Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-17 / 3. szám

gesen használtatnak: akkor a" mi iskoláink katholikus növendékek irányában bezárva legyenek. Egybehangzólag az utóbbi országgyűlésen keletkezett vallásügyi törvényczikkek boldogító szellemével, melly, miután több rendbeli vallásügyi sérelmeinkre gyógyszert nyújtott, nyújtotta egyszersmind azon szívemelő reményt is, hogy sérelmeink orvoslásának olly dicsőén megkezdett munkája folytattatni, haladni 's teljesen bevégződni fog. Egybehangzólag végre azon körülménynyel, miszerint a' mi tanintézeteink, — a' mellett, hogy a' fensöbbek, törvény értelmében, egyenest királyi kegyelmes engedély mellett fölállitvák, — mindnyájan kivétel nélkül ö Felségének általunk jobbágyi hódolattal elismert, sőt örömmel elvállalt legfensőbb fölügyelete alatt állanak: melly kegyelmes fölögyelet legmagasb tekintélyével és méltóságával nem látjuk összeférhetönek azt, hogy — mintha épen valami veszélyesség gyanúja forogna fen irányukban — bárki előtt is bezárassanak igy felügyelt iskoláink, — iskoláink, mellyeket mi erőnk megfeszítésével 's ernyedetlen buzgalommal igyekezünk időnként tökélyesbíteni *s olly állapotba helyezni, hogy, valamint ekkorig kerültek folytonosan eleitől fogva, ugy ezentúl is kerüljenek ki azokból minél nagyobb számmal erkölcsileg és tudományilag kellően kiképzettegyének, hü alattvalók, hasznos polgárok, jámbor keresztyének.'st.b. Pap. Baiaink lexiiajsyobbika, 's miként leltet azt orvosolni ? (Vége.) (Újéviüdvözletül tiszttársaimnakjkülönös tekintettel Békésre.) Úgyde, vájjon hogyan kelljen e kényes tárgyhoz fognunk? az már most a'kérdés; mert tapasztalásból tudjuk, hogy a' legszentebb ügy is bukik, helytelen eljárás mellett, és ha valahol, bizonyosan itt, hol szaporítandó fizetésről van a' szó, mit nem örömest tesz a' pór? Itt kell nagy ügyesség. Szerintem a' papi tanácskozmány alkalmával lenne eldöntendő, ha vájjon elfogadja-e minden pap az egyházi adónak aránylagos kivetését és életbeléptetését elvileg, vagy sem ? Először is tehát tökéletes egyetértést ajánlanék e' tárgyban tiszttársaim között; mert csak így lehetne az e' vagy ama gyülekezetrei haszontalan hivatkozásnak elejét venni, — mi illy esetekben a' restelkedő híveknek kibúvó ajtócskául szolgál. Ha elvileg elfogadtatnék ezen indítvány, akkor ki kellene bizonyos vasárnapot tűzni, mellyen ezen fontos ügy egyik egyházban ugy, mint a' másikban, a' szószékről lelkesen előadatnék, 's erre nagyon jónak találnám a' sz. háromság utáni 23-ik vasárnapot, melly úgyis adóról szól (L. Máté ev. 22:15—22). Ez megtörténvén, főtisztelendő superintendens uraink volnának az egyes papi társulatok nevében meg kérendők, méltóztatnának e fontos egyházi ügyet minden esperességhez és tractushoz e' végre különösen kibocsátandó körleveleikben lehető Ieghathatósabban ajánlani, — melly levelek természetesen az esperesség és tractus által köröztetnének, és minden egyes gyülekezetben egész nép előtt a'templomban nyilván felolvastatnának. Ez is meglevén, ez ügyet az esperességi vagy tractuális közgyűlés elébe terjesztenék, hol már nem javasló, hanem határozó fordulatot nyerne a' dolog. Innen ismét esperességi követek által felebb vitetnék a' dolog superintendentiális közgyűlésre, melly még szigoruabban intézkednék e' tárgyban. Végre tenné magáévá ez ügyet nálunk ágostaiaknál az egyetemes gyűlés, honnan egykötözködö egyház sem appelláthatna tovább, 's ezen egyes határozatok mindenkor közlendők volnának egyes gyülekezetekkel, 's én azt hiszem, hogy így megnyernök ezen; egyházunk felvirágzását feltételező üdvös ügyet; mert ezek olly utak, mellyek a Ienioribus ad duriora hatnak, alól fölfelé; 's ha embereink apránként így töretnének, látván, hogy bizony minden támasz kidől lassan-lassan alólok : utoljára szépen megadnák magukat. Azonban sok egyház azt sem várná, hogy ez az ügy minden forumon keresztül menjen, hanem vagy azonnal a' hallandó beszéd, vagy csak a* föpászlori levél felolvasása után, egybe reá mondaná az áment. íme, édes barátim! így gondolnám én, csekély belátásom szerint, e'fontos ügyet kivihetőnek. Ha ti jobbat tudtok ennél, szóljatok, kérlek titeket! mert e' tárgy olly nevezetes, hogy az mindnyájunk teljes figyelmét méltán, de méltán igényli. Most még csak azt akarom röviden megpendíteni,hogy ha ezen indítvány minakaratunknál's Istent segedel ménéi fogva szerencsésen sikerülne:vajjott mi volna akkor o' legelsőbben teendő? 'S e' részben különösen a' békési esperességre szorítkozom, mivelhogy annak egyik csekély tagjának magamat is vallani szerencsés vagyok. — A' békési esperesség, mint tudjuk, hazánkban a' legnépesebb gyülekezeteket számlálja köztünk ágostaiak közt, de a' mellyeknek akaratunk 's teljes meggyőződésünk szerint eleget tenni, mostani helyzetünkben, főleg, ha tanítóinkat is ide értjük, teljes lehetetlenség. Van olly idő, midőn azt sem tudjuk jóformán, hogy mihez kelljen elébb nyulnunk ? A' sok betegnek egyenkénti dajkálása, a' temérdek halotti beszéd, a' békétlenkedő házaspárok békéltetése, mint a' Duna a' csepvizet, annyira elnyelik parányi egyes erőnket. Sokszor mire kifogatunk a' Krisztus igájából, alig érezzük tagainkat, 's akkor sincs igazi nyugtunk, — mert alig hogy leülünk, ismét csak vagy gondolkozni, vagy menni és beszélni kell, 's ez rendesen hol többé, hol kevésbé így szokott menni. De áll ez kiváltképen tanítóinkra nézve. Uraim! egy-egy tanítónak két — | háromszáz gyermek van a'keze alatt. Képzeljétek ezt a* tudatlan és neveletlen tömeget egy