Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-28 / 13. szám

zet nem-parányi tagja liétségkül sokat akar mondani azzal, hogy: a' superintendens magány-uton értesülvén a'már megtörtént papválasztásról,sietett Bécsbe. — A'superintendens nem tüstént a' megtörtént papcálasztásróli értesülés után sietett. Mert ekkor még a1

soproni conventnek egy nyilt barátságos szava az egész ügynek békés alakot adhatott, 's o' nyilt barátságos szóra a' superintendens jó ideig várakozott is; de miután értesült, rnilly igen sietett a' nemes convent megválasztottjának megküldeni a' hivó-levelet: ekkor elhunyni látta minden jó reményét, és magát lopásztori hatáskörének szélponljára állítva érezte, hol az erkölcsiség szelíd fegyverével harczolni haszontalanság. Ha ekkor a' superintendens az így nem hagyható ügynek orvosságot keresni sietett: ez a' sietség szándékának tisztaságát épen nem teheti gyanússá. Superintendens nein fiatal, sem pénzes, sem fenhéjázó ember; neki tél közepén, zordon időben, romlott utakon,maga költségén útnak indulni 's magát, mint családatyát is, mindenféle viszontagságoknak kitenni, bizony nem lehetett kellemes valami ; 's ha mindezek daczára mégis sietett: ez a' sietség csak hivatala iránti hűségének lehet tanuja. Mert, ha szükséges bizonyságok által is kimutathatja, hogy nem azért sietett Bécsbe, hogy ott a' soproni evangy. conventet bepanaszolja 's ellene világi hatalomkart kérjen, mert amarra előkészületeket lennie illy sietséggel, körülményeinél fog va, nem is volt volna lehetséges, — emerre nézve pedig mindenült, hol kellett, egész nyíltsággal kimondotta, hogy : „egyháza árulójának tekintetni semmi áron sem szeretne," — hogy ,,még most a'kormánynak bele-avatkozását a'dologba semmi esetre sem kívánja," — hogy „ezúttal minden óhajtása oda irányoz, előre megtudhatni: minő súkere leend folyamodásának, ha az a' legfőbb helyekre felterjesztetik? nehogy most is, valamint már egyszer előbb történt, a' dolog elsimíltat van,személyét, hivatalát "s az ügyet magát compromitfálni kénytelenüljön, — melly esetben inkább az egész dolgot mozdítalian egyházi ügyeink szokott sorsára hagyandaná." — Felterjesztését, maga által elkészítve, utóbb küldötte fel az ilielö helyre Győrből, azért, mert ezt világi részünk egyik legkiiünöbb capacitása idö-kimélés tekintetéből tanácsolta. Superintendens nem hiszi, hogy ezzei utasításának akánnellyik pontját is megsértette volna. Mert: ,.hogy minden fontosalb ügyeket. melly eket szelídség's főpapi tehinlé/ye állal el nem intézhet, a kerületi gyűlés 's illetőleg egyházi törvényszék elébe terjeszszen," ez kétségen fúl ollyan ügye kröl értetik, mellyek elinlézhelés elölt még megvitatást, alkudozást 's t. e. kívánnak : itt pedig nyilt törvényről van a' szó, melly egyenes engedelmesseget követel. Tudnia kell — y Urnák, mint a1

soproni ev. gyülekezet nem-parányi tagjának, hogy a'pápai kerületi gyűlés és superintendens jtáslok fölött »' felavatás előtt abban állapodtak meg, hogy)mennyek utóbbi magát az egyházkerületben a' törvények végrehajtójának fogja tekinteni, és [Ilyennek fog mindenektől tekintetni! - Arról pedig biztosítva tarthalja magát, hogy a' superintendens szándéka felöl, az aclák közlése mellett, elnöktársát idején tudósította, a' kerületi gyűlést pedig arról legelső alkalommal tudósítani fogja. — így tehát a* superintendens tisztán megállhat, valamint saját lelkiösmérete, ugy az egész világnak és Istennek itélö széke előtt. Mint nyájának föpászlora szelídséget gyakorlott addig, míg attól hatást lehetett reménylenie, — komolyabb útra csak akkor tért, mikor az engedékenység gyávasággá vált volna. — Mi történendik ezentúl ez tig\ben? Isten tudja* Annyit azonban a'superintendens is tud, hogy ha a1

soproni nemes convent győzni fogna is: győzedelme nem a' Krisztus szellemének győzedelme lenne! Némellyek, 's különösnn az érdeklettek azt gondolhatnák, hogy alulirt e' czikknek homlokára a' „békítő szó" czímet csak gűnyképen akarta kitenni. Bizonyára nem ! Tökéletes meggyőződése az, hogy békesség, állandó békesség egyedül az isteni igazság alapján eszközöltethetik. A1

hibák, gyarlóságok legyczgetéso, simogatása pedig egyátalán fogva nem a' kellő út az igazságra. Udvezitö urunknak bizony nem vetheti senki szemére, hogy mennyei instructióját valaha megsértette,-és hogy közbenjárói magasztos lisztet magától valaha elutasüotta volna, 's mégis maga mondja (Máté 10,34):,,Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak e1

földre ; nem azért jöttem, liogy békességet bocsássak , hanem fegyvert." Ö békességet adott azoknak, kik kereslek Isten országát és annak igazságát : de az igazságnak kétélű fegyverével harezoit, senkii sem kárhoztatva , az aljasságok ellen. — Nagy mesterem nyorndukil követve tis/telellel fogok viseltetni minden tiszteletre méltó iránt: de gyáva engedékenységet no követeljen tőlem a' fenhéjázás, noha kárhoztatni én sem fogok senkit I Amicus personae, — iniuiicus saltem causaél — A/ért tisztelendő nemes soproni convent, kedves atyámliai I a mit magán-levélben nektek, minekutána magatoktól eltaszítottatok, nem mondhatok, — neliogy közelítésem tolakodásnak és kegy-vadászásnak lálszassék — azt kimondom itt az egész világ elölt : — Egész lelkemből szerellek titeket, 's kész vagyok az atyafiságos összeegyezés kedveért, a' mi az isteni félelemmel és becsületességgel összefér mindent elkövetni; kész vagyok, ha szent Írásainkból kimutandjátok, hogy a tévedő én vagyok, az egész világ előtt tőletek bocsánatot kérni I De ha igaz uton járok •— — akkor, kedvesim! ne haragudjatok, hugy ne vétkezzetek ! ne hagyjátok a' napot lenyugodni haraglar,,Térjelek meg és elközelít a' A' kevélyeknek az úr (2 PAPA V , MnniM