Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

itt az a'gyakorlat, hogy egyik lelkese csak ollyan, mint a' másik, semmi sub-, merő coordinatio, miből aztán következik, hogy egyik sem akarván kevesebbnek tartatni, — ez a' nem mindig legnemesebb versengésnek szüntelen égő és égető taplója, a' mi a' lelkészi tekintélynek csak árt, a' gyülekezet belügyeinek nem mindig használ. Vagy íalán a' városi esperességnek esperese a' világi felügyelő ? Úgyde ez csaknem mindig olly férfiú, kinek az egyházon kivül sokkal több más és másnemű foglalatosságai vannak, hogysem helyes -volna öt tenni felelőssé mindenről, mi egyházi ügyben elmulaszlathatik. Igy tehát nálunk, Dunán túl, a'sz k. városi gyülekezetek esperességek esperes nélkül. 'S nem lehetne-e egyúttal az illy városi gyülekezet superintendentia is, superintendens nélkül ? Különös dolog sokszor az emberi világban az a'jogpengetés, 's általa nem ritkán üres árnyékká silányul a' magasztaltemberiség,—főképen mikor előjogokról vagy kiváltságokról van a' szó. Ki adós maradni nem akar, becsületes : de a' ki kevesebbel kiván tartozni, rendszerint kevesebbet ér másoknál, kiknél többet érni szeretne. Közönséges gyengeség, hogy az emberek szégyennek tartják engedni, 's azt hiszik, becsületökben áll az elődeiktől reájok hagyott kiváltságokat utódaiknak is örökül hagyni. Én pedig méltányolni tudom sizon kegyeletet, mellyel valaki egy régi bútort, habár hasznát nem veszi is, ősének emlékeül, lakában megtart : de csak sajnálkozva tudnék mosolyogni azon, ki ősének olly ruhájában járna ki, 's erre még maradékát is kötelezni akarná, melly sem diszes, sem kényelmes, és szabad mozgásában gátló volna. Pedig aligha nem igy vagyunk gyakran ősi előjogainkkal. — Tetőtől talpig vas lemezébe burkoltan a' harezba indult egy izmos hajdani vitéz, lepattantak vas lemezéről az ellenség nyilai, eltört erős paizsán sok hatalmas dárda, 's győzelmeit hirdeti történetiró és költő. Föllellesül erre vékonyabb-alkatu unokája, magára *ölti ősének hatalmas fegyverzetét, kínos-nehézkesen mozog alatta és egy kevés légsavba merített gyapot és egy darabka ólom kigúnyolja minden készületét 's a' kórházba küldi a' vitézt. Nem a' nagy ős lesz igy nevetségessé, de igen a1

kis unoka. Mintha a' dicső Ősek csupa jogokat hagytak volna utódaikra és nem kötelességeket is ?! mintha küzdéseikben a' fegyver győzött volna és nem inkább a' lelkesítő szellem !? mintha a'jogok betüjeért vivtak volna és nem valami szentebbért!? Bizony, bizony kár a'szeretet *s buzgóság tüzét, — mellynek nem egykönnyen lehelünk feles bövével — puszta haszontalan jogezimekért lobogtatva vesztegetni! A' dunántúli ág. hitv. egyházkerület egyik gyűléséből választmányt küldött ki, melly superantendensi utasítást tervezzen ; a' következő gyűlésen a' választmányi munkálat felolvastatott és a' gyűlés határozatára kinyomatván, az egyházkerületben köröztetett; a' harmadik gyűlés végre a' munkálatot átvizsgálta, lényegében nem változtatva elfogadta, egyes pontjait megmagyarázta és szorosabban meghatározta és igy az egészet a'kerületben közszabálylyá emelte. Lehet-e ennél törvényszerűbb eljárás ? A* munkálatnak egyik érdekesb része a' Jelkészválasztást tárgyalja; ebben a' sz. k. városi gyülekezetek külön nem voltak megnevezve, mert, közönséges logika szerint, a' szabály alatt csak a' kivételeket szokás nóvszerint kitenni. A' következés mufafja, hogy szükséges volt e' helyen egy hátulsó ajtócskát bezárni. A' sz. k. városi conventek a' gyűlésen mind képviselve voltak , a' kőszegi képviselők egyenes utasítással ellátva, hogy a' kijeleltek előleges felterjesztését gyülekezetük részéről deprecálják, a' soproniak egyszerűen jogiakat kívánták fentartatni. A' két városiak, a' több városiaktól sem pártoltatva, a' gyűlésen viszhangra nem találtak; kijelentetett, hogy a' kivételnek itt nincs helye, 's meghatároztatott az érdeklett pont, ugy, hogy minden félremagyarázásnak utja zárassék. 'S igy akkor a' dolog csakugyan befejeztetett. A' soproni convent azonban a'negyedik gyűlésre ujabb óvást küldött be az előbbi végzés ellen, és ugy kívánja a' dolgot látni, mintha még függőben levén az ügy, az érintett pont neki szabályul nem szolgálna. Hogy igy folytonos ellenmondásokkal 's ujabb meg ujabb óvásokkal mindent igen könnyen hosszú időre fel lehetne függeszteni, az szembetűnő. Az említett superintendensi utasításban az egyházkerület megadta minden gyülekezetnek a* szabad-választási jogot, a' superintendens ellenőrködése alatt, 's ennek csak örülni lehet. Azon kitétel pedig: ,,as evang. egyházban az egyenlőség törvénye szolgál minden rendnek alapul, kebelében kiváltságosnak létezni nem szabad*4

legszebb tanúja annak, hogy a kerületi gyűlés a' dolgot kellő szempontból fogta fel 's Isten oltára előtt a' szeretet vallásának szellemében határozott. Itt nem megszorításról, nem valamelly súlyos teher hordoztatásáról, itt szabadságról és szép rendről volt a1

szó, — annak bevallásáról, hogy az anyaszentegyházban egyiránt evang. keresztyének vagyunk, 's valamint lelkiösmeretünkben szabadok egyiránt kivánunk lenni, ugy a' jó rend fentartását egyiránt tartozunk eszközleni, a" törvényeknek és szabályoknak, mellyeket közösen alkotunk, egyiránt engedelmeskedni. Most már a' csupa szegény adózó jobbágyokból álló legkisebb gyülekezet is teljes evangelmi szabadsággal, minden erőszakoló külbefolyás nélkül választhatja meg lelkészét : más részről a* sok nemes urakkal fényeskedő legnagyobb gyülekezet is, hódolva a1

rendnek, felterjeszti a" kijelel— teket a1

superintendenshez és megerősítteti általa a'papi meghívó levelet 5 mert jó az ellenörség és