Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-28 / 13. szám

ellenek áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad." — N.-Győrött, martius. 7-dikén 1847. H aub n er. A' nóffrádi á|£o§t. Iilfv. esperesség kozgjiilése. F. évi jan. 27-én az ág. hitv. evangélikusok nógrádi egyházmegyéje részéről, — nagys. felsö-kubini és nagy-olaszi Kvbinyi Ágoston, kir. tan. magyar nemzeti Muzeumi Igazgató, 's esperességi felügyelő 'stb. cs nagytiszt. Osztroluczhy Mihály főesperes urak iker-elnökletök alatt, — Losoncz mező-városában, mind két rendbőli számos esp. tagok jelenlétében, közgyűlés tartatott. — Ez alkalommal a' sziveknek szent imábani buzgó ömledezése után, a' világi elnök ö nagysága megnyitó beszédében, eíöre-bocsátott űjévi szíves üdvözlet után, igy szólott : „Kettős gyász lepi meg ez alkalommal dagadó szivemet, midőn a* nagytiszt, esperesség minden egyes egyéne szeméből olvasom belső bánatát. mert, kérdem, lehet-e nagyobb csapás az emberiségre nézve, mintha felebarátját éhezni, nyomorogni, 's kínokat szenvedni látja ? A' lefolyt két évi országszerte uralkodó szült termés mindnyájunkat, de kivált adózó népünket annyira lesújtotta, hogy ezen, csak tulajdon nagy áldozatunkkal, ha a'bajt gyökeresen nem orvosolhatjuk is, mert hiszen magunknak is élnünk kell, de legalább jelen aggasztó sorsán könnyítvén, segithelünk. Ezt mindenkinek tennünk nemcsak keresztyéni, de emberi kötelessége is. Felhívom e' szerint a' nagytiszt, esperességet, de kivált azokat, kik nagyobb részt adózóinktól húzzák jövedelmöket, szíveskedjenek e' mostoha időben felebarátaik iránt némi kimélettel lenni *s őket tehetségök szerint tettleg is segíteni, gyámolítani. Ez egy, mit elhallgatnom nem lehetett. A' másik csapás, melly kedves hazánkat 's illetőleg esperességünket is e' mostoha időben érte, felejthetlen Nádorunk siralmas kimúlta. Ó, ki 50 évig dicsőségesen viselt nagy hivatala félszázados örömünnepe tartását, mellyet még mult év május havában ohajtottak a' megyei hatóságok a' nagy férfiúhoz méltó szertartással, élvezni, csak azért halogatta, mivel a' mult mostoha évben hazánkfiait a' nagy költségtől megkímélni kívánta ; különben is, mint szilárd férfiú, elég jutalmat találván öntudatában, miszerint mindenkor 's minden időben hazánknak jót tenni főfeladata volt; ő , ki a' legközelebb lefolyt évben éhező jobbágyait, tulajdon erszényéből, sok ezerekkel segítette ; ő, ki betegségében is milliók jelen nyomasztó sorsán aggódván, minden módon segítni készült ; ki országgyűléseinket minden alkalommal a' legbölcsebben vezérlette; ö, kinek nagyhatású befolyásával, mi protestánsok is, ez időre a' legjobb és kielégítőbb törvényeket nyertük ; ő, ki alatt kedves magyar hazánk kereskedési, gyári, tudományos, művészeti, 's mi legfőbb, nemzetiségi szempontból olly sokat nyert, és haladott; ki alptt Budapestünk európai hírre vergődött : a1 példátlan atya, és szint ollyan férj, nagy Nádorunk nincs többé! — F. jan. hó 13-kán voltnzon szomorító nap, melly dicsőült Nádorunk kimultával minden hü magyart a' legsiralmasb gyászba boríta. E' két nagy csapásnak közepette, kettős siralmas gyászt öltvén magunkra, Geniusunk, dicsőségesen uralkodó fölséges királyunk, legkedvesb hazánkfiával István főherczegünkkel vigasztalt meg, őt a' legközelebbi országgyűlésig kir. magyar helytartónak nevezvén ki. Fölséges urunk ezen atyáskodó kegyelmeért fiúi hálánkat 's legmélyebb köszönetünket e' helyen nyilvánítanunk édes kötelességünk ! A' nagyok nagyokat nemzenek. Istenben boldogult József nádorunk szivét, lelkét 's erényeit sziván magába István föherczegünk , méltó már jelenben is dicsőült atyjához; 's ö a' gyászos jelenben legjobb ájándok édes hazánknak! — Mert ha tekintem, hogy magyarnak született, köztünk neveltetett, 's idegen földről akár egyeseknek, akár a' kir. magyar természettudományi társulatnak, mellynek lelkes föpárli'ogója, írt minden levelei azt tanúsítják, hogy a1

távolban is mind nyelvben, mind szívben mienk; ha tekintem menynyire kedveli a' tudományokat, művészetet, 's mennyire természete a' népszerűség és felebaráti szeretet; ha tekintem, mennyire szerette és tisztelte dicsőült édes atyját: szerencséseknek tarthatjuk magunkat, hogy öt már ideiglen is bírhatjuk. Vajha a'nagy természet ura adná, hogy mélyen tisztelt, 's forrón szeretett Istvánunkat necsak ideiglen, de mindig és minden időben köztünk tisztelhetnők! Bizunk azonban a'jövendőben, hogy valamint egykor a' mohosult Prága, Huny ad dicső fiát Mátyást, hit kebelében ápolt, szép hazánknak visszaadá 's boldogító kormánya alatt n'tudományok, művészet és mesterségek virágoztak : Istvánunkat is a' budai palotának, mellyböl egyidöre elvitte, ugy mint dicsőült, és a* magyarok keblében öröklő, forrón szeretett édes atyja, mélyen tisztelt József nagy nádorunk méltó utódját visszaadván, minket a' legboldogabbakká teend. Kiöntvén ekép szivem legtisztább érzését, mellyben mint látom a' nagytekint. esperesség is osztozik : kettőre van szerencsém a' nagytiszt, esperességet felhíni. Első az, hogy dicsőségesen kormányzott kedves nádorunk gyászos kimúlta ünnepét esperességileg is tartanék meg; más pedig, eszközölnők ki a'jövő kerületi gyűlésen követeink által, jelentené ez ki fenséges királyi helytartónknak, hogy valamint egy részt dicsőült édes atyja kimúlta püspökségünket a' legmélyebben lesujtá : ugy más részt Ő felsége, dicsőségesen uralkodó legkegyelmesb királyunk, Istváa