Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-10 / 2. szám

ismusnak, pantheismusnak,materialismusnak, naturalismusnak és mindannak lörténeltani átvizsgálására utasítjuk, mi már régen a' protestantismus -előállása előtt mint vallástalanság lünt fel. Ellenben ótalom és védelem a' protestantismus miniden atheismus, pantheismus, materialismus, naturalísmus ellen; a'protestantismus, melly egyháza minden tagjainak azon könyvet adja kezébe, melly ezen szavakkal kezdődik: Kezdetben teremté az Isten mennyet és á' földet. Hogy a' protestáns egyházban atheisták, pantheisták, materialisták, naturalisták mutatkoztak, hogy benne a' tagadó «és romboló mai elméleti bölcselet léire jött, ennek nem oka a' protestantismus. Ha valaki ezt állítaná, maga ellen a' keresztyénség ellen állítaná ezt, mi valóban durva vétség lenne e' szent vallás ellen. A' ki tehát helyesen akar Ítélni a' protestantismus felett, annak ezt negativitásában és positivitásában kell fontolóra venni, mint mi ezt az eddig mondottakban megkisértök. Ki e'felelt tiszta és világos ismeretre nem jut, az nem hat be a' protestantismus szellemébe, következőleg felőle tett Ítéletének egészen helytelennek kell lennie. Midőn a'protestantismusró^negativitás és positi— vitásában, beszélünk, akkor annak tartalmáról\ szólunk, melly, mint magával a'keresztyénséggel tizonos, változatlanul örökké egy és ugyanaz mayadand, és midőn azt mondjuk, hogy a'protestantismus a' keresztyénséggeli azonosságában a'kor haladásának nincs alávettetve, ez által épen nem azt mondjuk, mintha neki az egyház általi külső megjelenésében a' jelenkort semmi tekintetbe sem kellene vennie. Csakhogy e' tekintetbevételnek mindig csak az alakot lehet illetnie. Az egyházileszéd alakja egészen más a' XlX-ik században, •mint az elébbiekben. A' külső istentisztelet szenvedett egy és más tekintetben korszerű változásokat. Itt azonban ismét meg kell jegyeznünk, hogy az illy változások az összes külső istentiszteletben a' protestantismus negativitásával és posilivitásával bizonyos viszonyban vannak, ugy, hogy a' protestáns egyházat a' külső istentisztelet is jellemzi. Ha a' protestantismus az eredeli keresztyénséghezi visszatérés, ugy a' protestáns egyház az apostoli egyháznak képmása. Midőn azonban az apostoli egyházbani külső istentiszteleti korszerű intézkedésekről szólunk, hogy minden félreértésnek elejét vegyük, határozottan ismételjük azon megjegyzésünket, hogy a' protestáns egyház külső istentiszteletére nézve soha magát a' korszellem hatalmának alá nem veítendi, sőt rajta uralkodni fog, 's ki fogja neki a? <helyes irányt mutatni. Az itt szóba hozott tárgy minden tekintetben igen nagy fontossággal bír, és az ujabb 's legújabb korban sokat is beszéltek 's irtak róla. Szerző, mennyire lehetett, igyekezett ismeretére julni annak, mi e' tárgyban az ujabb 'a legújabb korban közzé-tétetelt. E'nyilvános közléseknek szoros és lelkiösmeretes megfontolása után, csak azt tekintheti a' protestáns egyház külső istentiszteletének elrendelésében vezérelv gyanánt, mit az épen most mondottakban, mint illyet, kijelelt. Es nekünk protestánsoknak ezen elv mellett kell maradnunk, hogy egyházunk valóban protestáns egyház legyen 's maradjon. Ez lesz és marad pedig, ha külső alakulásábani históriai viszonyát soha szem elöl nem tévesztjük. Ezek azok, miket a' protestantismus negativitása és positivitása felelt e' Lapok olvasóinak röviden elébök terjeszteni magunkat annyival inkább felhíva érzők, mivel e' kérdésben forgó tárgy felett olly sokféle nézetek és előterjesztések jöttek napfényre, mellyek egymástóli nagy különbözőségök által a' protestantismus sajátlagos szellemébei tekintést inkább nehezítik, mint könynyílik. Mivel e' fontos és jelentőségteljes tárgy szerző figyelmét, már hivatalánál fogva, magára vonta: érdekében állott neki az ezt illető nézeteket és előterjesztéseket, mellyek az ujabb 's legújabb korban napfényre jöttek, lehető pontossággal megismerni. Véleményünk szerint, az általunk kijelelt főpontokat kell itt tekintetbe venni, 's hiszszük,hogy szándéklott rövidségünk mellett is, ugy szólottunk a' tárgyról, hogy a' nyomozó olvasónak semmi kétsége sem marad a' felöl, hogy sajátképen mi véleményben vagyunk az említett főpontokról, mellyeket a' protestantismusróli ítélettételünkben különös figyelembe kell vennünk. Valamint a' világon bármi jónak is megvan a' maga tisztába-hozatali pere, ugy a' protestantismusnak is, különösen olly időkorban, midőn minden fenállónak és meglevőnek a'korszellem haladásához kell idomulnia. Ha általában az emberiség feladatául tekintjük azt, hogy ennek mindig magasabb tökély felé kell törekednie: ugy a' korszellemnek a' haladást, ha ez jóra czéloz, szemrehányásul nem róhatjuk fel; de midőn fenállót és meglevőt támad meg, 's helyébe nem tesz valami jobbat, hanem inkább roszabbat, melly megtörténik akkor, midőn a' korszellem haladása a' keresztyénséget, tehát egy olly vallást támad meg, melly a' korszellem minden haladásának felelte áll: akkor a' haladás kénytelen ellenmondással és ellenharczczal találkozni. Es a' mi itt a' keresztyénségről áll, az áll a' protestantismusról is, melly magát a' korszellem haladásának szintúgy nem veti alá, elég benső erőt és hatalmat érezvén magában arra, hogy az illy haladásnak bátran ellenállhasson. Mint elbusílanák a' nagy reformátort jelenleg a' protestantismus mezején mutatkozó annyi szomorú jelenetek ! Mi nem neveztetik itt protestáns szelleműnek, a' mi teljesen protestantismus tehát keresztyénség-elleni] De?

rnint mondók, e' szomorú jelenetek a' protestantismus mezején becsületes küzdés és ellenharcz után ugy el fognak enyészni, hogy nyomuk sem maradand. És ha a' protestáns egyház benső erejének és hatalmának ezen