologba bocsátkoztak, mint tartományuk hangulatáról 's az eredményektől várandó következményekről szólának, mi természetesen egészen ellenkező nyilatkozatokat sokszor idézett elő. — Mindjárt az első szónok ismétlé már azelőtt nyilvánított aggodalmát, hogy az Apostolicum kihagyása tartománya (Posen) egyházait igen fogná nyugtalanítani's annak megtartását javaslá. Ugyanazt tevé a' szász főpüspök, ki általában a' symbolumokra addigi or~ dinatiokori hiteltetés megtartását parallelával köztök 's a' régi egyházi énekek közt törekvék igazolni 's aztán épen onnan azon aggodalmat származtatá le, hogy a' symbolumok mellőzése vagy legalább hátratétele által sok kegyes községtag azon fájdalommal fog illettetni, mint a' régi kedvesb egyházi énekek elvonása vagy megcsonkítása által; 's ámbár más részről ama hiteltetés fölötti örködés körül a' legnagyobb szelídséget ajánlá 's a' symbolikus nézletek elsajátításának nehéz processusára nézve a'legnagyobb szabadságot igényié, indítványai mégis majd minden pontban a' választmányi javaslat ellen voltak irányozva. — Ezen eset még inkább megujult ugyanazon tartományi második papnál, ki az indítványozott új ordinatiocselekvényben minden hiteltetés megszüntetését, a' symbolumokra puszta 'utalásban azok teljes eltörlesztését's ennek okául • azok tartalma félreismerését *s tanaiktól elpártolást — péld. az Athanasianum nemkegyelésében 'jelét a' sz. háfomsághivéstöli elszakadásnak —