Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

mint igaz tényeket közleni, czikkéböl kiviláglik. — Hogy a' löcseiek templomot építettek, az nem napi esemény, inert felszenteltetése óta már tizedik éve múlik ; hogy a' templom „kétszer összeliaza magával. A" gyakorlati népiskola tanfolyamával, og¥ látszik, ezen czélt nkará W. űr megközelíteni : de ezen pálya is, miként a' szövegből kitetszik, kisebb nagyobb mértékben, az egész tanfolyamon átvonuló,szigorú ferrea catena bilincsei közé van verve, 's nem önálló iskola. — Remény ahoz, hogy a'nép, gyermekét 6 egész éven át iskoláztassa, csak bét utón lehet: 1) Ha erre polgári vagy törvényes uton szorittatik ; 2) Ha tanításbért nem fizet. Ez utóbbi út üdvösebb-hatásu volna. Egyébiránt, még azon kedvező esetben is, ha a'növendéket a' hatévi iskoláztatásnak megnyernők, helyesebb volna a1

tanfolyamot három év alatt — a' jegyzeteimben itt-ott aiánlém tanmód szerint — röviden bevégezni, az utóbbi hálom év alatt pedig ismétlőleg járni el a' tanításban. Mert ha a' növendéket évek hosszú során végig ugyanazon szellemi táppal duggatjuk — minthogy a' tantárgyak folyvást ugyanazok belterjelmileg (intensive), csak külterjelmileg (extensive) változnak, — izét veszti előtte a" tudomány, 's illy gondolatra jöhet : „Két dolog van, mellynek vége nincs, *s e' két dolog a" „világ és az én tudományom." Az „ugyanazonság" nehézsége a' három éves osztályzásnál is fenmarad : de a' kört, mellyben forog, ismervén a'gyermek, nem hat rá semmi nyomasztólag. — Van még egy nagy akadály. Egy tanító, ha még olly ügyes is, miként teend annyi tudományra nézve eleget ? Hogy pedig a' csekély-népességű helyeken egynél többre számítsunk, ahoz erős kalvinista hit 's vérmes bizalom kell. Mi ez ,.isko!alélegesítés"-ben maradandó, elvitázhatlanbecsü : az a" józan philosophiai alap, — mellyen minden szükséges tételek nyugosznak, — és a" tanulmánytárgya knak népszükséghez alkalmazott, czélszerü kijelölése 's lépcsőzetes elrendelése; ugy hogy ha a'népiskolai tanfolyam varians Iectioú épülete lerontatnék is , ugyanezen anyagokból kellend azt viszont fölépítnünk. Haec ultra citraque nequit consistere rectum." Olly szellemi tápot nyujtnak ezek a' nép gyermekének, mellyek ha vérébe mennek at, nem lehet aggódni azon , hogy honunk értelmes, okos, iigyes közpolgárok- 's polgárnőkben szükséget látand. — Kérjünk hát Istentől sükerl működésünkre ! Nem hallgathatom el, hogy nekrológként meg ne említsem W. úrnak azon nemes buzgalmát, hogy ő az elemi népiskolák javítását élte főfeladataul tűzte ki magának. Több éve annak, ho.<ry ő e' — fájdalom! nálunk még eddig — dicstelen, igen is szerény, az öntudat megnyugtató érzetén kivül majd semmi jutalommal nem kecsegtető, de annál több erőfeszítéssel , resignatióval halmozott pályán, férfias erélylyel küzd, egyengetve a' darabos ösvényt, müveive az elhagyott árva telek kopár földét. Igazolják ezt, gyermekek számára irt több kézi könyvei 's reszben koszorúzott nevelési, oktatási tiasryobb müvei. Jelen terve is, mellyet fait accompli— bevégzett tényként tekinteni maga sem kiván, úttörő akar lenni a' népérdek egy űj templomához, mellybe