Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

szerint fejtheti ki; miért aztán ez (az egyház) viszont, szabad munkássága által eszközli számára azt, mire annak (az álladalomnak) a1

nélkül, hogy azt maga létesíthetné, legbensőbb lényegére nézve szüksége van, és pedig annál biztosabban eszközli, minél kevésbbé kényszeríti arra, minél inkább bánik vele ugy, mint társával és segédével. Ha az álladalom, vagy a' fejedelem, mint annak feje, maga akar az egyház helyébe lépni, és közvetlenül egyházilag működni, ez a' keresztyén és egyetemes műveltség jelen állásában azonnal túlhágás, és a' vallási szabadság csonkítása gyanánt tekintetik, 's megnyugtatás és kielégítés helyett mulhatlanul csak nagyobb ingerültséget és zavart szül. Sőt még ha az álladalom bizonyos esetekben ugyanazt tenné is, a' mit maga az egyház fogott volna tenni, különbözöleg fogatnék fel, 's különböző hatást idézne elő. A' mit az egyház — természetesen jó szerkezetű — a' vallás körében cselekszik, az természetszerű, önkényt választott és magamagában érvényes,—az pedig, a' mit az álladalom tesz, kívülről jövő, idegenszerű, ellenhatásra ingerlő valami. A' kinek ezen szavak keményeknek tetszenének (minthogy valóban ollyanok is volnának, ha azon hatáskörök , mellyekben az egyház mint egyház, és a' fejdelem mint summus episcopus működnek, szorosan elkülönözve nem volnának) az hallgassa tovább szerzőt: „Ámbár tehát az álladalom, illetőleg a' fejedelem, e' részben közvetlenül semmit nem tehet, tehet mégis valami nagyot, jelen pillanatban valóban elhatározót: azon állásba teheti az egyházat, hogy ez maga működjék 5 és ha az Úr áldását adja hozzá, segítsen maga magán ; szabad tért és eszközöket nyújthat az egyháznak, miszerint saját legbensőbb életét kijelenthesse, a* benne lakozó szellemből megujulva lépjen elő, magát maga által idomíthassa. — E' részben bizalommal ragadjuk meg, mint örvendeztető előjelet és zálogot, azon nyilatkozatot, melly ujabb időkben felsőbb helyről ismételve tétetett, és csak nem rég királyi ajkakról ünnepélyesen származott, hogy az egyház üdve és ujjá-élesztése, egyedül az egyháztól és az egyház által eszközölhető és eszközlendő, és ebben olly elvet látunk, melly illöleg keresztül vive, mind a' jelenre, mind a'jövőre a' legmélyebb hatással leend. Valóban is csak az, mi valamelly községnek saját szelleméből fejlődött ki, tekintethetik annak tiszta élet-terméke gyanánt, és csak az igy szülemlett termék képes ismét természetszerűen elősegítőleg hatni vissza annak életére. Ha ez igy áll, és ha egyszersmind Némethonban az evang. egyháznak kicsinyben vagy nagyban helyzete ollyan, miszerint önállóbb és magasabb kifejlődés ösvényére, nagyméltóságú védurai és pártfogói segedelme nélkül nem léphet : ugy valóban annak, mit az azok nagy lel— küségétől vár ós esdve kér, az egyház legközelebb jövendőjére végetlenül nyomosnak kell lennie". Ha hát az egyháznak magának kell működnie, ez csak ugy történhetik meg, ha az egyes tartományi egyházon belől, minden érett 's önálló gyülekezeti tagok az egyház működésében törvényesen kiszabott részt vesznek, és ha az egyes tartományi egyházaknak eddig egészen elkülönített működési köreik egymással olly érintkezésbe tétetnek, hogy szabad öszhangzás által, közös rendelkezéseket és intézkedéseket hozhatnak. a) Az egyes tartományi egyházak közösségi élete. Az evang. egyház szerkezetében két alapelem van: consistorialis és presbyterialis. A' Consistorialis szerkezet. Mint gyümölcse azon helyzetnek, mellyet az evang. fejedelmek tartományi egyházaik irányában foglalnak el, 's melly, mint a" reformatio korának viszonyaiból szülemlett szükség, érvényességgel bir, „legfensöbb folyamodásban (höchster Instanz) az egyház és állomány összetartozását és élénk egymásba forródását fejezi ki, és ezen két élethatalom felbomlása ellen hathatós ótalom, melly az által, hogy benne valóságos teljes hatalmusággal felruházott végrehajtó hatalom áll fen, az egyh. rendelvényeinek és törvényeinek kellő hatást biztosít; melly a» fejedelemnek szilárd kormányzat és egybefüggő vezérlet jótéteményét ollyképen nyújtja, miként ezt nagyban a' gyülekezetből előtermő szabadon választott és sebesen változó orgánumoktól várni nem lehet, — melly szóval, az egyh.ban a' rendnek és állandóságnak nélkülözhetlen erejét tartja fen6

'.—Nyilatkozzanak bár a' consistorialis rendszer körül bármennyi obajtások is, az egyháznak egy józan barátja sem fogja azt az egyház állományától eltávolitni akarni. De nem kellene-e a' presbiterialis vagyis képviseleti rendszert úgy hozni kapcsolatba vele, hogy az mintegy hozzá vagy bele idomíttassék?— Erre Ullmann igy felel: „Az ilt a' mind az evang. protestantismus lényegében alapuló, mind pedig az egyházi jelenkor szükségei által sürgetett feladás, hogy ott, hol ez hiányzik, a' létezővel kellő összefüggésü, egész taglalatában nemcsak papokból, hanem a* gyülekezet hasonjogu tagjaiból is alakult egyházi orgánum hozassék be, melly egy tartományi zsinatban tehetségeinek legbefejezettebb bevégzését és kifejezését találja, és mint szabad választáson nyugvó képviselet, az egyházat ugy képviselje, hogy ez feljogosítva legyen kivánatait legfőbb védura és annak tanácsosai elébe vihetni, minden nyomosabb egyházi rendelmény feletti tanácskozásban résztvenni, az egyházi törvényhozáshoz részben járulni, és az egyházi közügyek igazgatása felett szavazattal birni. Ha az egyház csakugyan a' hívőknek közössége, minden hívőknek szükségképen kell azon lehetőséggel birniok, hogy tehetségök ós helyzetök mértéke szerint az egészbe hatólag