Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-07 / 10. szám

lusféríi olly irányból utazta be csaknem egész Európát, hogy a" lelenczházakról kimerítő ismeretet szerezzen magának. Érdekes azon párvonal,melylyet London ós Paris között állít fel. ,,Midőn, úgymond, Londonban, melly 1,200,OOOnyi népességű, öt év alatt. 1819—1823, csupán 151 le lencz-gyermeket találtak, és ezeket is az itt találtató 44 dologházba vitték fölnevelés végett : ugyanakkor, a' jóval kisebb népességű, de coelibatariusokban annál gazdagabb Párisban, említett években 25,277 talált gyermeket vittek be a" lelenczházakba, kik mindnyájan az állodalom költségén neveltetnek fel." Én most korán sem akarok illyen gyűlöletes párvonalt húzni régibb és jelen egyházi rendszerűnk között, noha adataim nekem is vannak : csak azt nyilvánítom, hogy az öskeresztyénségben divatozott, és bibliai parancsokon alapult egyházi fenyítéknek nálunk elhanyatlásából számtalan bajok folynak. Tudom én,hogy hitnek és erkölcsnek minden külkényszeren fölül kell állani, és ezeknek az önképzésből kell kifejleni, csupán az oktatás és példaadás által; azt is tudom, hogy az egyházi átok és hitnyomozás minő rémdolgokat szült, — mellyek együl egyig a' túlzó egyházi fenyíték kinövései: de azt is jól tudom, hogy a' tiszta erkölcs, a' jóban még meg nem erösödötteknél, feddés, dorgálás és fenyítés nélkül meg nem szilárdulhat; és bár a' nagyobb kihágásokat megbünteti a' polgári tisztviselő : ámde vannak egyházi bűnök is, miknek megfenyítóse annál szükségesb, minél inkább elkerülik a polgári hatóság ügyelmét; és polgári hatóságokat illetőleg, annál ártatlanabb, minél bizonyosb az, hogy nálunk a' fenyítéket nem csupán a' lelkész, hanem az egyházi tanács gyakorlotta, ós távol vala attól, hogy polgári életre ható büntetésekkel fenyítsen. Innen az anepachi főzsinat, Bajorhonban, czélirányosnak tartotta a' presbyteriumok felállítását. Berekesztem kissé terjedelmes értekezésemet egy szükséges figyelmeztetéssel, mellyet a' túlzó rationalistákhoz intézek, a' biblia tekintélye mellett. Üdvösen használta az ó kor a biblia olvasását és tanulmányát : de még nagyobb szüksége van erre az új kornak. Mert, bár ma elismerjük és valljuk, hogy a' tiszta keresztyén vallás nem egyéb, mint történelmi alapra épített, de a' zsidó salaktól, Jézus által fölségesen megtisztított, örök észalapra rakott, és ennélfogva egyetemesen érvényes világvallás : de kérdjük, hogy ezen hit és alapnézet jogosít-e bennünket arra, hogy a' bibliától, mint bizonyos kor és hely szüleményétől, elforduljunk, és csak azt tartsuk keresztyénjségnek, mi saját idealismusunkkal egybehangzik? Hiszen, igaz az, hogy jövendöléseknek és csodáknak , mikkel teljes a' biblia, ránk nézve ma már nem lehet olly ereje, minő vala ollya^okra, kik azokat és teljesedésöket látták; igaz, hogy Tannak észjogok, miket az iskolai dialektika és az ezen épült tolmácslat soha rabigába nem verhet; sőt nekünk evangyeliomiaknak azon kell lennünk, hogy az észjogok örök épségben álljanak : ámde a' biblia tekintélyét sincs jogunk elvetni, és azokét, kik közelebb élve a' keresztyénség kezdetéhez, az Isten országa keletkezését tisztább fényben látták. Illő-e, hogy mi, míg kiskorúak levén, e' szent forrásból merítettünk, most ezt élővíznek lenni el ne ismerjük? és elbízva magunkat a' korphilosophiák által, meglehet, elferdített eszünkben, előkelő közönynyel tekintgessünk a* bölcseség ezen élőforrására? illő-e, hogy ennek főtartalmát, a* Messiás történeteit, ugy tekintsük, mint egyéb világeseményt, és ezt naturalisáljuk ? holott a' keresztyénség hőse, az emberiség évkönyveiben egyetlen és párnélküli, mint ollyan, kiben a' tudomány és élet hármoniája legkitűnőbben megdicsőült. Igaz, hogy a' biblia teljes anthropomorphismussal, és minket alig kötelezhet valaki arra, hogy ollyasmit higyünk, mit eszünk valamelly törvénye alá nem sorolhatunk; ollyat tartsunk isteninek, mit lelkiösmeretünk és belgyőződésünk nem szentesít : ámde itt kérdjük, hogy az ész ítélőszéke olly szilárdul áll-e már, hogy a' hit dolgában is illetékes bíró lehetne? és nincsenek-e események, minő például, a'Jézus feltámadása, mellyek fensöbb forumúak, semhogy az ész bírálata alá tartoznának, mivel mellettök szól a' keresztyénség diadalmas elterjedése? Végül, kérdjük, hogy tiszta eszméinkkel és morálunkkal elérjük-e czólunkat az érzéki népnél? melly nem csupán tanulni, de látni és képzelni is akar. Elég-e, ha ezt mondjuk, hogy : magunk vagyunk önmegváltónk, az igazság keresése és az erény által; hogy szivünkben van egünk és poklunk ? Igy valóban szónoklataink mindig szárazabbak, egyházaink üresebbek , híveink szive hidegebb, elméje mindig borultabb leend. Ezek lennének immár, biblia használatát illetőleg, óhajtásaim : I. Adjatok újra bibliát a' nép kezébe, de nemj ugy, mint eddig. Szükséges leend elsőben szem-' lét tartanunk eddigi fordításaink felett; mivel ezek, bár igen becses maradványok, mégis sok helytt olly foltmüvek, mellyekben a' fordítók, körülírásokkal élve, saját nézeteiket és tanaikat adák az eredetiek helyett. Én itt helyeslem derék Székácsunk elv él, Wm' homályosb helyeken betűszerinti magyarítást ajánl. Én is igy értek; *s pedig azért, mert a' világosítás érdekénél van még fensöbb érdek; és ez? a' hü másolat; ezt igényli olly könyv, melly hit- és életvezérünk. II. Ne adjatok egész bibliát mindenkinek; ha-|| nem ebből mindenik néposztálynak, kornak ós nemnek csak azt nyújtsátok, mi sajátlag neki íratott. Mivel, nem tagadhatni, hogy a1

teljes szent írásban vannak helyek,]

) mellyek még a' kegyes ») Pl. 1 Mos. 19 : v. 30-38. a' 22-ik, 34, 35. 38-ik részek pedig egészen.