ha neki, mint Isten népének, egykoron a'gózsen földébe eljutni engedtetnék, abban senki nala szivesebben hálatömjényt nem gyújtana. Ha leend emlék, mellyhez népünk gyermeke egykoron gyöngéd érzéssel, ellágyult kebellel, szent pietas zarándoklatával fog bözelítni : e" hódolatból az ő emléke ki nem maradand. — Jutalmat neki fáradalmaiért mi sem nyújthatunk de vegye 4Őlün1í jutalmul, a' nép nevében, e' gyöngéded elismerést, a' szívből eredt méltánylás .gényUlen szózatát. Károlyi István. dilitaz nem igaz, mert nagy különbség van egy boltív megrepedése 's leszedelése, egy boltozat részének a' támaszok elvétele utáni beszakadása és a' kész templomi egész épülőt összedülése között. Hogy a' templom „kősziklán épültaz igaz, mert máskép nem is lehetett, •— 's bizonyosan nem tudja J. P., hogy az egész város kőszikladombon áll , sőt a' templom kősziklákból épült, mint most a' városi torony építtetik. De ezen incisum vagy nyájas, de mardosó tréfa, vagy méltatlan káröröm. — Az eddigiekből kitetszik, hogy a' megrepedt boltív 's beszakadt boltozat építtetése által okozott kár nem lehet 30000 pengő forintnyi. Ezen összeg kétharmada a' rézre esik, mellyel a' templomot befedni legfelsőbb helyen kötelességünkké tetetett; e' föltétel elfogadása nélkül nem építhettük volna templomunkat a' városi piaczon. Ha J. P. az egész ügyet valóságosan ismerné, a' számadásokba benézhetne : bizonnyal tisztelné 's megkövetné a? löcseieket, az elienök irányzott 's ellőtt nyilakért. Tévedni azonban valóságos napi esemény, 's igy lön, hogy J. P. minket azon örvendetes — fájdalmunkra, alaptalan hírrel, — ö szerinte „valóságos napi eseménynyel" — lepett meg, hogy kárunk „30,000 ez. ft. a' gusztáv-adolfi gyámoldától kifizettetett." Vajha ezen jóslat minél elébb teljesülhetne! a mihez — ha csak idővel is — Istenbe vetett hitünk által reményünk lehet, minekutána ezen nagyszerű, igaz keresztyéni egyesület, folyamodásunkat 1844-ben szeretetteljes kezekkel elfogadta 's már kétszer vigasztalt meg minket segedelemmel, — eddigelé az J. P. által kitett summának tized részével. Minél fogva ezen segedelemre tekintve, dicsérjük az Úr Istent, ki mellettünk áll, 's erős várunk volt és marad. A'mlszlai iskola kegyes jóm-vöt. Miszlán, Tolnamegyében, a' tavaszi közvizsgálat, nálunk reformáltaknál, tartatott virágvasárnapján, melly alkalommal fiumei Kormányzó, Csász. Kir. Tanácsos, méltóságos nemes-kéri Kis Pál úr és neje jelenvoltak közvizsgálatunkban. — Iskolásgyermekeinket végig kihallgatván, állalok a' szegényebb 's jobbtanuló iskolásgyermekek számára 53 v. for. 20 krajczár, és 4 koncz papír, — az iskolatanító számára pedig 2 keszkenő ajándékoztatott. — Ezenfelül egy jótanuló fiúgyermek számára, szinte egy leány számára 5 v. forint tetetett általok a' takarékpénztárba a' végett, hogy a' pénz azon gyermek nősziiléséig, ós a' leány férjhez menéséig ott maradjon kamatjával együtt, 's belőle nagyobb öszveg legyen. Melly jótéteményt az egek ura jutalmazzon meg mennyből, — a' fentebb megnevezett méltóságnak és nejének becses élelöket terjeszsze számos évekig,mint példák tündököljenek a' magyar Sionon! Patkó István, iskolatanító*