Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-07 / 10. szám

nyelvet találtak fel, mellyet görögnek neveznek, mitől óvakodni kell, mert ez anyja mindenféle eret­nekségnek. Látom, hogy egy bizonyos könyv fo­rog sokak kezében, mellyet ök új testamentomnak neveznek; e' könyv tele van tövissel és méreg­gel. Annyi bizonyos, atyámfiai! hogy a' kik a' zsidó bibliát olvassák, legott zsidókká lesznek.') Guttenberg és Luther nevei örökké fénylendenek a' biblia történelmeiben. Amaz lehetővé tevé, be­cses találmánya által azt, hogy azon könyv, mely­lyért hajdan roppant pénzösszeget kellett adni, ma néhány garason megszerezhető : emez nagyiéi­küleg kivívott egyházujítása által, újra a' nép sa­játjává tevé az élet könyvét, melly nemcsak a' ta­nítók, hanem a' nép számára is Íratott; közös kincsesé tevé azon szentírást, melly nemcsak a' keresztyénségé, hanem általában az emberiségé. Az egyházújítás felkarolta e' nagy eszmét, és to­vább ment; életmüvévé tette a' bibliát, a' tiszta vallásnak és a' keresztyénségnek egyedüli kút­fejévé. Mert, ugyan kérlek, mit gondoltok? mi­ben áll a' keresztyénség lényege, és miben kü­lönböznek a' keresztyén hitfelek egymástól ? Tán a' tanmódban, ós abban, hogy egyiknek cultusa jelképes, a' másiké nem ? Korán sem. Vagy tán abban, hogy egyiknek egyháza püspöki, másik népképviseleti, harmadik presbyteri, negyedik monarchiai kormány alatt áll? Ezt sem mondhatni; mert igy mi magyar helv. hitvallásuak az angol föegyházbclieket nem tartanék keresztyéneknek; pedig valljuk, hogy ezekkel egy hiten vagyunk, nemcsak ezekkel, hanem minden felekezetekkel egy keresztyén név alatt foglaltatunk. A' biblia tehát a' keresztyénség firmája és kriteriona; mi­nél bibliaibb valamelly tan, annál keresztyénibb; minél inkább ragaszkodik valamelly felekezet a1 bibliai elemhez, annál közelebb jár hozzánk : el­lenben minél több heterogen elemet vesz magába, pl. emberi hagyományt, zsidó vagy más szokást, annál inkább eltávozik tőlünk, — keresztyénnek azonban, míg a' szent háromságot vallja, meg­maradva. Igy itélt I. István dicső királyunk is. 2 ) Annak kitalálására pedig, mi legyen tisztán bibliai és mi nem? nem kell olly mélységes böl­cseség. Üssük fel a' bibliát és tegyük tanulmá­nyunkká, mindjárt megtudjuk. Igaz, van ebben sok mélység, sok homály : de szerencsénkre, mi a' hit- és életvezérletre tartozik, együlegyig mind kristálytiszta és világos. Olly tanítót, olly kalauzt pedig, ki előtt minden homály elenyésznék, — olly testületet, melly illyen eszményi tolmácsokból ál­lana, ítéletnapjáig is hiába keresünk. íme a1 bölcs Augustinus vallja magáról, hogy : „ö többet nem ért a" biblia szövegében, mint mennyit tisztán át-') Erasmuss Lebeo : von Hess. I. 63. és:Villers, Es­sais de l'inf luence d e 1 a r e fo rm a t i on de Luther. Ilambourg 1805. p. 79. *) Decr. I. c. 1. lát és homály nélkül felfoghat;" 3 ) de azért szám­talan helyen ajánlja a' tanulatlanoknak is a' bi­bliaolvasást ; „mivel, igy ír 3-ik levelében, Isten a' szentírásban mint jó barát szól a' tanultak ós tanulatlanok szívéhez." „Aztán, igy szól másutt, ha mit nem értünk, magyarázzuk meg azokból, miket értünk ; hiszen a' szentírás olvasásakor, a' világos helyeken legeltetünk, a' homályosakon gyakoroltatunk : amott éhségünk űzetik el, emitt unalmunk." Mitsem ér itt ama kifogás, hogy a' bibliában feltalálja mindenki saját véleményét, söt tévtanait is ; mert ez csak féligmeddig igaz. Nem keresz­tyéni szellemmel olvassa az illyen az élelköny­vet, és nem ugy, mint ezt az egyházi atyák, jele­sen : Chrysostomus, Ambrosius, Hieronymus és Lactantius parancsolják. Ezek ugy tekintik a' szent könyveket, mint napórát, melly eligazít, mint erdőt, mellynek fáiból alkalmas házat építhe­tünk, mint gyógyszertárt, szellemi élésházat, tisz­taforrást, lámpát, melly tői a' gyanús személyek és tolvajok messzefutnak, és mint mérleget, melly megmondja, tévtan-e valami, vagy üdvre vezető tudomány ? És itt van már helye adatokkal tanúsítnunk, melly igen elváltozott hitfeleink erkölcse a' miatt, hogy ezen üdvforrást egy század óta gyérebben használjuk; és életrendünk mi nagyon különbö­zik nagy atyáink erkölcsétől, kik házikincsnek is­merve a' szent könyveket, ezeket szorgalmasab­ban olvasták családjuk előtt. Van kezemben egy némethoni orvosnak, Brüekmannak, munkája, 4 j a' ki egy századdal ezelőtt utazott honunkban. Mellőzve most azt, mit ezen tudós beszél hitfe­leink nyomott helyzetéről — „kik, noha itt leg­számosabbak, mégis a' r. katholikus papoknak adóznak, ezeknek miséin megjelenni, szent mene­teiket kisérni, a' szentek és szobraik előtt térdet hajtani kényszeríttetnek :" — csak azt említem, mi czélomra tartozik, hogy ,,a' helvét-hitvallá­suaknál a' legszigorúbb egyházi fenyíték divatoz­ván, ezek igen vallásosak,— a* nemes hölgyeknek a' tánczot meg nem engedik, ugy Ítélve, hogy ezen izgalom módnélkül káros a' tiszta erkölcs­nek; nemesek özvegyet nőül el nem vesznek, 'stb.. Melly gyakorlatnak aztán, teszi hozzá, ezen üd­vös sikere van, hogy bár a' magyar nemes höl­gyek a' legékesb-alakuak, mégis köztük ollyan* ki Dina vétkével volna szeplősítve, egy sem ta­láltatik , a' férfiak magok tánczolnak, fölemelve karjaikat, 'stb." Miket Bruckman, magyar hitsorsosaink er­kölcse tisztaságáról tanúsít, épen azt mondja, Goure/f Sándor,5 ) orosz statustanácsos, az angol föegyháziak erkölcséről, kiknél az egyházi fenyí­ték még ma is szigorral gyakoroltatik. Ezen sta-s) Pius nescio, igy szól ö, in scriptara sacra, quam intelligo. 4) Memorabilia Hungarica : epist. XCIX. Wolffenbüttel 1740. 5) Recherches lur les infans illegitimes trouvees, etc. 1830..

Next

/
Thumbnails
Contents