Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-13 / 50. szám

vallásoknak a'sz. írással, az alaknak az örök tartalommal egyenlővé tétele,— a' másikra szín 's gyakran még több, hogy a1

hitvallással az irás tana is túl fog adatni; maga az irány, melly a1 ker. vallásban nem akar tan-, hanem életközösséget látni, eredetileg nemes, de olly elemi állapothoz vezet vissza, hol végtére puszta érzemény tiszta fogalma nélkül annak, ki 's mi legyen nekünk a" Krisztus, lényegesnek tartatik a' ker. vallásban." Miután szónok megmutatá, hogy a' választmány javaslatai e' két félre nézve „nagy hölcseséggel" találták el a' helyeset, óhajtását fejezé ki, hogy ordinatioformulájában világosabban emeltessék ki, az egyház miként áll a' symbolumokhoz. „Odáig," mondá, „nem juthat a' dolog, hogy a* symbolumokból uj saját anyagi kivonat adassék,— ennek inkább az egyházrendben van kellő helye,— hanem az egyház viszonya a' symbolumokhoz, a' quia és quatenus nyíltan mondassék ki. Ebben az egyházra épen semmi aggasztó; egyes vehet magának belőle nagy tág szabadságot, de e1

veszély az egyházra nézve nem forog fen. 'S ezzel az egyház most szabadabb tagjainak tartozik, de az által védekezik is azon vélemény ellen, mintha a'külsőt és időit, mi a* symbolumokon van, egyenlővé tenné az Isten igéjének örök igazságaival. Ezért az egyh. rendre nézve indítványozá szónok: nyilvánítsa az egyesült főegyház: 1) hogy a' régi egyház 3 fösymbolumaihoz — irásszerinti tanúk szerint — komolyan ragaszkodik; 2) hogy a* reformatori hitvallásiratokban foglaltakhoz, különösen a' menynyiben azok a' r. kath. egyház ellen irányozvák, szinte komolyan ragaszkodik , de tulajdonképeni norma- és zsinórmértékéül csupán az Isten igéjét ismeri; 3) hogy magát hitközösségben lenni tudva, miden luth. és ref. egyházzal az unióhoz ragaszkodik. Következett szónok nembirdelé magát azonnal a'javaslat ellenségének, mint azt különben astenészeti állása várathatá; sőt annak egyes nyilvánításait , névszerint meghatározását annak, „hogy megtámadó polémiát az evangyéliom magva, sz. irás és symb. könyvek ellen nem kell lürni," igen örvendetesnek találá, mennyiben a' symb. könyvek legalább az atyák tanutételei, kiket arczul verni nem lehet, mint azt egyházszolgák is tevék, 's már a' kegyelet parancsolja az egyháznak, tiszteletben tartani az atyák örökségét 's legalább olly békét kegyelni nekik, hogy a'felőlöki vita méltóan történjék; a' világbarátok és fondolkodó hivők (kikről azt mondá a' boldogult farheinecke,hogy hinni gondoltak's gondolkodni Ihittek, pedig mind a'kettő nem igaz) sokszor igen lealacsonyíták a* symb. könyveket 's gyakran kellően nem is ismerik azokat, — szorosb megismerkedés e1

könyvekkel, miként azt már egy szónok vallomása 's az ö saját tapasztalása mulatja, bizonyosan ismét meg fog velők barátkozhatni. De ezen nyájas és elismerő bevezetés után sok kifogást tön a' választmány javaslata ellen, mellyeket a1

felállított 5 eredményponthoz kötött. Csaknem valamennyinek azon iránya volt, hogy magokból a* javaslat elveiből a' most fenálló ordinatioforma czélszerüségét és igy további megtartásának tanácsosságát bebizonyítsa; a' mellett finom kísérletet tön az Athanasianumot egyenesen ezen symbolum irányában emelt vádak ellen igazolni (hogy azt minden luth. és ref. egyházak elfogadák és igy bizonyosan minden törvényes elveikkel ellentétben álló értelemben nem fogták azt fel, hanem csak a' Krisztus, Istennek fia — kit épen egynek erősen állítván az atyával, mint olylyat állít elönkbe, ki által egyedül jöhet az üdv — általi üdvre vonatkozólag) 's ismételve gáncsolá a' formulát, ,,hogy az csak bibliai mondatokból van összeállítva 'sahozmég epistolaiakból, holott a' hátratett Apostolicum evangyélmi kifejezéseken alapul. Végre veszélyesnek nyilvánítja a' szónok, ha a' határozathoz azonnal következmények adatnának, 's javaslá, hogy eventualiter, nem rendszabályokkal kell előhaladni 's az egyház ítéletét magasb mértékben 's nagyobb kiterjedésben kihallgatni. Erre a' referens csak kevés szóval felelt, a* javaslat példásílásait védendő; az ordinatioformula, mondá névszerint, mindenesetre bibliai mondatokból van összesorozva, de nem mintegy esetleg összehányva, hanem öszeállítva elv, t. i. azon elv szerint, hogy a' Krisztusbani üdvröli irástan igen világosan terjesztessék elő; ez a'második főtételben mutatkozik, hol a' Krisztusnak háromféle hivatala láthatólag van kiemelve, aztán a' harmadikban, hol a1

sz. lélek háromféle viszonyában a' hivők üdvéhez jelenik meg, ezen öszszeállítás tehát jól meg van fontolva 's elvileg kivivé. Hogy pedig epistolai mondatokból áll, ismét elvileg történt; minden oekumenikus symbolum , mennyiben bibliai helyekre vonatkozik, az epistolákat csaknem figyelmetlenül hagyá; 's miután gyülekezetnek, mint a' jelen, melly hitről bizonyítványt adandó, az elöhaladásban is illik bizonyítványt adnia, ugy az Apostolicumot egyszerűen csak nem ismételheti; e'szerint epistolai symbolum helyekből, hol János,Péter,Pál megmondják, mit prédikáltak először és azután, összeállítva, valódi előhaladásnak mutatkozik. Ehez járul, hogy az apostolok tényeket az Úr életéből soha nem egyesítettek ugy, mint az Apostolicum. Ez istentiszteletkor helyét mindig megtartandja, de ezen öszszefüggésben, hol azt, kinek az Apostolicumnál kételyei vannak, valódi apostoli szavakra akarjuk utalni, az epistolákra kell visszamenni. Végre Athanasianumot illetőleg nyilvánítá még referens, hogy az elöbbeni szónok jól tudja azt magának magyarázni 's evangyéliomiatlan értelemtől szabaddá tenni; értelmét is összefüggésben hitágazati fejlődéssel szinte megmagyarázhatja 's elsa-