Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

ad senectutem, senes prope ad ipsos exactae actatis terminos, per silcntium venimus. 'S meglehet, hogy midőn e* tárgyról szóltomban keserűség árnyéka követi szózatom menetét, az elhunyt dicsők emlékezete, az élő dicsők aggodalmai, vegyílnek borút derűim közé. Meglehet, hogy e' keserűség itt-ott talán sérelemmel határos, a' nélkül, hogy az szándékomban feküdnék. De nem tehetek róla, ha midőn Prónay S., Géczy, Lissovényi után, a' sír réve felé látom evezni legdicsőbbjeinket,kik egyházukért áldozni tudtanak, a' jelenben nem igen lelek férfiakat, ki«röl elmondhatnék, hogy bennök a' dicsők kipótolva vannak. Nem tehetek róla, hogy bánat száll lelkembe, midőn ha pörlekedni, vitázni kell, száz nyelv mozog 's kétszáz ajak habzik 's négy száz kéz-láb izmai rángatóznak; ha pedig dolgozni, kivinni, izzadni, az akadályokkal víni kell, akkor ilP a' berek, nád a' kert, — a' t. cz. urak szélnek erednek 's csak akkor jőnek ismét össze, ha pörlekedni 's azokat, kik a' kivitelt eozközölni nem bírják, gyanúsítni, korholni, vádolni lehet. — Nem tehetek róla, ha elkomorul kedvem, midőn látom, hogy ez egyháznak egy gr. Gasparinja nincs. De hogy ne isboszonkodjékaz ember, midőn azon urak, kiket a1

mondottak illetnek, e' sorok olvasásánál azt kérdezik: Ki az a' gróf Casparin? — Danischmend! Wer war denn der König Dagobert? De hagyjuk ezt! Csak annyit akartam mondani, hogy ha a' választmány beadja munkálatát, „ne maradjon senki hátra, ha majd ember kell a' gátra !" Ne maradjanak hátra a' püspök, esperes és felügyelő urak. De kezdjük mindjárt a' főnél. Ne maradjon hátra, a' legfőbb felügyelő úr. Ö nem maradt hátra midőn az országgyűlésen az egyház jogaiért férfiasan víni, midőn az iskolai rendszert éleibe léptet ni kellett. Hála neki ezekért 's tisztelet ! De ha szabad alázatos kérelem gyanánt figyelmébe ajánlani egy körülményt, arra kérnénk, hogy egy esztendőben egyszer, addig maradjon köztünk, mig elmondhatja jó lelkismerettel, hogy az egyetemes gyűlésből nem maradt hátra de csak egy ügy is, mellyet el nem végzett, el nem végzettünk volna. — Ugyanez áll a'püspök és kerületi felügyelő urakról is. A' dunántúli püspök, az én szeretett mesterem tisztes képét, nyolcz év lefolyta alatt, csak egyszer látók Pesten. A' többiek is ingadozni kezdtek, 's a' tiszántúli ősz Nestor már háromszor hiányzott. Már nem bánom, üssetek, de hallgassatok meg! Krisztus U-runkra Jeruzsálemben halál várt és még is elment oda, hogy bizonyságot tegyen az igazság felöl. Luther Wormsba elment, noha Husz és Kosztnitz felvillantak emlékezetében. Minél nagyobb a* zavar az egyházban, annál sürgetőbb kötelessége a' főpásztoroknak, helyt állani, hol helyt állani kell, 's én nem ismerek sérelmet, melly őket ezen kötelesség alul felmenthetné. A* dunántúli felügyelő urat, ha jól emlékezem, egyszer láttuk, pedig tapasztalásokban annyira gazdag lelkére mi gyakran rászorulnánk. A' |liszai felügyelő urat inkább csak egyik fiában ismerem, kitől egyszer azon gondolattal: Boldog a' méh, melly hordott tégedet! 's ezen szavakkal búcsúztam: Kérje meg édes atyját, hogy szorgalmasabban járjon el az egyetemes gyűlésre. — No de hagyjuk ezt! Csak azt akartam mondani: Hogyha ember kell a'gátra, ne maradjon senki hátra! — 'S ezt nem mondhatom elég gyakran 's elég hangosan , mert ha jól emlékezem, tán épen azon egyetemes gyűlésen, mellynek elején, a' terembe nem térvén, a' templomba menénk, legvégül a' főfelügyelő, a* bányai és dunáninneni kerületi felügyelő és a' jegyző urakon kivül mindössze hatan tevők az egyetemes gyűlést. Össze pedig semmit nem hordnak vala, hanem egymást lehordják vala 's aztán magokat elhordják vala. — 'S most menjünk tovább. Az 1824-ki választmány munkálata fonalának végére csomó gyanánt e' szavakat kötötte: „A* választmány ugy vélekedik , hogy jóllehet ezen tervet előbb a' kerületekkel kell közölni, az egyetemes gyűlés és tanácsszék rendezése mindjárt eszközöltethetik, részint azért, minthogy e' rendezet egyenesen az egyetemes gyűlés feladata, részint pedig azért, hogy a' szükség további halogatást ne szenvedjen 's a' példaadás által egyszersmind a' többi gyűlések rendezete is nagyobb sikerrel eszközöltethessék." 'S aztán mért ne valljuk meg, mit tagadnunk ugy sem lehet, hogy ezen csomónak megoldásával lesz szükség az egyházi szerkezet javítását kezdenünk. Ezt elismerte az 1824 diki választmány, a1

tiszai kerület szinte ezt sürgette tán már három izben is, a' bányai megint csak ezt kívánta. E' szerint ha a' közohajlást szándékosan nem hallani nem akarjuk, az 1815-dik választmánynak azon bevezető megjegyzéssel kell kezdenie munkálatát, hogy különböztessük meg az egyetemes gyűlés rendezését az egész egyház coordinatiójátórs szóljunk 1-szer amarról, aztán 2-or emerről. No hát szóljunk! Boldogult Lissovényitöl azt kérdeztem egykor: mi lehet oka, hogy az egyet, gyűlés rendezésébe, annyi sürgetés után is, be nem vágunk? Köztünk maradjon a1

szó, válaszolt a' lelkes férfiú, mivel az elnöki kérdéstől fázunk. Minek folytában fejtegette aztán a' nehézségeket, reám nézve, mint átalában, ugy ezúttal is tanuságosan. De én aztán így kezd'em azóta okoskodni: Uram Isten! hát végre is nyer-e az egyház az által, ha valami felelt okvetlenül tisztába kellene ugyan jőnie, de minthogy e' tisztába jöveteltől fázik, tehát nem jő vele tisztába, hanem fázik? Isten bocsássa meg bűnömet, de én ugyan nem szeretek fázni, sőt didergőkkel sem szeretek mulatni, különben ugy rám ragadhat a' fázás, mint az ásítozás. Mind a' keltő ragadós nyavalya. No de