Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-20 / 51. szám

Erre egy jogtanító, ki eredetileg ref, hitvalláshoz tartozik 's ahoz, ámbár őszinte barátja az uniónak, bensőleg ragaszkodik még, fájdalmát nyilvánítá, hogy a' javaslat ellenei által mindig csak a' luth. egyházat 's az Augustanát hallá dicsértetni, 's csaknem föl keli tennie, miszerint a' reformátusokat épen csak kegyből fogadák be 's föltételül az ág. hitv. szabhatják eleinkbe. Ennek szónok egyháza becse benső érzetével ellenmondott; egyháza, ugy mond, áttértekor az unióra nemcsak vett, hanem adott is; szép javakul magával hozá tudományát és szerkezetét, ez okból nem vettetheti meg magát. De midőn állíttatik, hogy az ág. hitv. egyetemes hitvallása az ev. egyháznak 's reformátusoké is 's annak vallásán nyugszik emezek jogalapja : ugy ennek határzottan ellen kell mondania, mit azután történettanilag, különösen a* brandenburgi hgek 's követeik nyilatkozataiból a' westphaliai békekötéskor, valamint utóbb a' regensburgi országgyűlésen , bebizonyíta. S igy hozzáállott ugyan a* javaslathoz, de szivéből ohajtá, miszerint az segítse az uniót conservativvé, nem pedig elnyelővé tenni. Végre a' választmány egyik papi tagja, leginkább földiéi által a'javaslat ellen irányzott megtámadások tekintetéből, indokolá hozzájárulását a' javaslathoz, mennyiben ő is az az ellen emelt gyanúsítások irányában, mint ha az el akarná törleszteni a' symbolumokat vagy meggyöngíteni *s meghigítani az ev. tanfogalmat, legmegnyugtatóbb biztosításokat ada , mellyeket azonban némi változtatások- *s hozzáadásokkal, miket javasla, síévszerint azon kifejezést illetőleg, hogy az ordinatioformulában „határozatlan" viszony a'symholumokhoz veendő , megerősíteni törekvék. Azonban referens mindjárt megjegyzé, mi fogárdtalan összefüggésben e' kifejezés, igy a' változtatást visszautasítá. Miután igy a1

gyűlés 6 ülésben a' referenst és correferenst, aztán még 25 szónokot az elsőnek különféle válaszaival kihallgatott: 23-dik ülésben az elnök ismétlé a' beszédekben kifejtett gondolatok tartalmát 's e'beszéd, világossága- és alaposságával, olvasóinknak is megkönnyítendi az eddigi tanácskozások tisztább átnézetét. Mintegy következőleg szólt: Jelen javaslat a' papok ordinatiokori meghiteltetését tárgyazza 's itt azonnal két szempont adja magát elö: vájjon általában illyen ordinatiokori hiteltetés történjék-e 's mikép legyen az közelebbről elrendezendő? A' választmánymindkét tekintetben javaslatokat tön és szónokok léptek föl e'javaslatok mellett és ellen, kiknek nyilatkozatai ugy összesítendök, hogy maga a' választmányi javaslat mindig középpontot képezzen. A' szerint 4 kérdést tehetni föl: 1) történjék-e ordinatiokor hiteltetés? 2) minő tartalma; 3) minő alakja; 3) minő joghatásai legyenek annak? Az 1., 3., 4. p. alattiak nagyon összefüggnek egymással, de a' 2. egészen el van különítve. Amazok tehát a1

tartalomismétlésben, valamint a' vitatkozásokban összefoglaltatandnak 's emez egyedül tárgyalandó; mert amazok a' hatósághoz tartoznak, ez követelheti, hogy esketés történjék, aztán ennek alakját 's joghatásait határozhatja meg; de az, mire kell hiteltetni, közös tan és igy szellemi valami *s itt a' hatóság Plusvagy Minusról egyedül nem határozhat. — A' választmány immár azon nézetben van, hogy hiteltetés történjék 's ez ellen e' gyülekezetben tulajdonkép egy szózat sem emelkedék; maga a' correferens is akarja azt. Itt szó van, igy következtetünk, hivatal elvállalásáról; minden hivatal már magában véve meghiteltetések compendiarius egysége és igy magában a' hivatal elvállalásában meghiteltetés fekszik. — A' meghiteltetésröl különféle formák gondolhatók; de mielőtt azokról vitatkozás történnék, a' dolog természetét 's az illetőket kell szemügyre vennünk. Itt szóban forog a' meghiteltetendö, a' község, híjon bár ez közvetlenül vagy patrónus által, és egyh.hatóság, melly a1

meghívást megerősíti. Ki van emelve, hogy mindnyája ezen illetőknek szabad erkölcsi viszonyban áll egymáshoz: hogy ki sem kényszeríttethetik lelkismerete ellen. A' papnak soha nem szabad olly helyzetbe jöni, hogy meggyőződése ellen tanítson, sem tovafejlödése elölt, sem annak folyama alatt; de a' község is kívánhatja, hogy az üdvigazságok ugy adassanak neki elö, miként azokat az egyház elismeri 's miként azok abban élnek; biztosítania kell meggyőződését, hogy papja az Istennek egyházi igéjét prédikálja; végre az egyházi hatóságnak arról kell gondoskodnia, hogy a' pap erkölcsi szabadsága ne korlátoltassék, de a' községnek is Isten igéje prédikáltassák : neki sincs tehát közönös, hanem egészen positiv állása; föltéve, hogy valamelly község egészen elvadulna 's papot, az ö értelmében akarna, az egyházhatóság köteles gátolni, hogy az üdvigazságok kincse ne koczkáztassék. — Most már különség van ordinatio és voeatio közt: amaz valamelly hivatalviselésre ad képességet általában, emez meghatározott hivatalra; ordinatiónál csak a' pap keres valamit az egyháznál, ezért mondja ez: meg kell győződnöm, hogy a* tant az egyház értelmében akarod tanítani, magamat tehát hitvallásodról valamikép biztosítanom; puszta elöreföltevés tehát nem elegendő; ha az ordinálandó némán és merevenen állna az ordinátor előtt, az az egyháznak semmi biztosítékot nem adna; az egyházhatóság egészen közönös volna, ha mondani akarná, én biztosítékot szereztem magamnak ; elibe terjesztém kötelességeit *s az eltérés következményeit; ezt a' választmány sem akarja 's ez okból határozott nyilatkozatot kiván az ordinálandótól. Másként van, midőn valaki hivatik; ekkor nem mindig a' pap keresi a' hivatalt; ezt ollyan nyerte el tán, ki magát nem