Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 6. szám. Ötödik évi folyamat. Febr. 8. 1846. Je ífaime pas les explications personnelles , et cepend»ntje me sens forcé d eu donner quelquesnoes. Je tácherai de le fairé simplement, et en peu de mott. G a s p a r i n. TARTALOM: Egyházi coordinatio. IV. Székács. — Kell-e úrvacsorál adni a1

kóroknak? Szenczi Fördös Lajos. — Gyűlések. Zulai esperesség. S tel ezer P. A1

tatai S t e 11 n e r J. után S. J. — Kül- és belföldi irodalom. —Iskola-ügy.— Kül- és belföldi közlemények Egyházi coordinatio. IV. Az 1845-ki egyetemes gyűlés 5-dik pontja alatt mélt. Szirmay A. úr elnöklete alatt az egyházi coordinatio tárgyában egy választmány neveztetett ki, melly a" jegyzőkönyv szerint az tárgyban ez előtt több évekkel készített dolgozatok nyomán a? fenérintett emlékiratot (a1

tiszántúliakét) 's más e' tárgyban írt magány értekezéseket is használva, készítsen javaslatot 's terjeszsze jövő közgyűlés elébe.l

í Ezen tisztelt választmányhoz nekem egy pár nagyon alázata es nagyon szivem mélyéből fakadt kérelmem volna. — Az első az: Tessék a' választmány minden egyes tagjának meggyőződni a' felöl, hogy kezeikbe a'magyarhoni evangyélmi egyháznak a' jelenben, legfontosabb ügye van letéve, mellynek szerencsés megoldásától egyházunk kebelében a' béke, rend, bizodalom, ezeknek nyomán pedig Isten országának örvendetes terjedése függ. — A' második az: Hogy e' meggyőződéstől vezéreltetve, üljenek össze minél előbb 's a' rájok bizott tárgynak alapos kidolgozásáról idején gondoskodjanak, mert ha ezt nem teszik, a' história fel nem mentheti őket azon vád alól, hogy midőn az egyház kebelében siralmasan uralkodó béke-, rend-és bizalomhiány megszüntetésének eszköze kezeikbe tétetett, kötelességüket megtenni elmulaszták. — A'harmadik az: Hogy keblök ismert tisztasága szerint még a' legkényesebb kérdések taglalásába is határozottan bocsátkozzanak be, 's véleményöket ugy fejezzék ki, hogy a' gyűlések kész indítványt leljenek fel bennök. De ha aztán a' választmány épen olly szorgalommal járand el megbízatásában, mint az 1824-ki küldöttség, mit hiszünk is és remélünk is; bekövetkezvén a' gyűlés, „majd ha ember kell a' gátra, ne maradjon senki hátra !" Mert hiszen ott keresendő a' baj, hogy nemzetünk közös hibája, sok szó, kevés telt, sok terv 's kevés kivitel, a'mi hibánk is. Melly hibához még azon megbocsáthatlan szűkkeblűség járul, hogy mindenütt becses személykénkkel állunk elö, mellynek feláldozzuk gyakran a' közjót is. Ezen themáról ép olly igazán mint siralmasan lehetne Írnunk 's bebizonyítanunk, hogy a? magyarhoni protestanlismus egyetemes ügyei, kevés kivétellel mindig, vagy személyes, vagy helyzeti, vagy egy töredék magán érdekein szenvedtek hajótörést. I3e lehetne bizonyítani, hogy kivévén az üldözések korát, hol a* lángba borult közösház oltásában egyek valánk, — az egység azon mértékben fogyott közlünk, a* mellyben az üldözések szűntek 's a' hazai törvények legyezgetni kezdtek. — Az utolsó évek az illy egyenetlenség no továbbját tükrözteték elönkbe. De tán ezek is szükségesek valának, hogy a' legszentebb kötelékek bomlásnak indultában ismernök meg a' gondviselés mutató ujját 's azon kötelességet, hogy kibontakozva szük helyzetünk igényei közöl, azokról gondoskodnánk, mik az egésznek javát volnának képesek maradólag biztosítani. Az unió kérdése, a' gyámintézet és ez a* coordinatio maga kétségen kivül helyezik, hogy a* legmagasztosb eszmét is olly egyházban, mellyben rend, összefüggő szerkezet, az ügyek tárgyalása körül rendszeres lánczolat és így közszellem is, nincsenek, életbe léptetni teljes lehetetlen. Azt mondom ma öt évvel később, mit öt év előtt mondtam, hogy az uniónak legelső stadiuma, a" két egyház igazgatásának ugyanazon evangyélmi — képviseleti összevágó rendszer szerinti elrendezése, 's ha lehet, egy közös gyűlésben (zsinat?) összeolvasztása. E' nézetet nem akarjuk testvéreinkre rátolni, — de az ágostai egyházban azt sürgetni annál szentebb kötelességünk, minél ünnepélyesebben volt az százszor kifejezve gyűléseinken, minél több szellemi erő pazaroltatott ei annak életbe léptetésében, minél régiebb a' terv, minél több az elhanyagolt éveknek sora, mellyekről sokan, a' tisztes Schedius bizonyosan, elmondhatnák Tacitussal. Pauci ut ita dixerim, non modo aliorum, sed etiam nostri superstites sumus; exemplis e média vita tot annis, quibus juvenes