Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

szükséges, az önkénytől pedig nincs mit tartani. Mindenek megnyugosznak ebben, csak egy sz. k. városi convent kiált fel panaszosan az evangé­liomszerü szabadság ezen teljességében, hogy az egyházkerület törvénytelen határozata által az ö szabadságán, az ö jogain tetemes csorba ejtetik. Honnan e' panasz'? A' soproni convent részéről állíttatik, hogy gyülekezetének őseitől öröklött, évszázados gya­korlat által szentesített joga, lelkészeit egészen szabadon, minden külbefolyás nélkül választhatni, valamint általában belügyeit külbefolyás nélkül önmagának elintézni. És ez ellen semmi ellenve­tés ; illy joga minden evang. keresztyén gyüle­kezetnek van, ezt az egyházkerület legutóbbi ha­tározata egyenesen elismeri, csakhogy azért a' rendes, hivatalos felügyelést feleslegesnek nem tartja, nem tarthatja. A' soproni convent pedig ugy kel ki a' felügyelés ellen, mint külbefolyás ellen. Nem hiszem, hogy a' soproni gyülekezet ve­zértagjai a' felügyelés és beavatkozás között kü­lönbséget tenni ne tudjanak. Nem hiszem, hogy kicsinyhitüen attól tartsanak, ha a' rendes hiva­talos felügyelésnek helyt adnak, az önkényes, hí­vatlan beavatkozásnak, annak idejében, ellenállani képtelenek leendenek. Nem hiszem, hogy a' ren­des felügyelést egyházunkban általában szükség­telennek tekintsék 's ne lássák, hogy e' nélkül egyházunk érdekei szélnek és veszélynek leende­nének kitétetve. De látom ós csudálom, hogy nem akarnak, mint elsők, példát mutatni abban, mint kell a* közrendnek hódolni és mégis szabadnak lenni. Sajnálva csudálom, hogy ma is azon téren kívánnak állani, mellyen az 1742-diki utasítást készítő őseik; hogy azon időre kacsingatnak vissza, mint valami aranykorra, mellyben gyülekezetök meg magán állott, a' superintendentiával csupa jó szomszédi viszonyban. Csudálom, hogy onnét: még ma illyforma allegatiokat olvashatni, mint: nem jelentünk fel kijelelteket,mert eddig sem je­lentettük fel; nem Íratjuk alá a' meghívó levelet, mert ez gyülekezetünk részéről eddig sem történt; jogunk van magunkat a' kerületi gyűlés-hozta ezen szabály alól kivonni, mert elődeink is minden, a' kerületi felsöségtőli függés ellen, egy század óta, óvást tettek ; a' kerülettel most már csupa szomszédi viszonyban ugy nem lehetünk, tehát a' dunántúli evang. egyházkerü­lethez tartozunk, vele ugyanazon superintenden­sünk van , de reánk fel ne ügyeljen , nálunk ne ellenőrködjék, nekünk csak barátságos szolgálatot tegyen, közölvén velünk a' közlendőket; a' kerü­leti gyűlésen küldötteink is ülnek és annak hatá­rozataira befolynak, de azért utt bennünket is kö­telező szabály ne hozattassék, — mert mi ez el­len mindenkor protestáltunk, protestálhattunk és protestálhatunk, 's mivel ellenmondásaink vagy elfogadtattak vagy elnézettek, mivel illy gyakor­latban voltunk,ebben akarunk maradni, 's reményi­jük, hogy lesznek, kik ebben pártolni fognak ; a' gyakorlatból jog származik, erről lemondani nem dicsőség, 's ha tőle megfosztatnánk, az szörnyű igaztalanság lenne ! — Megvallom, hogy mindezek értelmemet meg nem győzik, sem rokonszenvet az iránt, ki igy suae semet consvetudini ínvolvit, nem képesek gerjeszteni. Végül óhajtóm és reménylem, hogy lecsilla­pulván a' felháborodott kedélyek, lesz közöltünk béke és pedig jobb alapon, mint az 18ö6-ki ki­egyenlítés, melly,nézetem szerint, csak ollyan első szükséget pótló lapasz volt, a' sebet ideiglen be­fogni 's felületesen behegeszteni képes, de nem képes azt meggyógyítni. Míg gyülekezeteink na­gyobb része választási szabadságában megszo­rítva volt a'superintendens kijelelő joga által, — mit, ha jól értesültünk, leginkább egy városi elhi­bázott papválasztásnak köszönhetni: — addig azok, kik szabadabban választhattak, nem annyira kiváltságosok, mint egyszerűen szabadosok, ter­mészetes, hogy az egyenlőség kedveért jogukról le nem mondottak. De miután a' többiek szabad­ságban melléjök emelkedtek: szükséges-e, hogy még mindig legyen valami kiváltság, melly a' testvért a' testvértől megkülönböztesse ? Azért igen is reményiem, hogy legelőkelőbb gyüleke­zeteink abban keresendik az elsőségét, hogy mindenekben a' legjobb példát adják; egyházke­rületünk pedig fenlartandja az elvet, mellyet leg­utóbb elfogadott, és jelszava marad : evangéliomi szabadság, de mellette rend és ellenörködés min­denütt ! G. Igénytelen sz&zat a' gj őri kerületi gyűlés előtt. Közéig a' f. é. april 14-kén N.-Györött tar­tandó kerületi gyűlés. Sokan e' határidőnek feszes várakozással néznek elébe, mint azon alkalomnak, mellyel egy fontos elvkérdé? meg fog vifattatni 's talán meg is döntetni; sokan, meglehet, minta' törvénynapnak, melly egy, háromszázados jogát védelmező egyház felől végitéletét ki fogja mon­dani. Azok legalább, kik Nyiltfy fenyegető sza­vait helyeslik : „Vagy azt hiszik (a' soproniak), hogy a'kerület ellenében tovább is ellenszegülési szerepet viendenek?" mást, mint a' soproni con­vent felett pálezát törő törvényszéket egy köny­nyen nem várhatnak.—Bár milly gondolatokkal 's érzelmekkel gyülekezendnek is össze, a' kitűzött napon, tanácskozandó vagy bíráskodandó roko­naink : gondolom,nem árt, mindnyájoknak jó eleve eszökbe juttatni a' nagy apostol eme mondatát: „hogy jóllehet a tagok sokak, mindazáltal egy test. És ha egy tag szenved, minden tagok egyetemben bánkódnak : ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetemben örülnek minden tagok." Megakad ta­lán nem egy, ki midőn e' gyenge szózat szerző­jének a' dunántúli kerületben teljességgel isme-

Next

/
Thumbnails
Contents