Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

egyház hiánya, a' hittani hypersthenia, az egyházi asthenia teszik, olly állapotban van, a1

mellyben félő, hogy mindig iskolává válhatik, mig egyházzá teljes mértékben még soha sem lön. Ha a' keresztyénség eredeti lényegénél fogva nem egyéb, mint csak tan, és czélja tanfogalmaknak kifejtése volna: úgy itt el volna érve a' magassági pont; de minthogy az valami nagyobb és terjedelmesebb, t. i.minden irányban munkásságot bizonyító és közösségen alapuló élet az Istenben: el kell ismernünk, hogy amaz állapotban lényeges hiány rejlik, melly csak önállóbb egyházi élet— organismus kiegészítő kiképzése, és az egyháztéreni alaposabb haladás által hárittathatik el.Nem az a' hiba, hogy nekünk németeknek gazdag hittanunk van: hanem a' hiba az, hogy nincs egyszersmind nem kevésbbé életteljes, a' legnemesb erőket egyenlőn vonzó, és szabadon működtető, önállásos méltóságú és nagyszerű öszhatással biró egyházunk, olly egyházunk, mellyből élő hittan növekednék ki, 's ismét örvendetesen növekednék bele, de melly képes is volna, az olly hittani , vagy nem hittani benyomások ellen, mellyek egyenesen lényege vagy alapelvei ellen irányozvák, önerejéből és rendes uton védekezni. Az egyes tartományi egyházak és átalában a1

német evang. egyház életének hiányait illetőleg így nyilatkozik: Az egyes egyházakban sokszorosan hiányzik még az élénk községi élet, az egyházi szellem teljes ereje, az evangyéliom örvendeztető és hathatós hirdetése , olly rendelkezések és intézkedések, mellyek az ujonan keletkezett tetemesb szükségnek elegendökép megfelelhetnének; és ha több helyeken pártokat és felekezeteket feltűnni 's növekedni látunk, azokat bizonyosan részint azon körülménynek tulajdoníthatjuk, miszerint még az egyházon belől teljes kielégítés nem található, de minden esetre bennök azon jelekre ismerünk, mellyek az egyetemes élet beteges állapotjára mutatnak. Azon viszony pedig, mellyben a' tartományi egyházak a' német ev. egyetemes egyház ideájához állanak, épen nemi kielégítő; itt nem csak, hogy minden tettleges, törvényesen elrendelt összeköttetés felbontva van, hanem még az eszméleti egység és a' szabad öszhangzás is hiányzanak; csaknem minden egyes tartományi egyház, a' másik tökéletes mellöztével, saját alkotmány formával, saját kathekismussal, énekes könyvvel és liturgiával bir; sőt az isteni tisztelet körüli legfontosabb cselekmények is, mint a' keresztelés és úrvacsora, nem egyenlően vitetnek végbe; és még eddig csak igazán buzgó törekvés sem mutatkozott ezen visszás állapot elhárítására 's nagyobb egység eszközlésére. A1

mondottakból ered szerző szerint, a' meszsze kiterjedt elégületlenség érzete , és egyházi életünk javítása 's átalakítása végeit leendő) fontos lépésnek általánosan érzett szüksége. „Ha csak minden jelek nem csalnak, jelenleg egyike következett be azon nagy kritikus időpontoknak, hol az egyház vagy elhalásnak és feloszlásnak indúl, vagy egy ujjá születésnek és kifejlődésnek megy ellenébe; és ez, azokra nézve, kik az emberi ügyeket a' legfőbb igazgató után kormányozzák, azon komoly kötelességet szüli, hogy a' mennyiben rajtok áll, azt, a' mi valóban káros, eltávolítani, és az alapos és méltányos kivánatokat teljesíteni igyekezzenek, nehogy ezen kivánatok méltánytalan követeléssé fajuljanak, és az, minek a* szükség következtében létre jőni kell, legyen egészséges magzat, ne pedig kínos küzdelmek és görcsök közt született torzalak." így végződik az iratka első szakasza. 2) Ezen második szakaszban Ullmann kimerítőbben adja elő gondolatait Mi segítsen tehát a* sürgető szükségeken ? — A* tudomány maga ezt tenni nem képes. Az életen csak élet által lehet segíteni. Itt az álladalom és az egyház jönek tekintetbe. Az álladalom segíthet-e vagy ennek feje? Ez egyedül, vagy csak jobbadán is, nem segíthet. De beszéljen itt a* sz. maga. „Innen egyedül vagy csak jobbadán is, még akkor sem jöhetne segély, ha az álladalomnak a' keresztyén műveltség legőszintébb érdekében feküdnék, és ennek feje, mint legkegyesebb 's legbölcsebb egyéniség, tiszteltetnék is. Korántsem akarnók mi az egyházat az álladalomtól elszakítani, vagy az álladalmat tisztán negatív felügyelés! jogra szorítani: sőt inkább az álladalom és egyháznak életteljes összefüggése már magában az egység és egyetemes nemzeti élet eszméjében nemcsak átalában benne van, hanem még különösen német egyházunk egész kifejlésében is olly mélyen gyökerezik, és annak békés 's szilárd tovább fejlődésére nézvo olly lényeges, hogy itt a* végképeni 's minket szerleoszlással 's zavarral fenyegető elszakítás csak valóságos szerencsétlenségnek volna tekinthető. De ép olly kevéssé szabad felednünk, hogy itt különböző hatáskörökről van szó, mellyeket, ha mindeneken tisztán és sikeresen akarunk működni, összezavarnunk nem szabad. Ha a' kor egy részről azon öntudathoz jutott, miszerint az álladalom nem csupán rendőri és kényszerítő intézet, hanem, hogy szellemi, erkölcsi, sőt vallási érdekei is vannak: ugy más részről nem kevésbbé határozottan nyilatkozik a' vallás és egyház önállásos jelentőségének kivánata is. Az álladalom az erkölcsi és vallásos érdekeket maga közvetlenül nem kezelheti; a' vallásos oktatás és erkölcsi kiképzés munkáját maga nem űzheti: a' megváltás és megszentelés erejét nem igazgathatja; hanem vallásos erkölcsi érdekét annak rende szerint csak az által igazolhatja, hogy az e' végre fenálló intézetet és községet védi és ápolja, hogy azt olly karba helyezi, mellynélfogva teljes erejét saját természete törvényei