Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

ban, pálczával, keztyükkel, czipökben, — az ér> Dsek palliumban, a' pápa, cardinalis és legátus pedig keresztes zászlóval menjen és kocsin misére -és predikátizóra; Anacletus parancsolja, hogy a' papnak szakállat, hajat nevelni nem szabad, és a1 püspöknek 3-nál kevesebb püspökök által fölszenteltetnie tilos; Orbán rendeli 's megengedi, hogy a' hivektöl ajánlott praediumokat, fundusokat az ekklézsia elfogadhatja ; Eutychianus, hogy csak lépcsőkön által juthasson el valaki a' püspökségre. Sok századokon keresztül gyanú alatt 'voltak ugyan ezek a' Decretalisok, mert az el nem fogúit 's lelkesebb tudósok nem tudták azokat soha megegyeztetni a tisztább keresztyén vallás szellemével, és ugy gondolkodtak, hogy ^azon ártatlan szent férfiaknak, minők lehettek 's voltak az első római püspökök, ollyan rendeleteket tulajdonítani nagy sérelem's megalacsonyítás. Hiszen a'II-ik század közepéig különösen, szüntelen remegésben éltek, üldöztettek, szorongattattak a' kegyes hívekkel a' tanítók is, 's minden püspökök, elöljárók, magoknak és hiveik életöknek megtartásáról gondoskodtak, a' mondott határozatokat tenni módjok nem voltollyanokról álmodni sem tudtak. De végre világosságra jött a' magdeburgi Centuriátorok, a' római k. anyaszentegyház atlás-tudósai, mint Petamus , Sirmondus által, különösen a* prot. Blondellus-nak, Pseudo Isidorus et Turianus Vapulantes czimü munkája után, hogy a' nevezett Decretales Epistolae, valami későbbi hamis Isidorusnak , ki különben Mercatomak neveztetett, gyárában , N. Károly idejében, készíttettek, és ma már a' felvilágosodott egyházi világban, mint alá-tett szüleményeknek, semmi joguk, semmi becsök nincsen. Mindezekhez bátorkodom még nagy tisztelettel adni azt, hogy bár Péter primatusa, helytartósága, római püspöksége 's utódaimellett a'melly argumentumok mondatnak, mind erősek, kült örvényes- színezetűek lennének is: akkor hatna ki mégis jótékony erővel reánk, a1

küldetni szokott főpásztori levél, ha a' római k. hívek a1

protestánsoknál jobbak, erényesebbek, tisztább-keblü 's nyugodtabb keresztyén polgárok volnának : de tudja a' világ, 's közelebb Villers, utána Tzschirner< bebizonyították,hogy az Olasz-,Nápoly-,Spanyolhon róm. kath. lakosainál nem vagyunk bűnösebbek 's erkölcstelenebbek; és igy senkinek sincs oka, "s nincs joga mindig csak a1

más, különbözö-felekezetü keresztyéneket rovogatni, — mint igaz hit nélkül tévelygőkre, s a' t. czélozgatni. Minél fogva a' föpásztori levélnek más felekezetekre czélozó sorai ellen óvást teszünk és kijelentjük , hogy mi, bár sem a' bibliában, sem az egyháztörténettanban jogszerű megalapultát a' római hierarchiának nem látjuk; bár azt, hogy az egész keresztyénség hatalma, egyházi dísze ^s méltósága Rómában központosuljon, méltányosnak 's igazságosnak nem tartjuk is : mindazáltal a' római kath. egyház beligazgatásába avatkozni,, annyival inkább mint különböző-hitüeket gúnyolni, gyűlölni nagy véteknek hiszszük ; a' keresztyén tökélyesség pályáján egymás mellett békével haladni óhajtunk, őket mint keresztyén felebarátainkat ugy nézzük, ugy szeretjük, és az idvesség Istenéhez sokszor felkiáltunk, mondván : Uram! tégy minket és minden keresztyéneket alkalmasokká a' mennyek országára ! Ugy légyen í írtam Rima-Szombatban. Terhes Sámuel, gömör-kis-honfi ref.1

esperes*. Szabad kir. városi com ent és egyházkerület. Olly hazában élünk, hol jogokra és előjogokra gyakrabban hivatkoznak és azokhoz makacsabban ragaszkodnak , mint a' müveit világ sok más részében. Például szolgálnak erre a' szabad kir. városi gyülekezetek is, valamint a'Kárpátok alján, ugy a' Dunán túl. Ezek általában azt bizonyítják^ hogy édes hazánk, és ebben evang. egyházunk is, még nagyon fészke a'felekezetiségnek, melly szűk udvarából kiemelkedni nem tud, melly a'közjólétben keresni egyéni jólétét nem érti, melly társokkal nagy és erős lenni nem vágy, társai közelében gyönyört nem érez : hanem elválásban, elszakadozásban, különkodésben keresi dicsőségét és leli kéjét. És ez szomorú : mert nem igy épülnek az üdv oszlopai, és igy távol állunk még az igaz keresztyénség ideáljától. Hogy ezen visszás állapot eredetének gyökerei nem feneklenek a' külviszonyok mostoíiaságában is, hogy azt egészen csak embertársaink konokságának kelljen tulajdonítni, — állítani nem akarom: de tagadhatlan, hogy a'hiúságnak , a* túlzó bizodalmatlanságnak 's féltékenységnek ördögei igen is öntözgették a rosz gyümölcsöt termő' fának gyökereit. Igy a' városi gyülekezetek polgári elemének bizalmatlansága az esperességekbeni arístokrat elem iránt nem mindenkor alaptalan. De kár felejteni, hogy nem épen akkor vagyunk magunk is leghibátlanabbak, mikor másokban hibákat találva keresünk és keresve találunk, — 's hogy leghajlandóbb az ember önhibáit látni embertársaiban. Nálunk, Dunántúl, e' sz. k. városi gyülekezetek azt igénylik, hogv egyenként véve, külön esperességekül tekintessenek, 's ez némileg helyben-hagyható, mennyiben ezen igényt a' nagyobb népesség, tehetség, tanintézetek, vagy az a' körülmény isigazolhatja, hogy itt több-o^dalu levén az élet, az álladalom érdekében is állhat, ho<ry a" felsőbbség rendeletei ide rövidebb uton jussanak el. De kérdezze valaki: Ki az illy dunántúli városi esperességben az esperes? 's mit fogunk felelni?' Talán azt, bogy minden héten más lelkész: mert, it