Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-28 / 13. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 13. szám. Hatodik évi folyamat. Márt. 28. 1847. Megjelenik e' Lap 1 íven minden héten egyszer : vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr, borítékban 3 ft 40 kr., postán küldvo 3 ft 40 kr. pgő pénzben. Előfizethetné Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 4S3. sz. alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája iigyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM: Unió körüli nézeteim. Szabó Istváu. — Békítő szó a' soproni papválasztás ügyében. Haubner. — Nógrád egyházmegye közgyűlése. BiszkupNathanael. Iskolaügy: Iskola-létegesítési terv. Készítette Szigeti Warga János, — közli 's jegyzetekkel kiséri Ká­rolyi István. — Vegyes közlemények, VJnio körüli nézeteim. 1. Unió cí hittanokra núzrc. Mióta Lnthcr és Zwingli a' lelkiösmerel-szabadság lobogóját föl­emelték : azóta katholikusok és protestánsok, mind könyvek, mind össze-jövetelek állal, a' víszonti egyesülést igen sokszor megkísértették. De a' könyvekben megii t malasztok papíron maradtak,— az össze-jövetelek leghőbb szavai, minden siker nélkül, elhangzottak. És a* mit apáink nem tehet­tek, mi is utódok, a' dolgok jelen állása mellett, nem tehetjük; mert a' tridenti zsinat, vallás dol­gában. örök hely ben-állást parancsolván hívei­nek, ez álial chinai falat épített, a* két egyházat egymástól erősen elzárót. Mivel hát a' kath. egy­háznak másképen gondolkodni, érteni nem sza­kad, mint a' hogy a' tridenti zsinat, számára, ki­mérte, 's ennélfogva hivei is előre nem haladhat­nak 5 és mivel más részről,a' protestantismus el­vei, a1 lelkiösmoret-szabadság, a' vallás körüli okos vizsgálódás, az időnkénti tökéletesbülhelés vissza-lépést egyátalában nem engedhetnek: látni­való, hogy, a' dolgok mosli állása mellett, a' két egyháznak hiltanokbani egyesülése annyi, mint lehetetlen. Hasonlóképen, mióta Luther és Kálvin külön egyházakat alkottak : azóta a* két felekezet do­ctorai, tudósai, sokat írlak az ohnjtott egyesülés­ről,— voltok szép reményekkel biztató tanakodá­saik : de a' legszebb remények hamar eltűntek, mint a' leáldozott nap utósugarai. Itt-ott, később lettek egyesülések, néhol jó sikerrel, — néhol pedig csak azért egyesültek, hogy ismét elvál­janak. Jelenleg hazánkban is a1 két felekezet egye­sítésének eszméje napi renden van. Valóban kí­vánatos, hogy kiket azon indokok sürgettek a'ró­mai egyháztóli elszakadásra, azon lélek vezérlett, azonczélra törekedtek,— éskik kezdetben egyek valának : bár soha meg ne hasonlottak volna! vagy, ha ez megtörtént, minél hamarabb egye­sülnének örökre! Ezen egyesülését a' két pro­testáns felekezetnek, addig, hihetőbbnek véltem, míg e' lapokból nem olvastam, hogy a' magyar j országi ev. lutheránusok a' meg nem változtatott j hit-formát tartják, 's erre esküsznek püspökeik és papjaik : most azonban már kevesebb reményem, j Igaz, számra nézve kevés az, mi a* két egyházat I külön-tarlja. Már 1561-ben a' navarrai király | Henrik Gluch Györgynek igy nyilatkozik : ,,Lu­therum et Calvinum in 40 arlicuiís communiter a pnpa dissentire*, inter se in 39 convenire, unum Ireslare contraversum,. . . deinde eliam de com­ponendo conlraverso 11Io unico articulo serio de­spicere." És mellyik ez a' 40-ik czikk? Leg­| főképen a' meg nem változtatott hit-formának 110-ik czikke, melly az úrvacsorájáról imigy szól: „De coena Domini docent, quod corpus et san­> gYis Christi vere adsint et dislribuantur vescen­tibus in coena Domini: et inprobant secus docen­tes/1 — Erről a' csikkről már magok az időbeli lutheránusok megvallják, hogy csak az akkori ne­héz idők körülményeihez volt alkotva. Nevezete­sen igy írtak Vilhelm és Lajos hassiai uralkodók, a' szász választó-fejedelemhez : „nam quod so­| Ilim et nominalim ad prímám immutatam confessio­' nem augustanam, quae islo quidem tempore seripta lest in summa feslinatione et angustia temporis, j alque eliam in maximo metu praesenlium pericu­j lórum, adeoque moilissime, ne oífenderelur Cae­jsar, neve principes Evangelici, in suinmum vila© | pcriculum adducerentur, provocatur, eoque illa, quae postea, in praecipuis arlicuiís, summa cum diligentia et cura locupletata et ernendata est, si non rejicilur, saltem suspecta apud alios redditur, id adprobare non possimus." — A' császár pedig és a' több kath. herczegek, kiknek jelenlétökberc fölolvastatott a' kérdéses czikk, igy Ítéltek :„Do­cimus artic. in verbis nihil oíFendit, quando faten­tur in Eucharistia post consecralionem legitimé factam, corpus et sangvinem Christi substantiali­ter et vere adesse." — A' megjobbítatott hit­formában pedig az úrvacsorájáróli czikk igy hang­zik : „De coena Domini docent, quod cum pane et vino vere exhibeantur corpus et sangvis Christi vescentibus in coena Domini." Ezen megjobbított hit-formáról, a' többek közöl Hassiai Vilhelm, Augustus szász Electorbozigy nyilatkozik: „Non Beza et Gallasias in comment. de statu rolig. in Gallia, parte 1. pap. 80.

Next

/
Thumbnails
Contents