Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-20 / 25. szám

löltek, kik külön hit vallásiratra jó lelkiösmerettel megeskethetik magokat, miként bizonyos oldalra hajló typus már most is észrevehető. — Erre az elnök megnyitá a' tanácskozást, de a' tételt ta­nácsosnak tartá ketté választani 's előbb csak első részéről „ellenszegüljön"-ig vitatkozni és hatá­rozni. Tétetett ugyan némi ellenvetés és kifogás e' vagy ama szó ellen; de főmegütközést szültek részint a' kezdő szavak ,,szokás és jog," részint a' félelem, hogy az egész határozattal maga az unio ügye fog veszélyeztelni. Amaz t. i. a' ne­hézség mellett, most, unio belépte után, szokást és jogot megkülönböztetni, határozatnak látszék, melly sok izetlenségre adhatna okot, igy végre é1 szavak egészen kihagyásában állapodánakmeg, az elnökség 's választmány azon nyilatkozatra szólíttatván még fel, hogy ollyan községekben is, hol illyen vocatio eddig tán szokásban volt, ez elmaradhat, mihelyt világosan nem kívántatik an­nak megtartása. A' félelem pedig, hogy a' javas­lott megengedés által gátoltatni fog az unio, mit egy nevezetes 's gyakorlatilag tapasztalt szónok az unio ügyétől titkos idegenkedés némi jeleire igen fontos utalással ismételve állíta, meg nem gátolhatá, hogy a' tétel : „hol a' községek 's hi­vásjogosak részéről rendszerinti kívánság mutat­kozik papot luth. vagy ref. hitvalláskönyvre híni; meg nem engedtetik, hogy annak az egyházkor­mány ellenszegüljön," elfogadtassák; ellenben majd egyhangúan nyilváníttaték ugyanazon tag indítványára : „miszerint az nézete a' gyüleke­zetnek, hogy az elfogadott rendsiabálylyal az unio fejlése 's fenállása nem veszélyeztetik." Ezután a' 3-ik tétel 2-ik felére mentek át; itt azonban a' kifejezés „föltétlen hiteltetés," azon véleményre szolgáltatott alkalmat, hogy már itt Is a' hiteltetés tartalma forog fen, e* szerint e' 3-ik tétel ezen részéről csak kapcsolatban a' 4-ik té­tellel lehet szavazni *s jó hoszszú idő mult el a' nélkül, hogy a' tétel értelme 's a' kérdés föltevése iránt egyesülhettek volna, végre tehát az ülés, messzire haladván az idö, eloszlott. Következett ülésben sükerült a' referensnek ama utótétel ér­telmét egészen világosan ugy megmagyarázni, miszerint az megmondja, a' kormánynak mit nem keli tenni, ámbár a' községeknek megengedi a' különsymbolumokrai vocatiót; a' kormány t. i., ha valamelly község illyen vocatiót nem kiván, azt ne hozza be 's hol patronusjogokat maga gya­korol , azokat külön hiteltetés behozására 's e' czélra ordinatiocselekvényt ne használjon. Ezen értelemben, mellyhez az elnök azon biztosítást adá még, hogy az egyházkormány, egészen át levén halva az unio eszméjétől, a' fejedelmi vo­catiojogokat soha nem használandja speciális hi­teltetés behozására, a' tétel, mint az előbbinek szükségképen! következménye, közbeleegyezésre talált, valamint egy tag indítványa is, hogy e' ma­gyarázat után egészen fölöslegeseknek látszó e' zárszavak : ,,e' czélra ordinatiocselekvényt nem szabad használnia," egészen kihagyassanak. Ekkor a' vitatkozás a'4-ik tételre, valamennyi közt a' legfontosabbra, ment át, melly igyen hang­zik : „Magában véve megengedhető 's az ev. unio, valamint az egyház megbékitése érdekében meg­kívántató , miszerint a' tanhivatal esketésekor, hogy isten igéjét veendi zsinórmértékül, az egye­temes keresztyénség hitvallásaiban 's a' reforma­tio tanbizonyítványiban elöképezett magyarázatra általános utaláson nyugodjunk meg, azon föltót alatt, hogy az ordinálandó elibe terjesztett for­mula azon idö óta az irás eredeti szavaibani *s az apostoli tan analógiája szerinti anyagi hitvallássá változik." A' vitatkozás megnyitásakor 30 tag iratá magát szólásra fel s ámbár az elnök utalva az azelőtt, általános megvitatáskor, éppen e' té­telre vonatkozott sok viszonylatra, esengett, ne tennék a' hiteltetés eszméjét 's tartalmát ismét vitatárgyul, hanem a' javaslatfogalmazás felöli észrevételek- 's netaláni jobbílványokra szorít­kozzanak, ez mégis csak kevés figyelembe véte­tett, mivel e' pontnál sok tag még egyszer örö­mest akart a' fontos kérdés iránt nyilatkozni 's egyik fél nyilatkozata mindig másikét idézé elő el annyira, hogy e' 30 ik ülésen kivül még kettő a' hiteltetés kérdése fölötti beszédekkel mult el; de ezek közöl sok annyiban eltért az előbbiektől, hogy nem annyira magába a'dologba bocsátkoz­tak, mint tartományuk hangulatáról 's az ered­ményektől várandó következményekről szólának, mi természetesen egészen ellenkező nyilatkozato­kat sokszor idézett elő. — Mindjárt az első szó­nok ismétlé már azelőtt nyilvánított aggodalmát, hogy az Apostolicum kihagyása tartománya (Po­sen) egyházait igen fogná nyugtalanítani's annak megtartását javaslá. Ugyanazt tevé a' szász fő­püspök, ki általában a' symbolumokra addigi or~ dinatiokori hiteltetés megtartását parallelával köz­tök 's a' régi egyházi énekek közt törekvék iga­zolni 's aztán épen onnan azon aggodalmat szár­maztatá le, hogy a' symbolumok mellőzése vagy legalább hátratétele által sok kegyes községtag azon fájdalommal fog illettetni, mint a' régi ked­vesb egyházi énekek elvonása vagy megcsonkí­tása által; 's ámbár más részről ama hiteltetés fö­lötti örködés körül a' legnagyobb szelídséget ajánlá 's a' symbolikus nézletek elsajátításának nehéz processusára nézve a'legnagyobb szabad­ságot igényié, indítványai mégis majd minden pontban a' választmányi javaslat ellen voltak irá­nyozva. — Ezen eset még inkább megujult ugyan­azon tartományi második papnál, ki az indítvá­nyozott új ordinatiocselekvényben minden hitel­tetés megszüntetését, a' symbolumokra puszta 'utalásban azok teljes eltörlesztését's ennek okául • azok tartalma félreismerését *s tanaiktól elpárto­lást — péld. az Athanasianum nemkegyelésében 'jelét a' sz. háfomsághivéstöli elszakadásnak —

Next

/
Thumbnails
Contents