Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-13 / 50. szám

tviiwGis vytaivóvxMv Aóyiov, melly akkor szemei <elött lebegett. Végre még egyszer visszatért az unió fogalmára 's megujítá kivánatát, hogy az tanítva is nyilatkozzék 's azt, mi a' benne egyesült egyházak különféle hitvallásaiban közös, mondja ki; neki mindenesetre ker. alaptartalma minden symb. könyvben van, de ezen alaptartalom összefügg még azzal, mit az unió el nem ismer 's épen ezért elválasztáshoz kell nyúlnia és nyilatkoznia. De minél kevésb istenészete van még, annálinkább kell bibliailag fölfegyverkeznie. Következett szónok épen szónoknak mutatkozott 's ékesszólási alakokban terjeszkedett ki a' kérdés mibenlétére. „Az egész héti harcz," ugy mond, „az első szónok diadaldús (?) beszéde 's sí' referensnek általán olly ügyes apologiája által tetőpontra látszik jutottnak." Épen azért ö inkább az egyesítő pontra akar utalni. Az egyház mostani korát sokszor nevezik betegség korának, mit a' mostani harcz is bizonyít. Ha illyen gyülekezetben egész hétig lehet vitázni a'fölött, mit atyáink mint elvet azonnal egyhangúan elismertek volna, az bizonyára betegség jele. 'S ö korunkat mégis inkább üdülés korának akarja nevezni. Mert a' bibliai alap átalános elismerésének minő bizonyítványai valának itt is mindenfelöl hallhatók, minő vallomásai a' hitnek történtek itt! Sokan a'jelenlevők közöl visszaemlékezendnek ama bánatnapra, midőn Reinliard a' hit általi megigazulást vállá, minő elszörnyüködést fejezett ki akkoron minden istenészeti lap! Magok azon korbeli hivők, egy Lavater, egy Slilling, miként nyilatkoztak a' megigazuiásról! Mennyi sok előkelő férfi azon kor- j ból hittel kezdék 's mindig mélyebbre sülyedtek! a' hitetlenségben. Most meg van fordítva: papok, j egyetemi tanítók , statusférfiak az irás hitéhez őszintén tértek vissza; hatalmas menet van fiútól az atyához. Innen mi következik ? Először, hogy hálával az egyház ura iránt ismerjük el, a' mit ujdon eszközölt; aztán, hogy ezen ujdonalakulást ne háborítsuk, a' pillanatnyit meg ne állapítsuk. 0 visszatér képéhez; ki az üdülőt egészségesnek életrendére akarná fogni, igen fogna neki ártani; 's hasonlót tesz a' választmány. Ennek javaslatát ő elejénte örömmel üdvözlé, de közelebbről megfontolásakor mindinkább aggódék, s midőn azt mint fözsinat bizonyítványát, mint tanácsot az egyház védnökének tekinté, megijedt. Hitvallás, minő itt felállíttatik, nem néhány évre van csinálva, mélyen hat az a' jövendőbe 's épen azért méltó aggodalmat szül. Ez már is a' pártlapok Ítéleteiben bebizonyult; mindkét oldalról határozottan a1

javaslat ellen nyilatkoznak's ö is a'föegyháztóli nagy elpártolás jeléül kénytelen tekinteni, ha a'ja vaslat elfogadtalik. Mi történjék hát? Nemcsak az evangyéliomi 's átalában ker. egyházban, hanem az egész korban két párt van, két erő, mellyek egymással vínak; a' legszélsőbb határodon egy positiv 's egy negatív irány áll; amaz egyházunkon kül(?)az ullramontanismusban mutatkozik, ez mindenütt milliókban, kik a1

vallástól egészen elidegenültek 's arról már nem is beszélnek. E' harcz az egyházba is benyomult's mezőn is, mellyre kiléptünk, mutatkozik. Amaz oldalon mondják, hogy túladva a'symbolumokon, túladunk az egyházon; hogy ez erős ós eleven volt, mig hitvallásaihoz ragaszkodott; hogy ha egyszer elkezdődik az ultramontanismus elleni harcz, ezt mi a' symbolumok szilárd alapja nélkül ki nem álljuk ; hogy elállva a' symbolumoktól, az egyháztól szakadásokban a' legjobb erőket vonjuk el, mint a'skót egyházzal történt; ezért ezen oldal azt sürgeti, hogy a' symb. könyvek tartsák meg szabályozó tekintélyöket. Más oldalról ellenben mondják: merő képmutatókat akartok képezni? A* már hivatalban álló papokat tán újra akarjátok meghiteltetni s holnap már választmányt képezni, melly lesködjék a1

papokra? Az az üdülés koráróli nézet, ha semmi különséget nem teszünk a' löbbé és kevésbé felüdültek közt? Illy ellentétes mondások mutatják, mi veszélyes már most valamit megalapítani's az idő fejlődésének elibe vágni akarni; formulát keli tehát feltalálni, melly az alanyi szabadságot védeni 's a' symbolunjok szabályozó tekintélyét megőrizni képes legyen. Indítványa tehát az: a' zsinat örömmel egyezzen bele a'javaslat czéljába, hogy az alanyi szabadság ?

s egyetemes rend egyesíttessék, de nyilatkoztassa ki, miszerint a' választott utal nem helyeselheti 's formulát még meg nem határozhat. Ha ezen indítvány átalánosnak találtatik, azt ö megvallja, de épen a' mostani határozatlan korhoz határozott indítvány nem illik. Ekkor a' harmadik szónok lépett föl, ki másfél óráig irigylésre méltó folyékonysággal a'javaslat ellen beszélt, de beszéde folytában ollyan specialitásokat is, mellyek a' kérdés eldöntésére semmi nyomadékkal nem bírtak, kevert, miszerint az elnök szükségesnek találá végtére az emlékeztetést, hogy a' szónok igen érdekes és tanuságdús kitéréseivel, mellyeket más helyen gyönyörrel fogna hallgatni, kissé takarékosabb legyen Nehéz épen ezen szerfölött hosszú's gyakran szertefolyó beszédből a' magpontokat kiemelni. Állításának is az volt alapja, hogy a' választmány új hitvallásformulát akar felállítani, mit szónok a' legnagyobb nyomornak nyilvánított, mi az ev. egyházat 100 év óta ért, mennyiben az által a' régi dicső hitvallások eltörlesztetnének, mellyeknek nagy belbecsét's az egész ev. világra nézve fontosságát, mint kincsekéét, mellyekért atyáink víttak 's véreztek *), ékesszólóan rajzolá. Azután az okokat, mellyek illy vállalat mellett felhozatnak, rostálá, még pedig előbb tekintve az *) lllyenkor soha sein vételék észre, hogy atyáink nem formulázott hitvallásokért, hanem ev. hitszabadsagukért 's altalában a1

protestantismus szellemeért víttak és vérzének. Olvassuk csak Gusztáv- Adolf első manifestumát.