Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-13 / 50. szám

PROTESTÁNS IIIHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 50. szám. Ötödik évi folyamat. Dec. 13. 1846. Eleva tuum intelligere, et elevabis tuum amare. R a y m u n d. TARTALOM: Porosz zsinat. (Folyt.) —A' pesti esperességi ev. gyülekezeten fenálló gyámintézet megismertetése. Küi- és belföldi tudósítások. — Szent-lant. — Levelezés. Pirosas f'Özsiliat* (Folytatás.) A' következett (harmadik) ütést a' választmány egyik tagja nyitá meg szintolly alapos, mint ékesszóló apológiájával a' javaslatnak, először a' correferens irányában, a' hiteltetés szükségletét bebizonyítva, azután a' symbolikusok ellenében az Apostolicum- vagy Augustanára hiteltetés nehézségeit kiemelve 's innen, de ismételt biztosítással, hogy a' választmánynak eszébe sem juta ©* vagy ama symbolumot eltörleszteni, annak szükségletét leszármaztatva, hogy az egyház anyagilag nyilatkozzék tanórfékéröl 's mondja ki fennen, mihez ragaszkodik még mint közöshez. Ezt sürgeti, mond, korunkban először minden tan és hitvallás megingatása, azután az unió állása. Elsőre vonatkozólag nagyon igazán és szépen mondá: „Tagadni nem lehet, hogy világos meghatározott, tisztán megismerhető status-quo többé nincs; az agenda „szokásban levőjével" sem védheti azt. Hát tán vissza kell mennünk az előbbi korállapotra? Az, más okokon kivül, azért nem történhetik, mert különben az ev. jövendőnek azon processuson kellene még egyszer átmennie, melylyen eddig olly súlyos és borult tapasztalatokon ment át; söt most élte minden diadalára komolyan kell visszagondolnia 's mindent, mi azzal összefügg, megtartania." Azután az ellenekhez fordult azon szives kéréssel: ügyeljenek a' kor szükségletei-'s követeléseire, 's hozzátevé: „valóban nem ugy van, hogy valamennyien, kik a' Iírisztusbani élő hit által az ev. egyházhoz tartoznak , a' symb. könyvekkel is teljesen egyetértenek. A' helyes hivöség nem mindenütt egyházi igazhivöség. Ha arra jöne a' dolog, hogy az elidegenültek tőlünk egészen elválnának, azt az ev. egyház sajnálná, de azzal vigasztalná magát: elmentek tőlünk, mert nem valának közölünk. De ha saját gyermekeit, kiknek ereiben az ö vére van eltaszítaná magától miként vigasztalná magát? A' kardot magaszurná szivébe!" E békét lehelő beszéd után annál kellemetlenebb benyomást tön egy papnak azon megújított állítással föllépte, hogy formuláival a' választmány eltörleszti a' régi symbolumokat 's igen erös színekkel festé a' benyomást, mit az a' községekre teend. Csaknem azt hivők, midőn e'szónokot hónai községeinek forró imáiról a' nekik olly drága? elődeik által éltök- 's vérökkel ótalmazott symbolumok fentartásaért, de bizalmukról is a' királyhoz, ki meg nem engedi azokhoz nyúlni *s a® még hatalmasb égi királyhoz, ki illy cselekedetet meggátoland, beszólni hallók, ama távol tartomány lakosai már is induló-félben vannak, megczibálni a' symbolumokat ostromló zsinatot. Szükség volt tehát, hogy a'választmányi refer. rövid szavakban kimutassa a' szónok egészen helytelen 's túlzott képzeleteit a' rémképekről, mellyeket alkot magának, 's igy visszaadja a' gyűlésnek nyugalmát. Ezt még inkább teve, miután még egy korosb? utalva a'javaslatnak néhány öt aggasztó helyére., rövid beszédet mondott a' leglehetöbb vigyázatról a' hozandó határozatok körül, — jeles előadása egy egyetemi istenészettanítónak, ki az egész nagy kérdést legtisztábban világosítá fel "s egészben a' választmánynyal egyetértve, néhány jobb tanácsot is adott 's néhány magát nyomban ajánlott hozzáadást javaslóit. ,,E' kérdés," kezdé, „nagy bonyodalmak és nehézségek korába esik, mellyek azonban nem olly nagyok, hogy elbátortalaníthatnának, annál kevésbé tehetik azt az ellentétek, mellyek e' gyülekezetben feltűntek. Mit itten hallánk 's az egyházban látunk, abban sok örvendeztető és bátorító van. Értelme és szelleme a' symbolumoknak , azokra megújított hiteltetés nélkül is, sok községbe és egyházszolgába behatott; ez öröm, mellyet 30 év előtt még nem, 10 év előtt nem igy bíránk. Természetes tehát, hogy a' meghatottak óhajtják, miszerint a* bensöleg szerzettnek külalakja is legyen; de azok óhajtása is, kik szabad német nemzeti egyházat, melly nem törvényességen, hanem szabad hiten épüljön fel, akarnak, örvendeztető. 'S a* két fél közt semmi sincs egymással ellenkező; de mind a* két félre aggodalmas valami tapad: az egyikre szín 's még inkább repristináló valami, a' hit— 50